Hétfőn délelőtt azt hittük, hogy ez a politikai szenzáció: az SZDSZ indítványára a Ház leszavazta a kormányt és két bizottságát. Példás, pártokat, sőt a kormányt átszelő – részben előkészített, részben rögtönzött – összjátékkal győztek a „jók”. A nyugdíjasok kaptak egy kis pénzt.
A Havas–Solt-féle módosító indítvány értelmében a társadalmi szervezetek kezelői jogából származó jövedelem nem a költségvetéshez, hanem a Társadalombiztosítási Alaphoz kerül.
Tavaly ősszel hallottunk róla először, amikor a kormány halálra szánt akcióba lendült a költségvetési deficit csökkentésére. Főrendőrök kezdték emlegetni, méghozzá halmozott sokkadagokban. (Dr.
Cs. Gyímesi Éva (45 éves) a kolozsvári egyetemen tanít magyar irodalmat és irodalomtudományt. Nagy szakmai tekintélynek örvend az egész magyar nyelvű kulturális életben. „Engem úgy pofoztak be a politikába” – mondja, kifejezve oly sok a szovjet érdekövezethez tartozó európai értelmiségi közös érzését és helyzetét. Nem készült volna politikai szerepre, ám a tudományos és morális megfontolások politikai dimenziót kaptak, s egyszer csak a politikában találta magát. Először az Ellenpontok kapcsán érdemelt ki egy házkutatást a Securitatétól.
A délnyugati nagy falu szélső utcáiban úgy minden ötödik ház udvarán félreérthetetlen, színes ruhákat lenget a forró szél a kifeszített szárítókötélen. Félmeztelen csöppségek gomolyognak eldobált hulladék között, s a fák alatti hűsben asszonyok, gyereklányok múlatják az időt. A kocsma, a téesz-iroda, a posta előtt inkább férfiak. Délelőtt tíztől délután négyig egy hangos szót sem hall az idegen. Szelíd béke lengi át a szokványos nyári hétköznapot.
Pedig dehogy van itt béke! Az idegen bénultan áll, amikor szembetalálkozik a robbanó indulatokkal. A cigányok!
A IV. kerület is nekikészülődött a kora nyári nagytakarításhoz: ki akarja pucolni a kerületből a lakásfoglalókat. Június 4-én, hétfőn két tanácsi dolgozó hozzálátott összeírni a Nagyvárad u. 32–34. sz. alatti hajdani oxigéngyári telep egyik épületének kéretlen – s ami még rosszabb –, kiutalástalan lakóit. Az igen mállatag 24 lakásos, emeletes házat nagyjából kiürítették a tanácsi lakásgazdálkodók, állítólag felújítási célból. Az üres szoba-konyhák azonban hamarosan benépesültek.
Két héttel ezelőtt az óbudai Selyemgombolyítóban, most vasárnap a Szabad Demokraták Liberális Klubjában folyt nyilvános vita a születésszabályozásról, mindenekelőtt a művi abortusztól. A magzat – végletesebben fogalmazva, ám az álláspontot nem torzítva –, a megtermékenyített petesejt emberi jogait deklaráló álláspontot több egyesület képviseli, így a Magzatvédő Társaság, a Pacem in Utero, a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége, s csatlakoznak tekintélyes személyiségek is, pl.
A Magzatvédő Társaságba tömörült élet- és nemzetvédők minapi tanácskozásán többször, többféle regiszterben hangzott el az a vád, a rosszemlékezetű Kádár-rendszerről, hogy a forradalom eltiprásáért cserébe a megfogant magzatok fölötti pallosjoggal – vagyis a művi abortusz szabadságával – ajándékozta meg alattvalóit.
Kétségtelen: a hatalom tollvonással, egy miniszteri rendelettel hozta létre a legális abortusz intézményét, amelyet a demokratikus világ nagy részén csak mostanában értek el sok évtizedes harc után a politikai és világnézeti emancipációs mozgalmak.
Helyreigazítást kérek
Nem vagyok lapjuk állandó olvasója, ez évi 18. számuk azonban a kezembe került, átfutottam, majd többek közt a Bulányi úrral készült interjút elolvastam.
Beszélő: Mi a véleménye az elmúlt másfél évben történtekről, a választásról, erről az egészről? Főképp a saját szempontjából!
– Egyike vagyok azoknak, akik örülnek, hogy az történt az utolsó pár évben, ami történt, és nem az folytatódott, ami régen. A választásokról pedig úgy gondolom – ez nagy közhely, de – pontosan kifejezi azt, hogy hol tart a mai magyar társadalom.
Maczó Ágnes MDF-es képviselőtársam igen harcias asszony. „Nem akarunk bennszülöttek lenni a saját hazánkban!” – ripakodott rá a szelíd Bretter Zolira (SZDSZ), aki a kormányprogram vitájában megkérdezte, hogy mit is jelent a „népi kultúra”, ez a kormányzati irányelvekben többször előbukkanó kifejezés. Azt, amit a néprajz kutat, a tulipántos ládát; néptáncot és lajbit; avagy azt, amit a nép művel? A diszkót, rockzenét és farmernadrágot?
Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével
Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?
A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI
A „kieg” ostroma
1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.
Friss hozzászólások
6 év 47 hét
9 év 20 hét
9 év 23 hét
9 év 23 hét
9 év 25 hét
9 év 25 hét
9 év 25 hét
9 év 27 hét
9 év 28 hét
9 év 28 hét