Skip to main content

Eörsi János

Eörsi János: Boross előtt


Az elhunyt miniszterelnök ravatala körül összeforrott – a tisztelők számát tekintve kétségkívül tekintélyes – egységben felüdülés volt Göncz Árpád párbeszédsorozata a pártfrakciókkal; azt példázta, hogy a nemzetet végül is nem az érzelemhullámzások, hanem a vélemény- és érdekkülönbségek hordozói ötvözik egybe. Persze a pártpluralizmus a ránk hagyományozott konzervatív örökségnek is része, elvégre a gombnyomogatás nem kell, hogy feltétlenül zavarja a végrehajtó hatalom fensőbbségét és balfogásait.

Eörsi János: A siralmas alternatíva

Agrárvitanap a parlamentben


Tények

Az állítás a tények ismeretében igencsak defetistának tetszik. A szeptemberi adatok szerint az idei első kilenc hónapban a mezőgazdasági termelés – változatlan áron számítva – több mint 30 százalékkal visszaesett a tavalyi év hasonló időszakához képest. Folytatódik tehát, sőt komolyabb méreteket ölt a ’90–92-es évek hanyatlása. Az agrárexport 26 százalékkal – ezen belül a mezőgazdasági kivitel 49 százalékkal, az élelmiszer-ipari kivitel pedig 12 százalékkal – csökkent az első háromnegyed évben.


Eörsi János: Konstruktív farigcsálás

Költségvetés ’94


A koalíciós képviselők módosító javaslatai a Magyar Hírlap hétfőn közölt adata szerint további 70 milliárddal terhelték volna meg a költségvetést. Ennek ellenére az irányszámok gyúrása – hála a költségvetési bizottság kormánytöbbségi lojalitásának – a konstruktív farigcsálás jegyében folyt. Az a kormánypárti képviselő, aki nem ült közel a tűzhöz – a költségvetési bizottság Pénzügyminisztérium fűtötte kohójához –, az nemigen könyvelhetett el költségvetői sikert.

Eörsi János: Irány a csoda

Vagyonpolitika ’93


A késlekedés törvénytelen – hányta Tardos Márton (SZDSZ) a falra a borsót –, és végképp illuzórikussá teszi azt az elvben hangoztatott célt, hogy a társadalom át tudja tekinteni a privatizálást.

Eörsi János: A képesség számítson, ne az állapot!

A fogyatékos emberek jogai


A két szabad demokrata képviselő, dr. Szigeti György és Solt Ottilia egy esélyegyenlőségi törvényjavaslatot terjesztett elő. Meghatározásuk szerint a fogyatékosság „olyan testi vagy szellemi hiány vagy fogyaték, amely az embernek tartós hátrányt jelent a társadalmi életben való részvételben”. E tartós hátrányt le kell küzdeni, hiszen a fogyatékos embereknek joguk van ahhoz, hogy az egészséges emberekkel azonos eséllyel vehessenek részt a közösség életében.

Eörsi János: Deficitvállalók és kivárók

Költségvetés ’94


Ajándékok a csomagban

A deficit két tétel miatt növekszik ennyire. Először is a kormány megállapodott a társadalombiztosítási elnökökkel abban, hogy a költségvetés már jövőre átveszi a gyes, a házastársi pótlék, a megváltozott munkaképességűek átmeneti és rendszeres szociális járadéka, a cukorbetegek támogatása finanszírozását; ezeknek az – úgynevezett profiltisztítás keretében átvállalt – juttatásoknak több mint 42 milliárdja nem az egész államháztartás, hanem csak a központi költségvetés hiányát növeli.


Eörsi János: Meghiúsult analógia

Interjú Békesi Lászlóval


Beszélő: Mit válaszolt Szabó Iván?

Békesi László: Azt írta, hogy elvileg egyetért velünk, de a ’94-es költségvetési törvénytervezet alapvető megváltoztatására nem lát lehetőséget, csak olyan kisebb korrekciókra, amelyek a parlamenti vita keretében, módosító javaslatokkal elintézhetők. így viszont nincs értelme a tárgyalásnak.

Beszélő: Erre, gondolom, számítani lehetett. Miért szorgalmazták mégis az előzetes pártközi tárgyalásokat?

B.






Eörsi János: Szakértők után dilettánsok

Beszélgetés Antal László közgazdásszal


Beszélő: Ezek az intézkedések a korábban követett gazdaságpolitika kudarcának beismeréseként értékelhetők. A kincstári optimizmussal beígért fellendülés elmarad, emiatt egyensúlyi zavarok keletkeznek, a növekvő költségvetési hiány miatt az állam eladósodik, s ennek terhei mind nyomasztóbbá válnak.

Eörsi János: Az érdekegyeztető 9 milliárd


Az aranyfedezet


A személyi jövedelemadózás terén a szakszervezetek azzal a „követeléssel” vágtak neki a szombati napnak, hogy növeljék ’94-ben 100 ezerről 120 ezer forintra az adómentes sávot. De ez csupán retorika volt. Először is, mert – ahogy Nagy Sándor MSZOSZ-elnöktől megtudhattuk – korábban, „informális úton” már megállapodtak a kormánnyal az adótábláról. Másrészt Szabó Iván pénzügyminiszter már május 17-i parlamenti beszédében is hasonló sávban ajánlotta föl az adómentességet (Beszélő, május 22.).

Eörsi János: Hazafias Népfront ’93

Sértődöttek Szárszón


Sértett szellemek voltak most az elsőhegedűsök, többek közt e tekintetben is elütöttek az egykor hol történelmi materialista, hol harmadik utas, hol protestáns fundamentalista, hol fajvédő szellemben szónokié ős-szárszóiaktól. Úgy is mondhatnánk: a „nemzethalál” szélsőjobbos víziója, amelynek elhessegetésére a „nemzetmegmaradás” szárszói jelszava irányul, voltaképp a hangadók igencsak fenyegető elföldelését lényegíti át.

Az áldozatok

Pozsgay például fölidézte a ’89-es népszavazás fájó sérelmét, mondván: kirekesztették a népet a köztársaságielnök-választásból.




Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon