Tavaly úgy volt, hogy ezentúl minden másképp lesz. A koalíciós megállapodás és a kormányprogram túllépett a végtelen egyeztetések során kilátástalanul elbonyolódott korábbi törvénytervezeteken, és világos elvekre alapozott médiapolitikát ígért: az MR és az MTV kormányfelügyeletére lehetőséget adó alkotmányellenes 1974-es kormányhatározat haladéktalanul hatályát veszti, az MR és az MTV a jelenleginél kisebb lesz, és a monopolhelyzete megszűnik, a műsorszórás egységes felügyelet alá kerül, és 1994 őszére a parlament elé terjesztik a médiatörvény javaslatát.

A Fejér megyei Kálozon a polgárőrök azt hiszik, hogy igazuk van. Egy jól megtermett férfinak még a hangja is elcsuklik, amikor valaki megkérdőjelezi a helyi romák elleni csoportos fellépésük jogosságát. „Még a végén mi leszünk a bűnösök! – panaszolja őszinte felháborodással. – Pedig mindenki tudja, hogy kik a bűnözők. Milyen ember az, akinek nincs munkája, nincs földje, és mégis megél?”

Gláczer Miklós, a helyi – egyelőre nem hivatalos, nem bejegyzett – polgárőrség vezetője tyúklopásokat, garázda cselekményeket említ, amelyek felháborodást váltottak ki a községben.

A 156 kerek szám, ugyanis a bruttó hazai terméknek (GDP) 3 százalékát jelenti, épp akkorát, mint amennyi államháztartási hiányt a maastrichti szerződés engedélyez az Európai Unió tagállamainak. Nehéz elhessegetni a föltételezést, hogy a költségvetők tollát épp ez a snoblesse oblige vezette, hogy kedvezőbb legyen az országkép a nemzetközi pénzügyi szervezetekkel folytatott tárgyalásokon.

Mint megtudta, a VÉT-vita napok óta a kollektív szerződés (KSZ) tervezetének egyazon pontja, a munkarend-változtatás körül folyik (a vitapontokat keretes írásunk ismerteti). „A sztrájkgépezet beindult” – hallhatta a tudósító Gaskó szavait, de alig érzékelte e fordulatot a tárgyalóteremben. Csak annyit látott, hogy a felek számos bírósági tárgyaláson kipróbált munkajogi fölkészültséggel feszültek egymásnak; a diskurzust valósággal a hitvita aurája lengte körül.

Mire megy ki a játék? „Presztízsharc”, mint ahogy a tévében mondták?

Az utolsó magyar mítosznak is vége? Azt hittük, hogy – ha másban nem is – de legalább a „kiművelt emberfők” tekintetében nem kell szégyent vallanunk, sőt, a magyar szellemi potenciál távoli, de fényes jövőnk záloga. De talán ez is hiú ábránd csupán. Egy közép-európai ország vagyunk a sok közül.

Az Országos Tudományos Diákköri Konferencia (OTDK) társadalomtudományi szekciójának rendezvénye idén, április 7–8-án az esztergomi Katolikus Főiskolán zajlott.

A Fidesz indulása maga volt a csoda. A párt (akkor még csak az ifjúságé) lépésről lépésre együtt növekedett az új magyar demokrácia fiatal hajtásaival, valósággal összeforrt velük. Abból lehetett tudni, hogy más világ jön, hogy a Fidesz még mindig létezik, sőt egyre biztosabban létezik.

Tizenhárom nappal a határidő lejárta után Horváth István, Dabas kisgazdaszínekben újraválasztott polgármestere rájött, hogy apró, de végzetes hibát követett el. A képviselő-testület állásfoglalását kérte, hogy maradhat-e a DETCOM Rt. telefontársaság igazgatótanácsának elnöke. Megkapta. A képviselők megkezdték a procedúrát az összeférhetetlenség kimondására – ahelyett, hogy felszólították volna a polgármestert, mondjon le valamelyik tisztségéről.