Igaz, a parlament a kormányra bízta annak eldöntését, hogy az miképpen oldja meg a vízpótlást. Ezzel zöld utat adott a januári Horn–Meciar-megállapodásnak, amelyben a magyar fél elkötelezte magát a fenékküszöb-építés mellett (lásd keretes kronológiánkat). Már januárban eldőlt, hogy a fenékküszöb a dunakiliti mederátvágással szemközt épül, így szinte magamagától működésbe hozza a dunakiliti duzzasztóművet, amelyet vízszintszabályozásra kell használni majd.
Schiffer a Videotonban kezdett el forgatni 1991 nyarán, amikor a fölszámolás sorsára jutott vállalatcsoport megrendelések hiányában állásidőre küldte munkásait. Mintha a fölszámolók és menedzserek maguk se hitték volna el, hogy közeleg a dráma – de aztán, ’91 novemberében, ’92 első felében megtörténtek a tömeges elbocsátások. A konszernt időközben megvásárló Széles Gábor és társai 6000 fő alkalmazását vállalták, szemben a pár hónappal korábbi 15 000-es létszámmal (Beszélő, 1991/50, 1994/30.).
A végső állásfoglaláskor leplezetlenül az a kérdés, ki fogadja el szőröstül-bőröstül az adott törvényt s vele az adott kormányt. A függetlenek közül Zwack Péter megszavazta a csomagot, az SZDSZ-ből korábban kiült Rab Károly tartózkodott.
Előző kongresszusán, 1991 novemberében a Magyar Szakszervezetek Országos Szövetsége (MSZOSZ) kilépett a nagypolitika színpadára: ellentétben a kékkel, amely az SZOT-ból MSZOSZ-szé alakulás óta a szövetség „hivatalos” színe, nyíltan és egyértelműen vörössé vált (Beszélő, 1991. nov. 30.), még ha van is neki mutatóban egy kereszténydemokrata platformja. A színvallás bölcsnek bizonyult: az MSZOSZ az MSZP-vel karöltve mászott ki a politikai karanténból, amint azt az 1993.
A 156 kerek szám, ugyanis a bruttó hazai terméknek (GDP) 3 százalékát jelenti, épp akkorát, mint amennyi államháztartási hiányt a maastrichti szerződés engedélyez az Európai Unió tagállamainak. Nehéz elhessegetni a föltételezést, hogy a költségvetők tollát épp ez a snoblesse oblige vezette, hogy kedvezőbb legyen az országkép a nemzetközi pénzügyi szervezetekkel folytatott tárgyalásokon.
Mint megtudta, a VÉT-vita napok óta a kollektív szerződés (KSZ) tervezetének egyazon pontja, a munkarend-változtatás körül folyik (a vitapontokat keretes írásunk ismerteti). „A sztrájkgépezet beindult” – hallhatta a tudósító Gaskó szavait, de alig érzékelte e fordulatot a tárgyalóteremben. Csak annyit látott, hogy a felek számos bírósági tárgyaláson kipróbált munkajogi fölkészültséggel feszültek egymásnak; a diskurzust valósággal a hitvita aurája lengte körül.
Mire megy ki a játék? „Presztízsharc”, mint ahogy a tévében mondták?
A rugalmasság különösen a szakszervezeti oldalon meglepő. Kérdés, hogy meddig tart. Egyelőre ugyanis a legnagyobb konföderáció, a Magyar Szakszervezetek Országos Szövetsége (MSZOSZ) véleménye számított: olyan „alternatív” javaslatcsomagot vonultatott föl a kormány stabilizációs terveivel szemben, amelyet a másik öt szövetségnek sem magáévá tenni, sem visszautasítani nem volt ideje. Az emiatt adódó presztízs- és kompetenciaproblémát olyképp oldották meg, hogy míg de jure az oldal soros elnöke, dr.
A kormányülést követően Bokros Lajos pénzügyminisztertől és Kökény Mihály népjóléti államtitkártól egybehangzóan azt hallhatta lapunk, hogy az utolsó pillanatban a „rászorultsági alapú” gyermekgondozási segély kontra anyasági támogatás ügyben simultak el a nézetkülönbségek a két tárca között. A népjólét inkább lemondott volna a szüléskor 10 ezer Ft-ra rúgó anyasági apanázsról, csak hogy a „gyermekgondozási juttatás” elnevezéssel egyazon kalap alá vont gyedet és gyest 2 évig továbbra is jövedelmi és vagyoni helyzettől függetlenül adják.
A fűnyírási kényszerre talán legjobb példa az egyetemi tandíjügy. Szeptembertől minden diák havi 2000 Ft-ot fizet, hallhattuk. A tandíjreform ellen a fő érv eleddig úgy hangzott: nincs előkészítve, nem dolgozták ki még az ellentételezést, a diákhitelrendszert. Persze, hogy nem dolgozták ki, mert mindenki arra számított: bár lépten-nyomon beszélnek róla, úgysem merik bevezetni. Az MSZP elnöksége (Horn Gyula távollétében) két héttel ezelőtt úgy foglalt állást, hogy ebben a kormányzati ciklusban jobb is lesz elfelejteni az egészet.
A március 1-jei Nagy Meghallgatáson – ahol is a „kultúrharc” vitelével vádolt kultuszminiszter ült a Kulturális Bizottsággal szemközt – olybá tűnt, mintha a kormánynak nem volna számottevő ellenzéke.
Számottevő ellenzékről akkor beszélhetnénk, ha a kormányzattal szemben álló, az iránt gyűlöletet tápláló erők képesek lennének érvelni amellett, miért a szembenállás, miért a gyűlölet. Ha eltekintenénk e követelménytől, fölöslegessé válna a bizottsági meghallgatás: elegendő lenne, ha a szóban forgó erők egyszerűen kihívnák a Fehér Ház elé Fodort szólózni.
Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével
Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?
A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI
A „kieg” ostroma
1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.
Friss hozzászólások
7 év 17 hét
9 év 42 hét
9 év 46 hét
9 év 46 hét
9 év 47 hét
9 év 47 hét
9 év 47 hét
9 év 50 hét
9 év 50 hét
9 év 50 hét