Az élet persze nem állt meg. A Mészáros Lőrinc Általános Iskola lassacskán igen színvonalas, megyeszerte híres és elismert intézménnyé vált. Az épületet bővítették, korszerűsítették, új és új felszereléssel látták el, ahogy azt kell. 1200 tanulójával, 75 pedagógusával, a német és testnevelés tagozatával a legnagyobb városi általános iskolává vált.

Hogy miért a múlt idő? 1992. november 29-én a ceglédi Római Katolikus Egyházközség hivatalosan visszaigényelte az épületet, hogy ott keresztény szellemű iskolát működtessen tovább.

A rendszerváltás eufórikus hangulatában a közélet számos új szereplője nyilatkozott a „körkörös védelem”-ről. Ez az illúzió napjainkra szertefoszlott, mint a hajnali köd. Helyette megmaradtak a honvédelem egyre sokasodó, megoldatlan problémái.

Három év elteltével sincs még hosszú távra szóló honvédelmi koncepció. A hatpárti kompromisszummal elfogadott Honvédelmi Alapelvek (konszenzusra a dokumentum alkalmatlan) csupán politikai nyilatkozatnak tekinthetők. Nincs még új honvédelmi törvény, nincs törvény a katonák jogállásáról.

A főváros több mint kétmillió lakosából 1991-ben több mint félmillióan (531 ezren) voltak nyugdíjasok. Nyugdíjas korúak azonban kevesebb, mint félmillióan voltak (499 584). Míg 1987 és 1993 között a fővárosi nyugdíjasok száma több mint 22 százalékkal nőtt, addig a nyugdíjas korú lakosság száma a város összlakosságához hasonlóan (’87 és ’91 között) kismértékben ugyan, de csökkent. Úgy gondoljuk, hogy a város utóbbi éveinek története nem elsősorban az elöregedésről szól, hanem sokkal inkább az elszegényedésről.

Élő lánc


Az óbudai Folyamőr utcai lakótelep lakóinak életét két ipari létesítmény keseríti meg: az egyik voltaképpen csak vámszabadterület, a másik palackozó üzem. Közös jellemzőjük, hogy mindkettőt sűrűn keresik fel a be- és kiszállító kamionok, zajukkal és bűzükkel gyötörve az egyébként csendes környék lakóinak életét. A lakossági tiltakozás megszervezésében két környezetvédő csoport vállalt részt: a Városi Biciklizés Barátai Egyesület és a Levegő Munkacsoport. A környezetvédők úgy határoztak, hogy élőláncot alkotva 24 órára elzárják a lakótelepet a kamionok elől.

1991. szeptember 15-én Kupa Mihály az MDF támogatásával megnyerte az időközi képviselő-választást Tokaj-Hegyalján.

1993. április 4-én Nagy Tamás az Agrárszövetség színeiben megnyerte az időközi képviselő-választást a Kiskunságban.

Az Új Magyarország a választások másnapján a kővetkezőképpen adott hírt a választási eredményekről:

Kupa Mihály győzelméről: a címlapon, Kupa Mihály fényképével, „Van képviselője Tokaj-Hegyaljának” címmel.

Néhány alapkérdés megítélésében valóban teljes az egyetértés. A vitás pontok kapcsán egyetlen jelentős politikai csoport sem kívánja a választási kampány küszöbén kenyértörésre vinni a dolgot: úgy gondolják, hogy a külügyek alig befolyásolják a szavazók magatartását. Az Országgyűlés a választási ciklus végének közeledtével egyre inkább a választások függvényévé tesz minden politikai vitát. Ahol valamelyik politikai erő úgy véli, hasznot húzhat egy kérdés napirenden tartásából, ott élénk eszmecsere várható, ahol nem, ott a téma lassan teljes érdektelenségbe fullad.

Győztes



Az érthetően boldog – ma már – képviselő szerint, a két héttel ezelőtti eredmény megfordulása (akkor Komáromi vezetett) főleg az okos, higgadt szónak köszönhető. A kampánycsapat nagyszerű munkát végzett, mindenütt ismertté tették a jelöltet, végig betartották a magukra kényszerített választási szabályt: nem foglalkozunk más jelöltekkel, pártokkal.

Mottó:
„Árulkodó  Júdás,
nem kap piros tojást!”

Ünnepváltás

Minden új politikai rendszer első lépései közé tartozik, hogy a maga képére formálja, más tartalommal tölti meg, vagy esetleg megszünteti a jeles, emblematikus napokat, ünnepeket. Különösen igaz volt ez a létezett szocializmus deklaráltan futurista politikájára. Az új korhoz új időszámítás kell, következésképp új ünnepek is.

Nagy Tamás, a Köztársaság Párt és az Agrárszövetség közös jelöltje a leadott szavazatok 22,6%-ával a második helyet szerezte meg Komáromi István szocialista jelölt mögött a Bács-Kiskun megyei 4. számú választókörzetben március 21-én megtartott sikertelen pótválasztás első fordulójában.

Alkotmányunk a határőrséget a honvédséggel együtt a „fegyveres erők” részének tekinti [40/A. § (1)]. Eszerint a szervezet alapfeladata, miként a Magyar Honvédségé is, a Magyar Köztársaság katonai védelme. Ennek ellenére a határőrség a Belügyminisztérium felügyelete alatt áll.

Nehezen érthető, hogy a politikai rendszerváltás után miért nem kísérelték meg azonnal ennek az anakronizmusnak a felszámolását. Hiszen a határőrség teljes állományának „belügyes” státusa a módosított alkotmány elfogadásakor is túlhaladott volt.