Skip to main content

Belföld

A társadalmi szervezetek költségvetési támogatásáról


Amióta lezajlott a rendszerváltás, és 1990-ben összeült az első szabadon választott parlament, a társadalmi szervezeteknek szánt költségvetési támogatás elosztása minden évben kínosan nehéz feladatot jelent, és ennek megfelelően hatalmas viharokat kavar a Tisztelt Házban.


Az ELTE oktatóinak bérköltségét a minisztérium jövőre 503 millióval csökkenti, ami számításaik szerint kb. 308 oktató elbocsátását teszi majd szükségessé, s csak a bölcsészkaron 127 fő leépítését jelenti, ha az 53 000 forintos docensi alapfizetést tekintjük a számítás kiindulópontjának. Ha az egyetem vezetői nem az egyetemi fizetések arányos csökkentésének álláspontjára helyezkednek, ennél minden bizonnyal több oktatót kell majd elküldeni, mert a fent jelzettnél magasabb fizetési kategóriába eső professzorokat a felsőoktatási törvény alapján az egyetemnek nincs módjában nyugdíjazni.


Április 25-én a Legfelsőbb Bíróságon folytatódott a Vasutasok Független Szakszervezeti Szövetsége (VFSZSZ) két vezetője, Kalmár Tibor és Papp Gábor munkaügyi pere.

Amint arról 1994. július 28-i számunkban részletesebben írtunk, a VFSZSZ egyetlen szakszervezetként vett részt az emlékezetes 1992. május 22-i figyelmeztető sztrájkban, amelynek során a munkabeszüntetők testükkel akadályozták meg a Lövér expressz indulását, ám az akciónak – két perccel tervezett lefújása előtt – a Budapesti Rendőr Ezred közbelépése vetett véget.



Apró hír a nagyobb lapok bulvároldalán, hogy április 22-én, szombat délelőtt felgyújtottak egy hajléktalan férfit a Vérmezőn, s az áldozatot súlyos égési sérülésekkel kórházba szállították. Többre nem érdemes, mínuszos hírecske: az olvasó borzonghat rajta egy keveset, míg a szeme átugrik a hosszabb, „fejszével fejbe vágta anyósát” típusú közleményre. Elfelejthető néhány mondat, talán eszébe sem jut, mikor még aznap átvág a Déli pályudvari aluljárón.


Lám, a tehetséget mégsem lehet elnémítani: két nap alatt a harmadik Koltai-nyilatkozat, ezúttal a Kossuthon. Nem Róbert – Gábor, Eizenstein és Leni Riefenstahl után a század legnagyobb statisztamozgatója. Csak hallgatom, mi mindenre készül a nyáron K. G., a rendezők rendezője, annyi szép április negyedike, március tizenötödike, mozgalmi ünnep és nemzeti gyász ihletett látványtervezője, kit a hunok és szittyák, tatárok és egykori Szent István gimnazisták éppúgy mágusként tisztelnek, mint a nosztalgia keserédes ízére ráfanyalodott pb-veteránok.

Interjú Konrád Györggyel


Prominens szabad demokraták azzal érveltek, hogy a terhekből, melyek a társadalom széles rétegeit sújtják, az értelmiségnek is el kell viselnie a maga részét. Kajánabb megfogalmazásban ez úgy hangzik: miért gondolta az értelmiségi elit, hogy rá nem kerül sor?

Az elit értelmiségre már bőségesen sor került, írásból voltaképpen már alig-alig lehet megélni. Egy író, ha két óra alatt megír egy oldalt, azért kap átlagosan 500 forintot. Egy takarítónő is kap ennyit. S nem biztos, hogy egy író egyenletesen tud termelni nyolc órán keresztül.


Ismerős történet: rendőrök és romák


A cigányok ezt mesélik: Két rendőr igazoltatja a Trabant utasait. Más szabálytalanságot nem találnak, csak az autógumikat vélik kopottnak, de felszólítják az autó vezetőjét, hogy szerelje le a rendszámot. A vezető nem is ellenkezik, csak hát nincs megfelelő szerszám. Ekkor a rendőrök utasítják a másik – egyébként mozgássérült – cigányt, hogy menjen csavarhúzóért. Ezt az utas megtagadja. Ő nem tud csavarhúzót hozni, s különben sincs semmi köze a Trabanthoz. A rendőrök ütni kezdik a mozgássérültet.

Aranykutatás Nagybörzsönyben


A nagy mennyiségű arany és ezüst utaztatására vonatkozó interpelláció feltételezései összecsengenek a rendőrség alapos gyanúnak minősített megállapításaival. Ez azért meglepő, mert Kovács Mihályt csak két héttel az interpelláció benyújtása után vették őrizetbe.

A nagybörzsönyi aranykutatás tekintetében az ellenzéki képviselő már korántsem ennyire jólértesült: interpellációja számos téves értesülést tartalmaz. Azt állítja például, hogy a nagybörzsönyi aranytartalékok kutatására, feltárására, bányászatára létrehozott Nagybörzsöny Kft.-t a magyarországi IBB Kft.



1993. május 21-én egy autófeltörés kapcsán a dabasi rendőrség házkutatásra szállt ki három örkényi roma család házához.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon