Skip to main content

Eörsi János

Eörsi János: Célfotó

Tb- és üt-választások


Szombaton rövid, mindössze háromórás tárgyalás után megegyezett az Érdekegyeztető Tanács (ÉT) a két törvénytervezet vitás részleteiben. A tb-választásokat valamelyik május 7-e és 21-e közé eső pénteki napra tűzik ki, az üzemitanács-választásokra pedig vagy a tb-választás napján, vagy attól számítva egy héten belül, de legkésőbb május 28-ig kerülhet sor. A szakszervezetek érvelése szerint ugyanis ha előbb volna üt-választás, a helyi szimpátiák túlságosan is meghatároznák a tb-választás kimenetelét.

Eörsi János: A felrúgott ÉT-megállapodás

Kónya–Nagy Sándor-paktum


A törvény szerint a tb-választás keretében május 21-én, pénteki napon szavazhatunk a szívünknek kedves szakszervezeti konföderáció listáira, lakóhelyünk körzetében vagy munkahelyünkön felállított szavazóhelyiségben.

Eörsi János: Félbeszakadt egy mű

Államháztartás, IMF


Kupa Mihály, ahogy erről nyilatkozott, „néhány milliárdos” differencia miatt nem jutott dűlőre a Nemzetközi Valutaalappal, az IMF-fel.

Kór, „néhány milliárd miatt”

Február 5-én (amikor mint köztudott, a miniszterelnök influenzás volt) az IMF megszakította magyarországi tárgyalásait, mert nem elégedett meg azokkal a deficitcsökkentő intézkedésekkel, amelyeket a kormány a Kupa-csapat által kidolgozott 1993–96-os államháztartási konszolidációs tervében ajánlott föl.




Eörsi János: Az Ybl hitelezői


Az Ybl bank sorsát, több más botránybankhoz hasonlóan, a szívén viselte lapunk (Beszélő, 1991. 33., 1992. 28., 29., 30. szám, Népszabadság Vendégoldal, 1992. június 27.). Tulajdonosa, a Hepta–Gewinn–Autoklinik-csoport (honi csoport, némi német háttérrel) nem saját vagyonából jutott az Ybl-ben többségi részesedéshez ’91 nyarán, hanem váltómanipulációkkal, s egyszersmind a megvásárolt bank tőkéjét megcsapolva.

Eörsi János: Most kavarja vagy nem kavarja?

Alapszabály és hatalom


Amint ismert, Csurka lemondott az elnökjelöltségről, így az MDF hétvégi országos gyűlésén már csak az alibiharcosok – Boross, Für, Katona Tamás és Lezsák – állnak ki Antall Józseffel a legfőbb poszt elnyeréséért. A monopolysta Balás egy igen informatív interjújában (Népszabadság, január 16.) csapdát emleget: hátha – fejtegeti – az elnökválasztás megelőzi az országos elnökség megválasztását, s hátha a kettő kétféle listáról történik; ez esetben Csurkát, ha mindkettőn indulna, mindkét pozícióból kipottyanthatnák.

Eörsi János: Az utolsó simítások előtt

Költségvetés


Mármint ha némi alkotmányba ütközés nem állítja meg az idő pergését. A koalíció szorgosan döngöli befelé a miniszterelnökségbe az önálló fejezetiségből ide átsorolt rádiót és televíziót. Réti Miklós (MDF) ezúttal nem éhezik, inkább átveszi párthívétől, az átsoroló Bakó Lajostól a stafétabotot. Javasolja, hogy személyesen Antall József kezébe adassék „a tervezési, előirányzat-módosítási és -felhasználási és információszolgáltatási jog” a közmédiumok fölött, ellentétben a Haraszti–Soós-féle indítvánnyal, amely szerint ilyen jogokat a parlamentnek kéne fenntartani.

Eörsi János: Nadrágszíjmeghúzás szolidaritásügyben


Részint bevételnövelő, részint kiadáscsökkentő célzattal módosították tehát a foglalkoztatási törvényt; vagyis a köz terhei is nőnek, a garantált munkanélküli-ellátások is csökkennek. Az intézkedések együttvéve 30 milliárd forintot préselnek ki a passzív foglalkoztatáspolitika rendszeréből. Az alapot a munkáltatók a bruttó keresetek eddigi 5 százaléka helyett 7 százalékkal, a munkaadók 1 helyett 2 százalékkal tartoznak gazdagítani, ez önmagában 20 milliárdos (költségvetési intézményekkel együtt 26 milliárdos) szolidaritási pluszt jelent.

Eörsi János: 5-ről 6-ra jutottak

Érdekegyeztető Tanács


Hétfőn mindenesetre megtette ezt a kormány, sőt – ami még nagyobb szó – az MSZOSZ szövetségi tanácsa is. Utóbbi azzal a feltétellel fogadja el a megállapodást, ha a parlament is jóváhagyja az abban szereplő, egymással összefüggő intézkedéseket.

Eörsi János: Szakszervezeti rétestészta


Lapzártakor, kedden emeli törvényerőre a parlament azt az ötpárti javaslatot, amely a társadalombiztosítási önkormányzati (tb-)választások időpontjának kitűzéséről, valamint az üzemi- és a közalkalmazottitanács-választások ugyanerre az időpontra elhalasztásáról rendelkezik diadalmasan. Az eleddig „hatályos”, de egyszer már odébbtolt november–decemberi időpontokat 1993. március 18-a és április 2-a közé görgetik tovább.

Eörsi János: Folytassa a cimbora!


A hatok szeptember 10-i megállapodása (Beszélő, 38. szám) átfogó kompromisszumot jelent, azt, hogy az MSZOSZ is, a Liga és a Munkástanácsok is engedményeket tettek. Utóbbiak abból az eddigi politikájukon végigvonuló eszméből adtak alább, hogy nem szabad előre „bebetonozni” a nagy riválist a SZOT örökségébe, merthogy a szakszervezetek, bármelyikről legyen is szó, csakis a megmérettetés által nyerhetnek tulajdonosi és országos érdek-képviselői jogokat.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon