Skip to main content

Belföld

A szocialista szavazótábor múltja és jövője


1992 tavaszán az angol választók a közvélemény-kutatók bosszantására megtartották a hatalomban a konzervatívokat. Antall József akkortájt erre hivatkozva sokszor elmondta, hogy bármit is nyilatkoznak a polgárok a közvélemény-kutatóknak, azért a végén, a szavazófülke magányában mégis meggondolják, hogy a bizonytalant válasszák a nyugodt jövő felé biztosan lépkedő konzervatívok helyett. Az akkori közvélemény-kutatások az MSZP-nek még alig ígértek több szavazatot, mint amennyit 1990-ben kapott, az SZDSZ-nek pedig csak a felét.


Nem mintha a dolog üzleti oldala nem lenne az. Ha a Dániel úti nyomdászüdülő hasznosításából akarnánk levonni következtetéseinket, azt kellene gondolni, az üzlet nálunk főképpen abból áll, hogy ki kit ver át. Van itt minden a már leírt erőszak alkalmazásán kívül is: bérletnek álcázott tulajdonátjátszás a törvényi tiltás ellenében, különmegállapodás és tárgyalás a társ háta mögött, jogi képviselő átállása az egyik fél oldaláról a másik fél oldalára, szemérmetlen hazudozás a nyilvánosság előtt szóban és írásban; csak pénz nincs nagyon. Azt helyettesítik a trükkök.


Ha az ötletgazdák vettek annyi fáradságot, mint 1994 májusában mi itt a Beszélőben, s megnézték Somogy megye 1990-es, valamint 1994-es választási eredményeit, akkor aránylag biztosra mehettek, mikor Kaposvárt választották ki a próbavoksolás színhelyéül.

1994. május 20-i számunkban a pártlistákra leadott szavazatok földrajzi-regionális különbségeit elemezve ezt írtuk: „Minden regionális beosztásnak fittyet hány Somogy megye. Kisgazda szempontból hozzátartozik a Dél-Dunántúlhoz.


Éjszakai műszak a parlamentben


Május 16-án délelőtt elkezdődött a Bokros-csomag részletes vitája az Ország Házában. A képviselők két órácskát vitatkoztak, azután ebédeltek, azután egyéb parlamenti ügyekkel foglalatoskodtak, sötétedés után pedig újra a csomagban kotorásztak.

Nyúzott autósok

„A gazdasági stabilizációs csomag nagyon sok réteget durván bánt, egyszerűen nem kímél” – fakadt ki Demeter Ervin (MDF) este tíz után.




A cigányok ellenálltak támadóiknak


Május 18., este, a Köztársaság téren. A legnagyobb párt székházában is elcsitultak a politikai viták, villanyoltás előtt az ügyvezető elnök is nyugodtan megihatta a nap első pezsgőfröccsét. Az ország legnagyobb színházába is gyülekeztek az opera szerelmesei.

A téren bolygó lelkek: öregek, gyerekek, ifjak, kutyák. Alvás előtt egy kis mozgás, egy szippantásnyi friss lég, meg majd az eb is reggelig nyugton marad.



„A valódi kérdés nem az, hogy kapitalizmust akarunk-e, hanem hogy milyen legyen az a kapitalizmus” – mondta a Baloldali Tömörülés tagjainak – a kádárista nosztalgiáktól tartókat megnyugtatva – Hajdú János ismert újságíró és parlamenti képviselő. Nos, a két összejövetel azt tükrözte: a szocialista párton belül körülbelül annyi válasz van e „valódi kérdésre”, ahány a magyar politikai paletta egészén.

Tőkekoncentráció és szegénység

Békesi László ismét előadta két jól ismert, szociáldemokratának alig nevezhető alapgondolatát.





Előző kongresszusán, 1991 novemberében a Magyar Szakszervezetek Országos Szövetsége (MSZOSZ) kilépett a nagypolitika színpadára: ellentétben a kékkel, amely az SZOT-ból MSZOSZ-szé alakulás óta a szövetség „hivatalos” színe, nyíltan és egyértelműen vörössé vált (Beszélő, 1991. nov. 30.), még ha van is neki mutatóban egy kereszténydemokrata platformja. A színvallás bölcsnek bizonyult: az MSZOSZ az MSZP-vel karöltve mászott ki a politikai karanténból, amint azt az 1993.


A miniszterelnöktől, aki médiatörvény hiányában még mindig a tévéelnök munkáltatója, világos jelzések érkeztek arról, hogy elégedetlen a tévéhíradóval, noha a főszerkesztő személyében már jóval a választások előtt, 1994 márciusában megállapodtak a tévé élére kiszemelt Székely Ferenccel. (Akkor az MSZP még úgy képzelte, hogy a médiatörvény gyors elfogadásáig Székely kormánybiztosként vezényli majd a tévét.) E jelzések – értesüléseink szerint – olykor telefonon érkeztek esténként a tévé elnökéhez, például 1994.



tovább →
A dabasi polgármesterválság


Tizenhárom nappal a határidő lejárta után Horváth István, Dabas kisgazdaszínekben újraválasztott polgármestere rájött, hogy apró, de végzetes hibát követett el. A képviselő-testület állásfoglalását kérte, hogy maradhat-e a DETCOM Rt. telefontársaság igazgatótanácsának elnöke. Megkapta. A képviselők megkezdték a procedúrát az összeférhetetlenség kimondására – ahelyett, hogy felszólították volna a polgármestert, mondjon le valamelyik tisztségéről.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon