„A szabadok és a fiatalok” címmel érdekes, bár távolról sem elfogulatlan elemzést tett közzé Eörsi János a Beszélő hasábjain arról, hogy miként értékeli az SZDSZ és a Fidesz a kormány első 100 napját.
„…úgy ítéljük meg – értékel az SZDSZ –, hogy a kormány első 100 napja után az ország erkölcsi, gazdasági és társadalmi állapota rosszabb, mint a választások pillanatában volt. A történelmi pillanatot a választásokon győztes koalíció elszalasztotta. A nagy remények szertefoszlottak.”
„…el kell ismernünk – summáz a Fidesz –, hogy az eltelt első száz nap előrevitte a demokratikus átmenet ügyét. Ez pedig közös ügyünk, ezért örömmel ismerjük el a kormány eredményeit.
Matolcsy György államtitkár örömmel üdvözölte a sajtó munkatársait múlt csütörtökön, ezúttal az épp megalakult Tulajdon és Privatizációs Bizottság vezetőjeként. Íme – mondotta, bemutatva jelen és távol lévő munkatársait (Csepi Lajos, a vagyonügynökség ügyvezető igazgatója, Bogdán Tibor igazságügy-minisztériumi államtitkár, Kopátsy Sándor és Diczházi Bertalan közgazdászok voltak jelen) – íme, első győzelmét aratta a reformgondolat „lappangó szabadságharca”, amelynek fellángolásait az ’53-as, ’56-os, ’66–68-as stb. évek fémjelzik.
Szóba elegyedünk a helyi áruház egy alkalmazottjával, mivel a Kőrös-vidéki Független Szakszervezet ötvenfőnyi tagságának törzsét az itteni személyzet alkotja. Felbukkan váratlanul Gyenes József, az áfész elnöke; ekkor a független szakszervezeti kollegina odébbsiklik, és a pult másik végénél álló vendéghez fordul előzékenyen. Csak amikor elvonul a viharfelhő, akkor folytatjuk. Alapfizetése 3500 Ft, ehhez jön annyi jutalék, hogy meglegyen a havi 6-7000 nettó. És ő még aránylag jól keres.
Ruszkabányai András megyei MDF-elnök, aki pártja Munkásérdekvédelmi Tanácsának helyi szekciója irányítójaként írta alá a közleményt, nem tudja – nem is nagyon akarja – leplezni kínos feszengését. Főként azonban azért sajnálja, hogy a hír valótlannak bizonyult – amiért szemrehányást is kap párthíveitől –, mert akciójával, úgymond, „késleltette” a vezérigazgató távozását.
Hétfő délelőtt a parlamentben Kónya Imre MDF-frakcióvezető napirend előtti felszólalásra jelentkezett, és felolvasta a kormánypártok közös nyilatkozatát, amelyben felszólították az SZDSZ-t: „haladéktalanul térjen vissza” az MDF–SZDSZ-megállapodásban „vállalt kötelezettségei teljesítéséhez”, és adja hozzájárulását ahhoz a 2/3-os szavazatarányhoz, amely az önkormányzati rendszerrel kapcsolatos alkotmánymódosítás elfogadtatásához szükséges.
A Világkiállítási Programiroda nevű kormányhivatal munkatársa, dr. Hargitai József egyetért velem. Mégpedig nem amiatt, amit leírtam – higgyék el: nem úgy gondoltam én, hogy Greskovitsék sikerrel kijárták a marxista–leninista fogalmazó-tanfolyamot –, hanem mert használtam egy szót. A kulcsszó: szocializmus – fejtegette még ellenzéki író korában a csehszlovák elnök, és ez, úgy látszik, változatlanul időszerű. Igaz, a szocializmus (marxizmus, trockizmus, kommunizmus stb.) nem az egyetértési kényszer Jolly Jokere többé, mint Havelnél, hanem a denunciálásé.
Munkakezdéskor, reggel hétkor – ekkorra szólt a DRV Önálló Szakszervezetének meghívása – az egységvezetők kint fogadták a dolgozókat a kapuban, tovább nyomatékosítva az előző napi érvet. Csak húszan-harmincan álltak ellen az ultimátumnak, nem maradt más hátra, mint kitárgyalni az előállott jogi helyzetet és szétszéledni. Ezek szerint a dolgozók nem hívhatnak össze gyűlést, csak az egységvezetők? – hangzott el.
Csak a bérlakások és a lakóházépítésre kijelölt telkek értékesítését, valamint az Állami Vagyonügynökség hatáskörébe utalt, azaz 30 millió forint feletti ügyleteket és a kincstár által zárolt ingatlanok forgalmát nem felügyelik majd az új megyei bizottságok.
Levelezőnk, Tavaszi Béla kotrókenő arról tudósít, hogy bár az üzem 1 millió köbmétert termel évente, és a három nyereséges bánya közé tartozik a tizenkettő közül, ami fejenként évi 1-1,2 millió forintot jelent, a bruttó keresetek havi 10 000 (azaz évi 120 000) forint körül mozognak a bányában.
Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével
Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?
A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI
A „kieg” ostroma
1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.
Friss hozzászólások
6 év 15 hét
8 év 40 hét
8 év 44 hét
8 év 44 hét
8 év 45 hét
8 év 46 hét
8 év 46 hét
8 év 48 hét
8 év 48 hét
8 év 49 hét