Ördöghinta
„A következő társasjátékra szeretném felhívni az Önök figyelmét: ha a kormány képviselőit kérdezem, hogy miért a Lágymányosi híd az egyedüli megoldás, az a válasz: azért, mert a főváros közgyűlése ezt fogadta el. Ha a főváros közgyűlésének képviselőit kérdezem, hogy miért a Lágymányosi hidat akarják megcsinálni, az a válasz: mert a kormány csak erre ad pénzt.
Beszélő: Nem értjük, hogy miért tervez a főváros lágymányosi hidat, miközben ismereteink szerint azok a férfiak és hölgyek, akik Demszky környezetét alkotják, nem akartak lágymányosi hidat!
A ’85-ös választások spontán jelöltjeként Rajk László fő száma az volt, hogy miért nem kell a lágymányosi híd. A VÁTl-tól kapta hozzá a muníciót. A VÁTI-tól, amelynek kutatói most a kormányban és a fővárosi önkormányzatban ülnek…
Schneller István: Két ember viaskodik bennem.
Jó modorú posztmodern
E riportsorozat múlt heti adagjával alighanem sajtótörténeti rekordokat ostromoltunk meg: a POLGÁRVÁROS kinyomtatott formájában nemcsak saját magát, hanem a következő (e heti) folytatást is agyonvágta. Először is S. kifogástalan modorú, lefegyverzően kedves polgármesterének rossz modoráról vetett oda egy megjegyzést nyeglén. A kéziratban ez állt: „Talán POSZTMODERN hajlamai ösztönözték az ifjú és igen jól kvalifikált polgármestert, amikor hivatalba lépése után azonnal hozzálátott, hogy apácákat telepítsen S.
Beszélő: A Fidesz pécsi kongresszusán Orbán Viktor szokatlanul keményen bírálta a kormányt. A demokráciát fenyegető veszélyek megítélésében álláspontja mégis eltér az SZDSZ-étől és az MSZP-étől. Látnak-e vajon az ellenzéki pártok vezetői olyan veszélyeket, amelyek létezésükben fenyegetik a demokrácia intézményeit, és ha igen, melyek ezek a veszélyek?
Hódítás, igazodás
Orbán Viktor: A pécsi kongresszusi beszédben kitértem arra, hogy az MSZP és az SZDSZ gyakorta a Horthy-rendszert és annak restaurálási kísérletét emlegeti, és ilyen veszélyeket lát.
Polgárváros
Csak az ötvenes-hatvanas évek irodalomtankönyvein felnőtt mai középnemzedék tévelyedhet el annyira, hogy a „polgár”-ról Thomas Mann, netán F. Kafka és Beethoven kamarazenéje jut eszébe.
Szolgalegények
Pista „bácsi” – mi tagadás – legfeljebb öreglegénynek nevezhető, 51 éves, családjától, időközben felnőtt gyerekeitől s általában a konszolidált világtól sok-sok éve elmaradt kisöreg. Ki tudja, pontosan mióta. Ő maga nem. Nem jegyzi az évszámokat, alighanem azt sem tartja számon, hogy hétfő van-e vagy csütörtök. Akik talán valami precízebbet tudhatnak az előtörténetről, azok nem nagyon akarják feltárni a lecsupaszított tényeket.
Nem tehetünk róla, de nekünk a mégoly fekete bőrű, gyanús idegenről is az emberi jogok jutnak eszünkbe. S élénken emlékszünk azokra a boldogtalan időkre, amikor azoknak a magyar állampolgároknak, akik leginkább rászorultak volna egy civilizált, demokratikus állam menedékjogára, nem volt érvényes útiokmányuk, s akit visszaadtak a népi demokratikus magyar államnak, annak legalábbis a politikai rendőrség zsarolásával és kellemetlenkedésével kellett szembenéznie. De még azokra az időkre is emlékszünk halványan, amikor a tiltott határátlépésért akár halálbüntetést is lehetett kapni.
Remélhetőleg a Beszélő is kiérdemli majd a miniszterelnök visszafogott hangú dicséretét, mint a többi sajtóorgánum, mely nem közölte ismeretlen tettesek által kiszivárogtatott levelét az Új Magyarország előtt. „Az Európa felé baktató demokraták” küldeményét mi is megkaptuk, de okkal reméltük, hogy a napilapok közlik a teljes szöveget mire megjelenünk, s mindig zsúfolt oldalainkat megtakarítottuk a kizárólagos Beszélő-információk számára. A levél teljes szövegét tehát olvasóink megtalálhatják az Új Magyarország január 9-i számának 10–11. oldalán.
Dr.
Nem vagyok egy levelezős típus, de szeretném a Beszélőben megjelent cigánypolitikai cikkét kicsit más színben láttatni.
Na most, ez egy kicsit keserédes levél lesz. (Direkt pártállami jelzőkkel.)
Megszólíttattunk, kiszerkesztettünk, mert kirekeszteni próbáltunk 11 családot. Nem akarom menteni a dolgot. Nem tudtunk jobbat kitalálni. És a testület igazán jóhiszeműen járt el. Jó egy éve küzdünk a dologgal. Milyen muníciót kaptunk ehhez a küzdelemhez?
Pénzt, paripát, fegyvert? Ezek közül az utóbbiakra nemigen volt szükségünk. Pénzt, pénzt és pénzt?
Ez a furcsa társaság a zalaegerszegi Könnyűzenei Társulás nevű kulturális egyesület magját alkotja a képen látható két autórombolóval együtt.
Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével
Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?
A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI
A „kieg” ostroma
1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.
Friss hozzászólások
5 év 36 hét
8 év 9 hét
8 év 13 hét
8 év 13 hét
8 év 14 hét
8 év 15 hét
8 év 15 hét
8 év 17 hét
8 év 17 hét
8 év 18 hét