Skip to main content

Solt Ottilia

Solt Ottilia: „Semmiféle segítségben nem bízunk többé!”


Hányan élnek ma Szarajevóban?

Most 350 ezren lehetünk. Több mint 400 ezres volt az állandó lakosság, még 100 ezren jártak be naponta. Az állandó lakosságból legalább 200 ezren elmenekültek a háború első évében, viszont beköltöztek vagy 100 ezren, akiket a csetnikek elűztek az otthonukból. Ma is legalább 80 ezer szerb nemzetiségű lakos él Szarajevóban, 20 ezer horvát, a többi muzulmán. Egyébként Szarajevón belül a nemzetiségek egyáltalán nem gyűlölik egymást. Összetűzésre soha nem került sor, bár voltak nehéz periódusok, félelmek és ellenérzések, főleg a ’92-es időszakban.


Solt Ottilia: Hol terem a magyar vitéz?


A 27 éves I. bölcsőjét például – ma női ruha- és divatáru-kereskedő egy alföldi középvárosban, s vállalkozását mindenféle bankhitel, valamint családi támogatás nélkül alapította, a lehető legigazibb salf made man tehát – egy alföldi kisváros igen szerény, tisztes szakmunkáscsaládjában ringatták.

Solt Ottilia: Szigorúan ellenőrzött vonatok


Ha jól értem, a közlekedési tárca szakemberei sajnálatos indiszkréciónak tulajdonítják, hogy akkora vihar tört ki a kormány vasút-racionalizálási tervei körül, mint amekkora kitört. A koalíciós pártok programjait halálosan komolyan gondoló kormányzati emberek, mielőtt kormányhatározatot fogadtak volna el, konzultáltak az érdekképviseletekkel. Elvégre széles körű társadalmi-gazdasági megállapodást szerettek volna a kormányzó pártok, és partneri kapcsolatot ígértek a társadalomnak.

Solt Ottilia: Törékeny falvak


Racionalizált önkormányzatiság

A „radikális reformerek” a zászlajukra tűzték a települések önállóságának megteremtését, s megjelent az „önkormányzatiság” eszméje. Csak a körültekintő kritikai elmék, mint például a tündökletes és fájdalmasan korán meghalt Vági Gábor figyelmeztettek arra a rendszerváltás küszöbén, hogy ha a településfejlesztésből kivonul az állami elosztás, akkor az elsorvasztott települések végképp halálra ítéltettek.


Solt Ottilia: Álomgyár


A jobboldali tobzódóktól visszafoglalt televízióban újra indulhatott Feledy Péter szíve csücske, a „Csak nézünk, mint a moziban” című sorozat – műsorvezető: Erdős Gábor és Sipos Pál –, amit a boldogtalan emlékezetű Nahlik Gábor betiltott. A sorozat keretében az 50-es évek emlékezetes filmjeit vetítette a tévé, a mozit azonban beszélgetések vezették be, eredetileg a filmek alkotóival, majd később az adott kor kritikussá vált fontos szereplőivel. György Péter már a sorozat indulásakor megsemmisítő kritikával illette az egész koncepciót.

F. Havas Gábor, Solt Ottilia: „Bizonyos ügyeket rá lehet bízni a miniszterre”

Interjú Kuncze Gáborral


Miniszter úr, külső szemlélő szabad szemmel nemigen veszi észre a kormányban az SZDSZ sajátos ízeit. Három tárca az SZDSZ-é: Fodor Gábor művelődési miniszter leintette Horn Gábor SZDSZ-képviselőt, mikor felvetette, hogy újra kell gondolni az egyházi oktatás állami támogatását; Lotz Károly közlekedési-, hírközlési- és vízgazdálkodási miniszter belement abba az utcába, hogy az ő minisztériuma a technokrata, és a környezetvédőket hagyta leparkolni Baja Ferenc minisztériuma mellett.

Solt Ottilia: Őrző-védő közhatalom


Minél inkább megyünk az őszbe, annál jobban közeledik a tél – ezzel a meglepő felismeréssel évről évre megörvendeztetik a polgárokat választott kormányai és önkormányzatai. Most is.

Első motívum: a hajléktalanok, a tél és az új kormányok

Ahogy a hóeséskor a hóeltakarítás s hajdanán a piacgazdaság előtt kánikulában a sörellátás, úgy 1990 óta (rosszhiszeműen úgy is fogalmazhatnék, hogy a piacgazdaság és a szabadság beköszöntével) késő ősszel az utcán alvó hajléktalanok a kötelező téma.




Solt Ottilia: Önkor-kép

Az önkormányzati törvény és a választási törvény módosításáról


Kis János éppen a Beszélőben nyilatkozta az alábbiakat: „Állandó megfontolt önkorlátozásra van szükség, nem szabad, hogy a koalíció a végsőkig kihasználja az ellenzékkel szembeni erőfölényét. S általában is arra kell törekedni, hogy az előző parlamenti ciklusban létrehozott joganyagot a lehető legkisebb mértékben bolygassák. Vagyis csak akkor nyúljanak a hatályban lévő törvényekhez, ha ez okvetlenül szükséges, például az állampolgári jogok kiterjesztése vagy az államhatalmi ágak még egyértelműbb elválasztása, vagy valamilyen belső ellentmondás kiküszöbölése érdekében.

Solt Ottilia: Románesz (cigányok)

Michael Sinclair Stewart: Daltestvérek című könyvéről


Magyar szociológust mindenekelőtt bizonyos szégyenkezés fog el, ha ezt a puritán, periodika külsejű kötetet a kezébe fogja. A ködös Albionból kellett eljönnie hozzánk ide a Vadkeletre egy doktori disszertációját készítő fiatal kutatónak ahhoz, hogy a társadalomtudományi diszciplínák művelői és az érdeklődő közönség széles nemzetközi irodalmi tájékozottsággal megalapozott gazdag és higgadt monográfiát olvashasson a magyarországi cigány közösség belső viszonyairól, szokásrendjéről és gondolkodásmódjáról. Az ifjú néprajztudós, Michael S.

Solt Ottilia: Szakmai kérdések és politika

Dunakiliti, a restauráció trójai falova


Szokatlanul nyers volt a Horn Gyula pozsonyi vizitjének napján (augusztus 5.) megjelenő Népszabadság cikkének címe: Bős, a rendszerváltás trójai falova. Tanács István Nemcsók János szocialista képviselővel, a környezetvédelmi bizottság alelnökével készített interjújának fő sugallata ez: a szlovák–magyar dunai vízlépcső ellenzése, ami a magyarországi építkezés leállításához vezetett 1989-ben, az MSZMP-vel szembeni politikai trónkövetelők taktikai játszadozása volt csupán. Ennek a politikai játszmának köszönhetjük a Szigetköz mai kiszáradását.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon