Skip to main content

Belföld

A március 12-i kormánycsomag lakásépítési fejezete


A gazdaságélénkítő kormányzati ambícióknak kedves területe a lakásépítés ösztönzése különféle támogatásokkal. A lakosság építési kedvét viszont oly aggasztóan megcsappantotta az építési költségek áfa-visszatérítésének korlátozása (ezt viszont kíméletlenül keresztülvitte a kormányok másik, a költségvetési bevételek növelésére irányuló ambíciója), hogy 1993-ban a lakásépítéshez adható ún. szociálpolitikai kedvezményre szánt összegnek is csak a kétharmadát lehetett felhasználni.


A kormánycsomag értelmében a Magyar Televíziótól el kell bocsátani ezer embert. Ennyit lehet tudni. Semmi többet. Hiába próbáltunk több információt szerezni: nincs. Csak ennyi: el kell bocsátani ezer embert. Nagyon helyes. Vagy nagyon helytelen. Attól függ.


A kormányülést követően Bokros Lajos pénzügyminisztertől és Kökény Mihály népjóléti államtitkártól egybehangzóan azt hallhatta lapunk, hogy az utolsó pillanatban a „rászorultsági alapú” gyermekgondozási segély kontra anyasági támogatás ügyben simultak el a nézetkülönbségek a két tárca között. A népjólét inkább lemondott volna a szüléskor 10 ezer Ft-ra rúgó anyasági apanázsról, csak hogy a „gyermekgondozási juttatás” elnevezéssel egyazon kalap alá vont gyedet és gyest 2 évig továbbra is jövedelmi és vagyoni helyzettől függetlenül adják.

Országos Roma Önkormányzat


A tizenegy országos kisebbségi önkormányzatból tíz különösebb problémák nélkül megalakult. A Fővárosi Önkormányzat üléstermében alakultak meg. A legkisebbeket 14-20 elektor választotta meg, a legnagyobbat, a németet kb. 700. Minél kisebb a kisebbség, annál kisebbek a gondok.


Régóta költik a szociális kiadások lefaragásának hírét, a március 12-én bejelentett stabilizációs csomag mégis úgyszólván váratlanul érte a társadalmat és a szakmabelieket. Alábbi összeállításunkban előbb a pénzügy, majd a népjólét fölkészültségét vesszük szemügyre. Megkísérlünk leltárt adni a csomag pénzügyi hatásairól is.


Mink András
A tandíjtüntetések


Egy kis demagógia

A kormány legutóbb tervbe vett megszorító intézkedéseire legelőször a diákság válaszolt szervezett, nagy tömegeket megmozgató tömegdemonstrációval. De nem ez volt a diákság első megmozdulása az utóbbi kormányok intézkedései avagy tervei ellen. Az utóbbi évek tüntetéskrónikáját áttekintve szembetűnő, hogy a leggyorsabban és a leglátványosabban az egyetemi és főiskolai hallgatók reagáltak az őket hátrányosan érintő szándékokra és intézkedésekre. A diákfelvonulásokat szinte egyik kormány, illetve kultuszminiszter sem úszta meg az elmúlt fél évtizedben.


Interjú Kovács Pál lemondott népjóléti miniszterrel


Számítottál a március 12-én bejelentett intézkedésekre, vagy váratlanul értek?

Természetesen számítottam, de aki immár 12 éve foglalkozik szociális ügyekkel, abban óhatatlanul kialakul egy elfogultnak is mondható szociálpolitikai értékrend, és ezt sérti ez a kormányintézkedéscsomag. A hivatal nyelvére lefordítva ez azt jelenti, hogy van ebben a csomagban 8-10 olyan intézkedés, amelynek a végrehajtása a népjóléti miniszter felelőssége. Ha maradok, vállalom, hogy egy olyan lépéssorozatot hajtok végre, amelynek egyetlen gondolatával sem értek egyet.


Azonnali kérdések órája


Az azonnali kérdések órájában csapatverseny folyik. Nem azonnali kérdéseket, interpellációkat a saját szakállára is benyújthat a képviselő, de az azonnali kérdések órájában csak az játszhat, akit a csapatkapitány a pályára küld. Az azonnali kérdéseket legkésőbb az ülésnap megnyitása előtt egy órával a frakcióvezető nyújtja be, és a kérdést az általa kijelölt képviselő mondja el. Az első körben az ellenzéki képviselőcsoportok, a többi körben pedig az összes képviselőcsoport jelöltjei tehetik fel kérdéseiket erősorrendben. Legjobb esetben is három kérdés juthat egy frakciónak.


„A Csehszlovákiával való jó viszony elsőrendű politikai kérdés” – mondta és írta negyven évvel ezelőtt, 1955 novemberében a Magyar Dolgozók Pártjának (MDP) politikai bizottsága.


A mindössze öt főre zsugorodott SZDSZ-frakció tagja – a párt kerületi polgármesterjelöltje – Groó Rudolf szerint a decembertől egyfős abszolút többséggel rendelkező szocialisták szeretnék a (most zárult négyéves) múltat végképp eltörölni. Gazdálkodási koncepciójuk nincs, de azért – biztos, ami biztos – lerombolják a korábban létrehozott szervezeteket.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon