Skip to main content

Eörsi János

Eörsi János: Ami kedvező, az kormánypárti!

Költségvetés, ’92.


A feltétel nélküli hit úrrá lett a koalíciós partnereken, mihelyst némi egyház- és agrárügyi engedményeket juttattak neki. Így aztán nem is nagyon hallgatta végig az ellenzék ellenvetéseit, úgy szavazta meg, a december 30-ról 31-re virradó éjt nappallá téve, pénzügyminiszteri vezényszóra, az 1992. évi büdzsét.

Hitkérdés volt már a Kupa-féle prognózis is, amely a ’92-ben várható költségvetési bevételek, s ebből egy lépéssel levezethetőleg az elkölthető összpénzek előrejelzésére szolgált.


Eörsi János: Tornatermeket és kollégiumokat!

Címzett és céltámogatás


Az önkormányzati törvény szerint – vagyis elvileg – a parlament tiszte megjelölni az úgynevezett társadalmilag kiemelt fejlesztési igényeket a sokféle helyi igény között. Az efféle minősítés, ha közvetetten is, központi forráselosztást jelent, mert hát amely igény társadalmilag fontos, az egyben támogatandó is államilag.

Eörsi János: Valóság kontra pénz

Kopint-jelentés


1991-et a reál- és a pénzügyi folyamatoknak ugyanaz az ellentéte jellemzi, mint 1990-et – állapítják meg. A recesszió súlyosabb a vártnál, viszont kedvezőbben alakul a fizetési mérleg és a lakosság megtakarítási hajlandósága.

Eörsi János: Tárgyalások – kész tényekről


Az értelmi szerző a Liga, az ő régi vágya a „szociális paktum” megkötése, az, hogy a szociális felek kölcsönös engedményeket és vállalásokat téve jutnak átfogó megállapodásra. Sok mindenben hasonló volt az elgondolása az MSZOSZ-nek is, bár nagyon nem ragaszkodott az ÉT-hez mint fórumhoz: szeptember elején a köztársasági elnök védnökségé alatt, valamennyi parlamenti párt bevonásával szeretett volna – ha lehetett volna – szociális egyezségre jutni.

Eörsi János: A tátongó űr töltögetése

MSZOSZ-kongresszus


1,8 milliós tagságával (amely az önkéntes tagdíjfizetők 1,1 milliós, valamint az ehhez hozzácsapott 700 ezres nyugdíjas létszámból tevődik össze) a „magyar szakszervezeti mozgalom centrumában álló szakszervezeti egységszövetség”-nek nevezi magát, és igényt formál arra, hogy kezdeményezőként (ha éppen nem egyedüli partnerként) tárgyaljon a kormánnyal a szociális és érdekvédelmi kérdésekről. Sztrájkot helyez kilátásba arra az esetre, ha a kormány nem ül le tárgyalni tíz napon belül, vagy ha nincs december 31-ig kézzelfogható eredmény.

Eörsi János: A győztesek törvénye

Elévülés–újraszámlálás


A törvény, mint ismert, újból büntethetővé teszi az 1944 decembere és 1990 májusa között elkövetett, de politikai okból nem üldözött hazaárulást, szándékos emberölést és halált okozó testi sértést. E bűncselekmények elévülése a szabad parlament megalakulásának napján újra kezdődik.

Penitencia

Fél évvel ezelőtt még különféle elképzelések keringtek arról, mit lehetne kezdeni a szocializmus eltussolt bűneikkel.




Eörsi János: A pozíciómegmaradás elve

Bírósági törvény


A bírói – illetve ami ezzel szorosan összefügg: a bírói szervezeti – függetlenség érdekében tettek már lépéseket Kulcsár Kálmán minisztersége idejében; kimondták a hivatásos bírák pártatlanságának követelményét, a parlament kizárólagos jogát a bíróság szervezése és átszervezése ügyében, és azt, hogy az igazságügy-miniszter – amellett hogy tiszte a bíróság működéséhez szükséges személyi és tárgyi feltételek biztosítása – csak igazgatási kérdésekben (de nem az ítélkezésben) ellenőrizheti a bíróságok tevékenységét.

Eörsi János: Izgatásgyanús!

Anarchista Újság


Egyiküket, ahogy elmondják, megbilincselve vitték az egyik kerületi rendőrkapitányságról a Gyorskocsi utcai vizsgálati osztályra. Másikukat pedig mindjárt helyi szinten, az V. kerületi kapitányságon megrugdosták, a fejét falba verték, az atrocitást esztétikai érvvel támasztva alá: „Mert nem tetszik a pofád!” A fiút, mint mondja, előzőleg arról vallatták – eredménytelenül –, honnan, kitől származik az izgatásgyanús nyomdatermék.

Csapatmunka

Bevittek, kihallgattak egy harmadik fiút is, a Katalizátor Iroda Kft. árusát.




Eörsi János: Privatizációs patthelyzet


A két elvet – a decentralizálást és a vagyonkezelői feladatok leválasztását – beiktatásától fogva hangoztatta, és négyéves programjában meg is fogalmazta a pénzügyminiszter. Mindkét momentum persze a vagyonügynökség hatáskörének megnyirbálását jelenti.

Eörsi János: Ki a lapgazda a háznál?

Világgazdaság kontra Napi Világgazdaság


Fogas kérdés, mi jogosítja föl a lapgazdát egy ilyen nagy horderejű intézkedésre. Az egyik jogforrás állítólag maga a lapgazdaság ténye. Ugyanis – magyarázta a Kamara jogtanácsosa a hétfői sajtótájékoztatón – a jogszabály nem beszél tulajdonosról, hanem csupán alapítóról, így a tulajdonosság értelemszerűen az alapítói, azazhogy lapgazdai mivoltból eredeztethető. Az okfejtés távolról sem magától értetődő a kiadás jogától megfosztott szerkesztőség számára. A lapgazdaság csakugyan pártállami intézmény, mint ahogy pártállami döntéssel is került a Kamarához ez a jog.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon