1992 tavaszán az angol választók a közvélemény-kutatók bosszantására megtartották a hatalomban a konzervatívokat. Antall József akkortájt erre hivatkozva sokszor elmondta, hogy bármit is nyilatkoznak a polgárok a közvélemény-kutatóknak, azért a végén, a szavazófülke magányában mégis meggondolják, hogy a bizonytalant válasszák a nyugodt jövő felé biztosan lépkedő konzervatívok helyett. Az akkori közvélemény-kutatások az MSZP-nek még alig ígértek több szavazatot, mint amennyit 1990-ben kapott, az SZDSZ-nek pedig csak a felét.

A nagy mennyiségű arany és ezüst utaztatására vonatkozó interpelláció feltételezései összecsengenek a rendőrség alapos gyanúnak minősített megállapításaival. Ez azért meglepő, mert Kovács Mihályt csak két héttel az interpelláció benyújtása után vették őrizetbe.

A nagybörzsönyi aranykutatás tekintetében az ellenzéki képviselő már korántsem ennyire jólértesült: interpellációja számos téves értesülést tartalmaz. Azt állítja például, hogy a nagybörzsönyi aranytartalékok kutatására, feltárására, bányászatára létrehozott Nagybörzsöny Kft.-t a magyarországi IBB Kft.

1993. május 21-én egy autófeltörés kapcsán a dabasi rendőrség házkutatásra szállt ki három örkényi roma család házához.

Prominens szabad demokraták azzal érveltek, hogy a terhekből, melyek a társadalom széles rétegeit sújtják, az értelmiségnek is el kell viselnie a maga részét. Kajánabb megfogalmazásban ez úgy hangzik: miért gondolta az értelmiségi elit, hogy rá nem kerül sor?

Az elit értelmiségre már bőségesen sor került, írásból voltaképpen már alig-alig lehet megélni. Egy író, ha két óra alatt megír egy oldalt, azért kap átlagosan 500 forintot. Egy takarítónő is kap ennyit. S nem biztos, hogy egy író egyenletesen tud termelni nyolc órán keresztül.

A cigányok ezt mesélik: Két rendőr igazoltatja a Trabant utasait. Más szabálytalanságot nem találnak, csak az autógumikat vélik kopottnak, de felszólítják az autó vezetőjét, hogy szerelje le a rendszámot. A vezető nem is ellenkezik, csak hát nincs megfelelő szerszám. Ekkor a rendőrök utasítják a másik – egyébként mozgássérült – cigányt, hogy menjen csavarhúzóért. Ezt az utas megtagadja. Ő nem tud csavarhúzót hozni, s különben sincs semmi köze a Trabanthoz. A rendőrök ütni kezdik a mozgássérültet.

Lám, a tehetséget mégsem lehet elnémítani: két nap alatt a harmadik Koltai-nyilatkozat, ezúttal a Kossuthon. Nem Róbert – Gábor, Eizenstein és Leni Riefenstahl után a század legnagyobb statisztamozgatója. Csak hallgatom, mi mindenre készül a nyáron K. G., a rendezők rendezője, annyi szép április negyedike, március tizenötödike, mozgalmi ünnep és nemzeti gyász ihletett látványtervezője, kit a hunok és szittyák, tatárok és egykori Szent István gimnazisták éppúgy mágusként tisztelnek, mint a nosztalgia keserédes ízére ráfanyalodott pb-veteránok.

Apró hír a nagyobb lapok bulvároldalán, hogy április 22-én, szombat délelőtt felgyújtottak egy hajléktalan férfit a Vérmezőn, s az áldozatot súlyos égési sérülésekkel kórházba szállították. Többre nem érdemes, mínuszos hírecske: az olvasó borzonghat rajta egy keveset, míg a szeme átugrik a hosszabb, „fejszével fejbe vágta anyósát” típusú közleményre. Elfelejthető néhány mondat, talán eszébe sem jut, mikor még aznap átvág a Déli pályudvari aluljárón.

Április 25-én a Legfelsőbb Bíróságon folytatódott a Vasutasok Független Szakszervezeti Szövetsége (VFSZSZ) két vezetője, Kalmár Tibor és Papp Gábor munkaügyi pere.

Amint arról 1994. július 28-i számunkban részletesebben írtunk, a VFSZSZ egyetlen szakszervezetként vett részt az emlékezetes 1992. május 22-i figyelmeztető sztrájkban, amelynek során a munkabeszüntetők testükkel akadályozták meg a Lövér expressz indulását, ám az akciónak – két perccel tervezett lefújása előtt – a Budapesti Rendőr Ezred közbelépése vetett véget.

Az ELTE oktatóinak bérköltségét a minisztérium jövőre 503 millióval csökkenti, ami számításaik szerint kb. 308 oktató elbocsátását teszi majd szükségessé, s csak a bölcsészkaron 127 fő leépítését jelenti, ha az 53 000 forintos docensi alapfizetést tekintjük a számítás kiindulópontjának. Ha az egyetem vezetői nem az egyetemi fizetések arányos csökkentésének álláspontjára helyezkednek, ennél minden bizonnyal több oktatót kell majd elküldeni, mert a fent jelzettnél magasabb fizetési kategóriába eső professzorokat a felsőoktatási törvény alapján az egyetemnek nincs módjában nyugdíjazni.