Csak azért nem szégyellem az alább következő vallomást, mert azt hiszem, sokunk közös érzeményeiről szól. Őszülő gyermekként nyugodtam meg – nem először az elmúlt szűk fél esztendő alatt – Göncz Árpád október 23-i parlamenti beszédét hallgatva.
Már csak föl-földerengett néha az elmúlt zord évtizedek csoportos magányában az a hajdani biztonság, ami rég elveszett; a gyereké, akihez okos, megértő felnőtt beszél.
Emlékeznek a március 10-i Vác–Fradi meccsre? A Fradi 1:0-ra kikapott Vácott, s a Fradi-szurkolók feldúlták kissé a stadiont. Ámbár a futballvilág eseményeit figyelők szerint a randalírozás nem volt nagyobb a megszokottnál. Ugyane szakértők állítják, hogy a bajnokság levegőjében már ott illatozott a Fradi váci vereségének baljós ígérete, így számítani lehetett arra is, hogy a hírhedt Fradi-tábor nekibúsul majd Vácott.
Nagy kár, hogy a Beszélő riportere futball-analfabéta. Ha minderre figyelt volna, biztosan elment volna Vácra.
1990.
A Beszélő tudósítója – aki egyszersmind Zala megye országgyűlési képviselője is – majdnem találomra vágott neki szombat délben, hogy megismerkedjék a frissen választott polgármesterekkel. Sok jelöltet, tervet, izgalmat ismert még a választást megelőző időkből. Kik győztek? Mi lett? Az a három falu, ahová eljutott, nem az egész ország, még csak nem is egész Zala. De legalább véletlen minta: oda megyek, ahová a legközelebbi vonat indul, s oda tovább, ahová sikerül.
A vonaton mindjárt megtudtam, hogy a szombat délelőtti budai piacon nem kelt el a felhozott kacsa.
37. számunkban (szeptember 22.) nem RÉVÉSZ Sándor, hanem a szerkesztőségi „kopf” tartalmazta azt az állítást, melyet Maróti úr kifogásolt, nevezetesen, hogy egy nagygyűlésen kijelentette volna: az MDF győzelme esetén a VIII. kerületben nem lesz lakbéremelés.
A „kopf”-ot én követtem el, méghozzá azért, mert magam jelen voltam e nagygyűlésen az Asztalos János parkban, s saját fülemmel hallottam az inkriminált mondatot. Többek között a Népszabadság jelen lévő tudósítójának is különös figyelmébe ajánlottam, olyan jelentősnek tartottam.
A múlt számunkban közzétett, nekem szóló levéllel kapcsolatban szeretném megköszönni szolidáris gesztusaikat, és megnyugtatni Önöket: ne féljenek és ne féltsenek!
Meggyőződésem, hogy az a levél igazi hamisítvány. Dr. Gémesy úr nem létezik, aki a levelet (kézzel) leírta, nem azonos kiagyalójával, s kiagyalója nem valóságos indulatait és gondolatait fogalmazta meg, mondhatni nem azonos önmagával. Egy hamis tárgyat gyártott, megfontolt szándékkal, és elhelyezte hamis környezetbe. A közvéleménybe ágyazta. Azért, hogy féljek, hogy féljenek mások is.
Ezt a mi kormányunkat fölöttébb méltánytalan lenne pragmatizmussal vádolni. Kétségtelen a pénzügyi gazdasági irányítás kevés csinnadrattával tett és tesz gyakorlatias lépéseket, és szorítják az adósság és hitelkorlátok, nem áll módjában tehát, hogy eszményképeket fejezzen ki tevékenységével. Sőt, a kapkodás és a kényszerpálya inkább a hirdetett ideállal – szabad kistulajdonosok társadalma, gazdasági demokrácia, vagyis szektorsemlegesség, „szociális korlátok” tiszteletben tartása – ellentétes intézkedésekre kényszeríti.
A Beszélőhöz folyamatosan és örvendetesen áradó leveleket olvasván, de sűrűn találkozván a politizáló, közvélemény-formáló és -hordozó polgártársainkkal is, nem ért váratlanul a múlt heti számunkat követő levéláradat.
Főképpen Tamás Gáspár Miklóst és engem elítélő, némelykor gyalázó, az SZDSZ-t a mi népszerűtlen álláspontunktól féltő levelek jöttek.
Engedjék meg a levélírók és lapunknak azok az olvasói, akik ugyan nem írtak, de szintén elítélik álláspontunkat, hogy megkérjem őket: olvassák pontosan a szövegeket, minél több ellenérzés ébred bennük, annál inkább!
Akarod tudni, kedves Olvasó, hogy mit jelent közép-európai országnak lenni? Szállj fel a vonatra, s menj el mondjuk Zala megyébe, kószálj egy kicsit busszal, gyalog vagy biciklivel; aztán szállj fel a vonatra megint, utazz el – például – Záhonyba! Sétálj egy fél napot arrafelé! (Az egész lebonyolítható egy hétvégén. Gépkocsival még annyi se kell.
Csurka István képviselő úrról már jó sokat írtunk és beszéltünk. Róla legközelebb akkor essék szó, ha kilép abból a skatulyából, amelyikbe az elmúlt másfél évben belegyömöszölte magát.
Itt van azonban Grezsa Ferenc MDF-es képviselő úr, Csongrád megyéből.
A szociológus – különösen az ún. empirikus, aki mondanivalóját az anyagias tényekből meríti – alighanem eredendően durvább lény, mint a szubtilis betűkkel töltekező filozófus. Épp ezért alighanem gorombább megjegyzéseket fűztem volna Horváth Balázs meghitt kis ünnepségéhez, mint T. G. M.
Ám az, ami néhány órával e rendőrönbizalom-erősítő – s az esti tévéhíradóban ország-világ (vagyis rendőrök és emberek) elé tárt – esemény után történt, s amiről az augusztus 24-i napilapokból kaptunk hírt, tollamra fagyasztotta a kommentárt.
Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével
Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?
A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI
A „kieg” ostroma
1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.
Friss hozzászólások
6 év 47 hét
9 év 20 hét
9 év 24 hét
9 év 24 hét
9 év 25 hét
9 év 26 hét
9 év 26 hét
9 év 28 hét
9 év 28 hét
9 év 29 hét