„Mindössze tizenhat magyar ember van ebben a közgyűlésben” – összegezte napirend előtt tett indítványa kudarcának okát Csurka Endre MIÉP-es Pest megyei képviselő március 17-én.

Az MSZP, mint minden nagyobb párt, tagolt. A párt egyik szélén vannak azok, akik majdnem olyan gonosznak látják az SZDSZ-t, mint az ellenzéki pártok, a másik szélén pedig azok, akik úgy gondolják, hogy az MSZP és az SZDSZ hosszú távú, szoros együttműködése a modern Magyarország felépítésének a feltétele. Te ez utóbbiak közé tartozol. Hogyan változtak az erőviszonyok az MSZP-ben ebből a szempontból a kormány megalakulása óta? Hogyan változott a ti helyzetetek a pártban?

Az MSZP kongresszusa tavaly egyhangúan döntött úgy, hogy az SZDSZ-t kéri fel koalíciós partnernek.

Alighogy tavaly májusban a Független Szakszervezetek Demokratikus Ligájából kivált szakszervezetek létrehozták a Szabad Szakszervezetek Demokratikus Ligáját (SZSZDL), aláírtak egy együttműködési megállapodást a Munkástanácsok Országos Szövetségével. A felek kinyilvánították egyesülési szándékukat, és felállítottak egy egyeztető bizottságot, az 1994. dec. 31-re tervezett unió előkészítésére és a közös érdekvédelmi stratégia kialakítására. Megegyeztek abban is, hogy az idei üzemi- és közalkalmazottitanács-választásokon közös jelölteket indítanak.

Az egypárt- és tervutasításos rendszer nem is olyan távoli időszakában az egyes érdekcsoportokat képviselő nómenklatúra arra törekedett, hogy a párthierarchiában – a központi bizottságban, a politikai bizottságban, az egyes munkabizottságokban – minél előnyösebb pozíciókat szerezzen, a kapott koncokra alapozva hűséges klientúrát építsen ki, s e szövevényes kapcsolatok hálóját minél hatékonyabban használja fel az újraelosztási csatákban személyes hatalmának növelésére.

Ennek a nómenklatúrának alapvető érdeke volt, hogy a rendszerváltás során minél többet átmentsen a régi gyakorlat

A pénzügyminiszter 170 milliárdra taksálja azt az összeget, amennyivel a március 12-i megszorító csomag hatására még az idén csökken az államháztartás hiánya. Az összeg megoszlásáról azonban lapzártánkig csak csöpögtetett információkat közöltek. Annyi ismertté vált, hogy az államháztartás hiányát az eredetileg elfogadott 283 milliárdról 200 milliárdra kívánják lefaragni.

Ám, mint annyiszor, most is kiderült, hogy nem eszik oly forrón azt a kását. A gőzölgő kásahalmot körüljárva csak egyvalami bizonyos: Piliscsabán az utóbbi bő egy évben elképesztő méreteket öltött a vagyon elleni bűncselekmények, a lopások, rablások száma.

A januári skála a tyúklopásoktól a polgármesteri iroda feltöréséig terjedt, az esetek száma meghaladta a negyvenet. De korábban kirámolták a Takarékszövetkezetet is. Ez már a helyiek mellett az illetékes rendőri hatóságoknak, a Pest Megyei Rendőr-főkapitányságnak és a Budaörsi Rendőrkapitányságnak is szemet szúrt.

A közvélemény rút orvtámadásként élte meg a kormány stabilizációs csomagját és különösen annak a családi támogatásokat érintő részét. Ezt az érzést erősítette Kovács Pál népjóléti miniszter lemondása is. A leköszönő miniszter ugyanis kijelentette: számára a személyi jövedelemadózásnál a gyerekek után járó kedvezmény megszüntetése volt az első baljós jel 1994 decemberében. Ezért a mostani csomagban tervbe vett intézkedéseket a káros tendencia megerősödéseként értékeli, és elfogadhatatlannak tartja.

Az elmúlt hét végén mintegy 90 ezer ember tiltakozott a prágai Óváros téren a Klaus-kormányzat szociális törvénytervezetei ellen. A dolog nemcsak azért meglepő, mert a csehek nem olyan tüntetősök, hanem azért is, mert a tömegdemonstrációra egy olyan országban került sor, amely 10 milliárdnyi költségvetési aktívummal, 10,1%-os inflációval, 3,1%-os munkanélküliséggel, 2%-os GDP-növekedéssel zárta az elmúlt évet.

A rugalmasság különösen a szakszervezeti oldalon meglepő. Kérdés, hogy meddig tart. Egyelőre ugyanis a legnagyobb konföderáció, a Magyar Szakszervezetek Országos Szövetsége (MSZOSZ) véleménye számított: olyan „alternatív” javaslatcsomagot vonultatott föl a kormány stabilizációs terveivel szemben, amelyet a másik öt szövetségnek sem magáévá tenni, sem visszautasítani nem volt ideje. Az emiatt adódó presztízs- és kompetenciaproblémát olyképp oldották meg, hogy míg de jure az oldal soros elnöke, dr.

Természetesen készültek háttérszámítások a családipótlék-rendszer átalakításához, de hogy éppen 9 milliárdot lehet ezzel megtakarítani, az inkább követelmény, mintsem e számítások eredménye – mondotta Draskovics Tibor PM-államtitkár a múlt pénteki sajtótájékoztatón. A legkevésbé sincs eldöntve, hogy milyen is lesz az az új csp-rendszer, csak az biztos, hogy 9 milliárddal kevesebbe kell kerülnie 1995-ben, mint amennyibe a jelenlegi szisztéma kerül. Jövőre pedig 24-25 milliárdot kell a családi pótlékon spórolni. Minden egyéb, amit erről a PM mondott eddig, csupán ötlet.