Skip to main content

Belföld

Interjú Szabó Zoltánnal, a Művelődésügyi és Közoktatási Minisztérium politikai államtitkárával


Az MSZP, mint minden nagyobb párt, tagolt. A párt egyik szélén vannak azok, akik majdnem olyan gonosznak látják az SZDSZ-t, mint az ellenzéki pártok, a másik szélén pedig azok, akik úgy gondolják, hogy az MSZP és az SZDSZ hosszú távú, szoros együttműködése a modern Magyarország felépítésének a feltétele. Te ez utóbbiak közé tartozol. Hogyan változtak az erőviszonyok az MSZP-ben ebből a szempontból a kormány megalakulása óta? Hogyan változott a ti helyzetetek a pártban?

Az MSZP kongresszusa tavaly egyhangúan döntött úgy, hogy az SZDSZ-t kéri fel koalíciós partnernek.


A piliscsabai közrend


Ám, mint annyiszor, most is kiderült, hogy nem eszik oly forrón azt a kását. A gőzölgő kásahalmot körüljárva csak egyvalami bizonyos: Piliscsabán az utóbbi bő egy évben elképesztő méreteket öltött a vagyon elleni bűncselekmények, a lopások, rablások száma.

A januári skála a tyúklopásoktól a polgármesteri iroda feltöréséig terjedt, az esetek száma meghaladta a negyvenet. De korábban kirámolták a Takarékszövetkezetet is. Ez már a helyiek mellett az illetékes rendőri hatóságoknak, a Pest Megyei Rendőr-főkapitányságnak és a Budaörsi Rendőrkapitányságnak is szemet szúrt.


 
„Mindössze tizenhat magyar ember van ebben a közgyűlésben” – összegezte napirend előtt tett indítványa kudarcának okát Csurka Endre MIÉP-es Pest megyei képviselő március 17-én.

Bajóti útikalauz


Ez év március 4-én SZDSZ-csoport alakult Bajóton. A lelkes szervezőket néhány nap múlva hideg zuhanyként érte a hír: januárban tudtuk nélkül a faluban már megalakult egy másik csoport. A márciusiak éltek a gyanúperrel: a januáriak fantomszervezet. A Mérleg utcai SZDSZ-központban azonban a januáriakat hitelesítették, ők a párt legitim bajóti sejtje.

A Komárom-Esztergom megyei Bajót öt kilométerre délre fekszik Nyergesújfalutól és a Dunától az Öregkő alatti csendes völgyben. „Érdekes hely ez. Itt minden menekült oltalomra talált.



Vagyonvédőnek lenni – legalábbis a Comel Trade-nél – elég kellemes foglalkozás lehet. A Dániel utat őrző fiúk, miután huszonhárman kiszorítottak onnan egy szem galambősz hajú, bár különben fiatalos éjjeliőrt, mindenesetre bérmunkában heverésznek a házban, valamint a kies parkban, s ha unatkoznak, játszanak a soros kutyával. A Beszélő munkatársa kettőt látott belőlük, mármint kutyából, mindkettő jó nagy volt. A vagyonőrök is.

Azonnali kérdések órája


Az azonnali kérdések órájában csapatverseny folyik. Nem azonnali kérdéseket, interpellációkat a saját szakállára is benyújthat a képviselő, de az azonnali kérdések órájában csak az játszhat, akit a csapatkapitány a pályára küld. Az azonnali kérdéseket legkésőbb az ülésnap megnyitása előtt egy órával a frakcióvezető nyújtja be, és a kérdést az általa kijelölt képviselő mondja el. Az első körben az ellenzéki képviselőcsoportok, a többi körben pedig az összes képviselőcsoport jelöltjei tehetik fel kérdéseiket erősorrendben. Legjobb esetben is három kérdés juthat egy frakciónak.

Interjú Kovács Pál lemondott népjóléti miniszterrel


Számítottál a március 12-én bejelentett intézkedésekre, vagy váratlanul értek?

Természetesen számítottam, de aki immár 12 éve foglalkozik szociális ügyekkel, abban óhatatlanul kialakul egy elfogultnak is mondható szociálpolitikai értékrend, és ezt sérti ez a kormányintézkedéscsomag. A hivatal nyelvére lefordítva ez azt jelenti, hogy van ebben a csomagban 8-10 olyan intézkedés, amelynek a végrehajtása a népjóléti miniszter felelőssége. Ha maradok, vállalom, hogy egy olyan lépéssorozatot hajtok végre, amelynek egyetlen gondolatával sem értek egyet.


Mink András
A tandíjtüntetések


Egy kis demagógia

A kormány legutóbb tervbe vett megszorító intézkedéseire legelőször a diákság válaszolt szervezett, nagy tömegeket megmozgató tömegdemonstrációval. De nem ez volt a diákság első megmozdulása az utóbbi kormányok intézkedései avagy tervei ellen. Az utóbbi évek tüntetéskrónikáját áttekintve szembetűnő, hogy a leggyorsabban és a leglátványosabban az egyetemi és főiskolai hallgatók reagáltak az őket hátrányosan érintő szándékokra és intézkedésekre. A diákfelvonulásokat szinte egyik kormány, illetve kultuszminiszter sem úszta meg az elmúlt fél évtizedben.



Ismét nyakunkon a kultúrharc. Ha ezt a szót hallom, a közismert zsánerkép jut eszembe, a szombati mulatságon a víg cimborák körében valaki bedobja a varázsigét: Öreg, gyere ki a kultúr’ elé! Most a helyzet bonyolultabb. Egy rojtos nadrágú bölcsész ma lényegében egy módon lehet milliomos: a médiákokban. Így nem csoda, ha a „kultúrharc” leginkább ezek körül burjánzik. Viszonylag ritkán lehettünk tanúi olyan tüntetéseknek, ahol a „Ki a liberálbolsevik énektanárokkal az általános iskolákból!” jelszavát skandálta volna a feldühödött tömeg.


A fűnyírási kényszerre talán legjobb példa az egyetemi tandíjügy. Szeptembertől minden diák havi 2000 Ft-ot fizet, hallhattuk. A tandíjreform ellen a fő érv eleddig úgy hangzott: nincs előkészítve, nem dolgozták ki még az ellentételezést, a diákhitelrendszert. Persze, hogy nem dolgozták ki, mert mindenki arra számított: bár lépten-nyomon beszélnek róla, úgysem merik bevezetni. Az MSZP elnöksége (Horn Gyula távollétében) két héttel ezelőtt úgy foglalt állást, hogy ebben a kormányzati ciklusban jobb is lesz elfelejteni az egészet.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon