Katalógus
A napisajtó bőségesen tálalta már a kormányprogram nyomán felrajzolódó rideg kilátásokat. Ismételjük át a katalógust, különös tekintettel a rövid időn belül végrehajtandó változásokra! (A közép- és hosszú távú programelemek sorsa amúgy is bizonytalanabb szokott lenni.)
1. A költségvetés pozícióját még 1994-ben 50 milliárd forinttal javítani kell.
Néhány általánosság
Bocsássa meg az Olvasó, ha egy gondolatmenet erejéig általánosságokkal traktáljuk, mielőtt rátérnénk a jóval érdekfeszítőbb konkrétumokra. Miért különösen jók a kondíciók ma nálunk egy efféle – az erőszaktól nem idegenkedő s a politikai intézményekbe is beépülő – kriminális gazdaság kibontakozásához!
1. Először is megszoktuk, s nem tartjuk bűnnek, hogy valójában nem azt csináljuk, amit papíron, hogy nem abból élünk meg, nem abból halmozunk fel szerényen, amit a hatósági lajstromok számon tartanak.
A koalíciós megállapodás, tehát az MSZP–SZDSZ-es kormányzás ténye befejezettnek tekinthető, bár a pecsét még nincs rajta a papíron. Merőben történelmietlen hatásvadászat lenne most arra emlékezni, hogy milyen váratlan fordulatot vett 1989-ben a háromoldalú megállapodás az aláírási aktus perceiben.
Ha szemügyre vesszük a négy legjelentősebb pártra (MSZP, SZDSZ, MDF, FKgP) leadott listás szavazatok megoszlását a különböző megyékben és a ’94-es eredményeket összevetjük az 1990-esekkel, ismét tapasztaljuk a magyar lakosság választásainak azt a billenékenységét, amit a nagy politikai földindulásokból is kiolvashatunk. Főleg a győztes pártok, az MSZP és az MDF mutatkozik egyelőre instabilnak.
Az SZDSZ és az FKgP választói bázisa kiegyenlítettebbnek látszik. Az ábrákon szemmel is követhető, hogy a pártok 1990-es és ’94-es listás eredményei elég szeszélyesen szóródnak.
„Mint a gyermek, ki pihenni vágyik…”
Ami az egyéni választókerületekből az új, 1994–98-as ciklusra a törvényhozásba küldött képviselőket illeti, a parlament összetétele inkább az 1989-esre emlékeztet, mint az 1990–94-esre. Akkor vált ki a monolitikus HNF-gyülekezetból az MSZMP bátortalan ellenzékeként a Függetlenek csoportja. Körülbelül akkora volt, mint most a nem MSZP-s egyéni képviselők köre. Még szerencse, hogy az itt-ott bírált listás rendszer valamit tompít ezeken az arányokon. Persze különbség, hogy ezt most szabadon választottuk.
Homage
1989–90 fordulóján a közvélemény úgy vélte, az első szabadon választott kormány osztályrésze csak a bukás lehet. Soares portugál államelnök budapesti látogatása során megbocsátóan legyintett, amikor egy szabad demokrata képviselőjelölt fejtegetni kezdte, hogy a négy évtizedes diktatúra után Magyarország olyan helyzetben van, mint Portugália volt a Salazar-rendszer után.
Szombaton, április 23-án a Fidesz nagy banzájt rendezett a patinás Marczibányi Téri Művelődési Házban. Orbán Viktor kommendálta a párt II. kerületi képviselőjelöltjeit, Illés Zoltánt és Módos Mártont. A nagygyűlés jól sikerült, végeztével kitűnő hangulatban távoztak a résztvevők.
Illés Zoltán előbb volt széles körben ismert Duna-körös környezetvédő, mint Fidesz-képviselőjelölt.
Hány menekült van?
1988, a nagyszámú menekült megjelenésének éve óta a múlt év végéig összesen 123 833 menekülőt regisztrált a magyar hatóság. E tömegnek 42,86%-a román, s 54,99%-a a volt Jugoszlávia állampolgára. Ezen öt év alatt a legkevesebb menekült, 5366 fő 1993-ban érkezett. Viszont több mint 80%-uk jugoszláv. A menekülők tehát fogynak. Nem valószínű, hogy azért, mert az űzöttek és veszélyeztetettek folyama apadna, talán nem jutnak el idáig, vagy a magyar határőrizet keményedett, a földönfutók nehezebben jutnak át rajta.
Gyermekkor
Ha közvéleményünk titokzatos, nem csoda. Mindössze ötödik évét éli, hiszen a mégoly puha diktatúrában sincs igazairól közvélemény. Az emberek persze vélekednek valahogy, de véleményeik nem ütközhetnek egymással, hiszen nincs nyilvános politikai tér, és alig befolyásolják a politikai döntéseket. A puha diktatúra ugyan udvarolgatott a népnek, igyekezett elfogadtatni, megszerettetni magát alattvalóival. De ha történetesen az alattvalók mégsem szeretik meg, ő mégis marad, és megy a maga útján.
Hétről hétre feszült érdeklődéssel figyeljük, hogy felül tudja-e múlni magát Nahlik tévéalelnök úr kis igazmondója, a közszolgálati Magyar Televízió, ezen belül is Pálfy G. István főszerkesztő A Hétje. Február 20-án alighanem sikerült, legalábbis ami A Hét Kétegyházáról szóló blokkját illeti. Hát nem szégyenlősek, az biztos. Moldoványi Ákos műsorvezető és A Hét mesterriporterei képesek voltak vagy tíz percen keresztül úgy felidézni a tavalyelőtti kétegyházi eseményeket, hogy nem esett szó a tűzről.
Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével
Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?
A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI
A „kieg” ostroma
1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.
Friss hozzászólások
6 év 16 hét
8 év 42 hét
8 év 45 hét
8 év 45 hét
8 év 47 hét
8 év 47 hét
8 év 47 hét
8 év 49 hét
8 év 50 hét
8 év 50 hét