Skip to main content

Belföld

A társadalmi szervezetek költségvetési támogatásáról


Amióta lezajlott a rendszerváltás, és 1990-ben összeült az első szabadon választott parlament, a társadalmi szervezeteknek szánt költségvetési támogatás elosztása minden évben kínosan nehéz feladatot jelent, és ennek megfelelően hatalmas viharokat kavar a Tisztelt Házban.


Számháború

A Bokros-program 4,1 milliárdos báziscsökkentést irányoz elő a magyar felsőoktatási intézmények számára. Szerencsére csak forintban. Fodor Gábor minisztériuma komoly sikereként könyvelte már el azt is, hogy a Bokros által igényelt 5-8 milliárdot sikerült lealkudni.

Okulva a televíziós dolgozók sikeres alkotmánybírósági beadványából (erről l. Révész Sándor cikkét mostani számunkban), a kormányzat nem a létszámleépítés mértékét határozta meg, hanem a költségvetési elvonás mértékét, az egyes intézményekre külön-külön is lebontva.





Lehetett számolni ezzel is. Mármint azzal, hogy a rendszerváltás okozta harci zaj elcsitultával (hiszen győztünk gyerekek, nem?), hangerőre kapnak a „maszatolók”. Saját munkásságukat ők nemzeti megbékélésnek, a múlttal való őszinte szembenézésnek hívják, számomra az éppen általuk oly gyakran fájdalmasan emlegetett szellemi és erkölcsi eltunyulás legfőbb apostolai. Most bölcsen, atyai megbocsátással világítanak rá téveszméinkre, ostoba illúzióinkra, a dolgok mindkét féloldalára és elsősorban is leglényegükre, a folytonosságra, közös lábvizünkre.

Orbán Viktor megtartotta elnöki beszédét az MDF IX. Országos Gyűlésének második napján


Für Lajos pártelnök offenzívát ígért az MDF „gyászévének” letelte után. A tanácskozás egyetlen, érdemi vitája mégis csupán arról a kérdésről bontakozott ki, hogy a párt mely más pártok felé orientálódjék. Az MDF több évre szóló cselekvési programját szövegező Kulin Ferenc egyértelműen a kisgazdákat mellőző hárompárti ellenzéki koalíciót akar. A tervezetet opponáló Boross Péter viszont a politikai üzletkötés időszerűtlenségére és a kétfrontos harc veszélyességére hivatkozva törölni javasolt minden olyan mondatot, amely „más pártokat minősít”.

Mink András


A duplafenekű döntés

Az Alkotmánybíróság döntése nem okozott meglepetést. Köztudott volt, hogy a jeles testület elnökének, Sólyom Lászlónak igencsak a begyében van a személyi szám, és szakmai-etikai meggyőződésének a pártállam utolsó éveiben is minduntalan hangot adott, sőt, mint hírlett, egyetemi tanítványait kifejezetten passzív ellenállásra buzdította.


Az MTV és az alkotmány


A miniszterelnök az Alkotmánybíróság elé terjesztett álláspontja szerint úgy gondolta, hogy a kormány, amikor ezer munkatárs elbocsátására utasította az MTV elnökét, „mindössze az Alkotmánybíróság által alkotmányellenesnek minősített, de hatályban tartott” 1974-es kormányhatározatban biztosított „felügyeleti jogkörében járt el”.


A közigazgatás, közoktatás, egészségügy és kultúra területén működő, félmillió tagot, 32 szakmai szervezetet tömörítő Szakszervezetek Együttműködési Fórumának (SZEF) közgyűlése két hete úgy döntött, hogy szervezetileg is szorosabbra fogja a tagszervezetek eddigi laza akciószövetségét.

A pesthidegkúti és a nagykovácsi földárverésről


A magyar kormány miközben még az elsővel sem végzett, dicséretes előretartással már a második kárpótlási törvény végrehajtására készülődik. Egy május 4-én benyújtott törvénymódosításban a földalapárveréseken megszerezhető területek arányát a helyben lakók javára az eddigi 50%-ról – a nem helyiek rovására – 80%-ra emelné. Mostanában a sikertelen részvénycserés kárpótlásijegy-konstrukciók nyomán megnövekedett a kárpótoltak földigénye.


A végső állásfoglaláskor leplezetlenül az a kérdés, ki fogadja el szőröstül-bőröstül az adott törvényt s vele az adott kormányt. A függetlenek közül Zwack Péter megszavazta a csomagot, az SZDSZ-ből korábban kiült Rab Károly tartózkodott.

A Magyar Polgári Párt (Fidesz) kongresszusa


Hetedik születésnapi kongresszusán a Fidesz botladozva próbált menekülni saját múltja elől. A pártelnök a záró sajtótájékoztatón kérlelte a sajtó gyér számban megjelent munkatársait, ne szekírozzák tovább azzal, hogy mi a különbség az alternatív radikális és az ökoszociális konzervatív fideszes önkép között. A programnyilatkozat elfogadásával lényegében lemondtak a kontinuitás látszatáról, mondván, filológiai kérdéssé vált, hogy mennyit változott a párt a hősidők óta.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon