Skip to main content

Solt Ottilia

Solt Ottilia: A lápon át Libanonba?


Sokan aggódnak kívül és belül, hogy Magyarországon a politikai helyzet destabilizálódik. Mindig is sokan túlságosan is sokat aggódtak emiatt, legalábbis némi eufemizmussal így fogalmazták meg szorongásaikat (miközben valójában egészen másért aggódtak). Abban az időben is, amit ma, a megszépítő messzeségben ígéretes kezdetnek nevezünk. Például Grósz Károly, még főtitkár-miniszterelnök korában. Olyan nagyon aggasztották a változások túlzott felgyorsulásából adódó veszélyek, hogy a svájci bankárok hasonló gondjairól is sietett tájékoztatni a nemzetet. Érzeményeiben intenzíven osztozott pl.

F. Havas Gábor, Solt Ottilia: Munkatársaink helyszíni tudósításai


Remények és szorongások



A Beszélő száguldó riporterei december 28-án kora reggel egy rozzant Ladával, melynek csomagtartója a Menedékbizottság segélyküldeményével volt tele, Nagylaknál maguk is átlépték a román–magyar határt. A hivatalos tájékoztatásban megígért konvojszervezésnek és katonai biztosításnak híre-hamva sem volt, a nyájasan mosolygó román határőrök minden körülményeskedés nélkül, egy intéssel bebocsátottak minket a meglehetősen üres országútra.

Solt Ottilia: Magyar maffia


Egyszer csak arra ébredtünk, hogy Magyarországon van szervezett alvilág. Egymást követik a fegyveres rablások, s ha nem tesszük azonnal ütőképessé a rendőrséget, félő, hogy még szervezettebbé válnak az elkövetők, növekszik a fegyveres támadások, rablások száma. Legalább 30%-kal kell növelni a rendőrség költségvetését, s azonnal másfélszeresére a közrendőri béreket – mondja dr.

Solt Ottilia: Vadásztörténetek


„Nem a hatalom gyakorlása vagy az engedelmesség megszokása alacsonyít le,
hanem az olyan hatalom gyakorlása, amelyet törvénytelennek tart az ember,
és az olyan hatalomnak való engedelmesség, amelyet bitorlottnak és elnyomónak tekint.”



(Tocqueville)


Solt Ottilia: Foglalkoztatáspolitikai garanciák

(Megint a munkanélküliségről)


A Heti Világgazdaság munkatársai néhány megyei tanács munkaügyi osztályán érdeklődtek, hogyan alakul a lakosság foglalkoztatása. (HVG, VII. évf., 12. sz., 34–37.

Solt Ottilia: Egy gyakorló szülő, hajdani tanár és szociológus megjegyzései a „korlátozott autonómiájú iskola” tervéhez


Orosz István a Beszélő 9-ben körvonalaz egy „korlátozott autonómiájú iskolát”, s cikke bevezetésében felkéri érdekelt olvasóit, hogy kapcsolódjanak be a koncepció kidolgozásába. Ennek jegyében némileg kiegészítem, némileg vitatom a szerző gondolatait.

Nem hinném, hogy Orosz Istvánnak és az iskola kérdései iránt érdeklődő olvasóknak újat mondok, mégis felhívom rá a figyelmüket: mai iskolánk csődje a nem végrehajtott s az adott feltételek mellett teljességgel végrehajthatatlan tanterv-utasításos szisztéma eredménye.


F. Havas Gábor, Solt Ottilia: Koszorú helyett, Tánczos Gábor újratemetésére


Ha elmentünk volna március 27-én a Köztemetőbe, amikor szegény barátunk porai végre régi társai mellett kapnak helyet az ’56-osok között, nem lenne Beszélő ezen a héten. Lapzárta, méghozzá olyan, hogy az egész lapot az utolsó percben kell megcsinálni. A korszakos választás eseményei fütyülnek a mi lapzártánkra, a szedések javítása közben még hallgatjuk a rádiót, és toldozgatjuk cikkeinket. Szegény barátunk, nem tudta kivárni ezt. Túl sok vereséget kellett elviselnie. Hamisítatlan magyar, közép-európai bukást.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon