Skip to main content

Solt Ottilia

Solt Ottilia: „Folyton laknátok!”


Salgótarján

A végkifejlethez mindmáig el nem érkező salgótarjáni történet 1989. október 21-én kezdődött.

Ekkor mutatták be a városban az 1956-os salgótarjáni megtorlásokról szóló Engesztelő c. Schiffer–Dávid–Geskó-filmet. A bemutatót egy SZDSZ szervezte ankét követte, ahol is a helyi cigányok ismert szószólója váratlan fenyegetéssel állt elő: nem lehetetlen, hogy az október 23-i megemlékezést elkeseredett önkényes lakásfoglalók (többségük cigány) fogják megzavarni.




Solt Ottilia: Szülessenek döntések arról, hogy hová akarunk elmozdulni!

Szűcs László jogásszal beszélget Solt Ottilia a társadalombiztosítási rendszer alternatíváiról


B.: A társadalombiztosítás kérdései érzékenyen érintenek mindannyiunkat. Mi állampolgárok és biztosítottak jól tesszük, ha igyekszünk elmélyedni némileg a szőrszálhasogató részletekben is. Az egyik „iskola” – bőségesen támaszkodva nyugat-európai országok példájára – az univerzális rendszert tartja a társadalmi biztonsághoz vezető legjobb útnak. Vagyis kötelező általános biztosítás, egy „állami” biztosítónál. Ismerkedjünk most ezzel a gondolatmenettel!

Sz. L.: A kötelező tb-n belül három fő tevékenységcsoport rajzolható meg.


Solt Ottilia: Győzelem!


A francia hírközlési eszközök például azt tudatták a francia közvéleménnyel, hogy Magyarországon a jobboldal 70%-os győzelmet aratott március 25-én. Igen, az MDF, az SZDSZ, a kisgazdák, a kereszténydemokraták és a Fidesz együtt körülbelül 70%-ot kapott a területi listákon. De azért kissé fanyar mosolyra húzódhat bonyolult közép-kelet-európai ajkunk. Mit értenek ebből a nyugatiak? Ők bizonyára azt hiszik, hogy nálunk is az történt, ami az NDK-ban, holott eléggé más a mi (egyelőre egyébként részben még befejezetlen) képletünk.

Solt Ottilia: A lánchídi csata

Beszélgetés Pongor Sándor ezredessel, a BRFK Közbiztonsági (ma már Közrendvédelmi) Osztálya vezetőjével


Ön azt mondta nemrég egy pártok közötti konzultáción, ’83 óta nem volt felhatalmazása a rendőrségnek arra, hogy erőszakosan oszlasson tömeget. Ha erőszakra került sor, akkor ez mindig merő félreértésből történt. Vagy ahogy említette, idegesek voltak a rendőrök.

Pongor: Mint mondottam – és ezt tudom is vállalni, pontosabban csak ezt tudom vállalni –, nem volt a Vencel térhez hasonló jelenség; és még… sorolhatnám. Tehát nem volt rendőrkarhatalmi fellépés. Ebben nem volt semmi politika, ezt én kifejezetten szakmai szempontból mondom.


Solt Ottilia: Beismerő vallomás


„Rendőrségünket, egészen a legutóbbi időkig, egy óriási szereptévesztés jellemezte. Fő követelményként s egyben mérceként a szocialista társadalom védelmét fogalmaztuk meg, ez állt a parancsokban, a szabályzatokban.” – ismerte be dr. Túrós András országos rendőrfőkapitány, belügyminiszter-helyettes a napokban a Magyar Nemzet szervezte kerekasztal-beszélgetésen.

Ez alkalommal számos más megfogalmazásában is radikálisan bírálta a közelmúlt rendőri gyakorlatát.


Solt Ottilia: Nép, csőcselék, vasököl


Szó érte a ház elejét. –Laki– előző számunkban közölt írásában (Dichtung und Warheit) szemünkre hányja, hogy elfogultan tájékoztatunk: a híres január 29-i SZOT rendezte tüntetésről szóló tudósításban elhallgattuk az antiszemita megnyilvánulásokat. Nem arról van szó, hogy a riporter, S. O. pancser vagy süket, hanem arról, hogy vonakodik elismerni a valóságot. A szalondemokrata tiszteletével övezett nép netán fasisztoid csőcselék!

Solt Ottilia: Kié a gyerek?

A családjogi törvény módosításához


A „harmadik világban” a születő gyerek gyakorta áru, jószerivel az egyetlen értéktárgy, amit nyomorúságban élő anyja pénzzé tud tenni a nemzetközi piacon. A jóléti államokban ugyanis a szabad rendelkezésű gyerek hiánycikk: azok a meddő házaspárok, egyedülálló nők, akiknek boldogságához csak a gyerek hiányzik, nem találnak örökbe fogadható gyereket. (Saját társadalmon belüli diszkriminált etnikai kisebbségből származók – ha van ilyen – nem jöhetnek szóba.) Tervezett és várt, legalábbis fogadható gyerekek jönnek a világra, s szülőik fel is tudják nevelni őket.

Solt Ottilia: Hajh, kutyafáját, harcias legény!


Csurka István azt mondta a rádióban január 14-én kora reggel, hogy „Elég volt!” A BESZÉLŐ szerkesztősége LÉNYEGÉBEN (vö. Csurka: aki nekem [nekünk] útban van, LÉNYEGÉBEN kommunista, sőt – bolsevik, ld. még Rényi Péter, Szabó László, koncepciós perek) egyetért az író gondolatmenetével. Legfeljebb nem vagyunk annyira harciasak.

Solt Ottilia: „E sok gyomor hogyan emészthetné meg a tanács kegyelmét”*


Hol volt azelőtt ez az ismeretlen méretű tömeg, amely a tél beálltával úgy ellepte a pályaudvarok jól-rosszul fűlött csarnokait, hogy a MÁV elszánta magát az intézkedésre? Természetesen – mint köztudott – be akarta zárni a pályaudvarokat. Elvégre a pályaudvar nem szálloda. Ez a rend, és REND-nek kell lenni.

Honnan jöttek?

Szóval hol volt ez a tömeg? A rendőrség eltakarította szem elől, ahogyan sokan, igen sokan most is elvárnák tőle.




Solt Ottilia: Mi szavatolja a TB biztonságát?


Erről szenvedélyes és elkeseredett viták dúlnak mostanában. Nem csoda. A nyugdíjak drámai elértéktelenedésének időszakában alkalmunk van átérezni a kérdés súlyát. A felszabadult nyilvánosságban különféle szakértők legtöbbünk számára soha nem ismert álláspontokat és szempontokat vonultatnak fel, melyek az álmos közelmúltban csöndben érlelődtek kis, néma műhelyekben.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon