Beszélő: Azt mondtad, hogy a nacionalizmusnak három alapeleme van. A nacionalista először is meg van győződve arról, hogy mindenkinek tartoznia kell egy nemzethez, de csak egy nemzethez. Másodszor úgy véli, hogy a világ nemzetekből, és csak nemzetekből áll. Harmadszor pedig úgy gondolja, hogy a nemzeti lét egy többé-kevésbé jól definiált területhez kötődik. Ebben az értelemben a letűnt kommunista rendszerek akár nacionalistáknak is nevezhetők. Azt sugallták alattvalóiknak – néhol beléjük sulykolták –, hogy tökéletes nemzetállamokban élnek.

„Ennek az épületnek én leszek a vezetője, mondhatni úgy is, hogy a parancsnoka” – mondja. Ezt a többi ’56-os szervezet – amelyek közül egyik sem csatlakozott Pongrátz Gergely világszövetségéhez – kifogásolja, mivel legtöbben a világszövetséget tagság nélküli fantomszervezetnek tartják. Pongrátz szerint a világszövetségnek negyedmillió tagja van, és csak irigységből, féltékenységből rágalmazzák őt. „Ha az ’56-os szervezetek nem akarnak csatlakozni, az az ő bajuk. Ők úgyis csak előléptetgetik egymást, kapják a nagy magas plecsniket, de nem törődnek a bajtársakkal.

A rendőrségi törvény javaslata szerint az emberi jogok tiszteletben tartására és védelmezésére, illetőleg az emberi méltóság megóvására vonatkozó kötelezettségek deklarálása a rendőrség és az állampolgár új típusú viszonyát fejezi ki: a korábbi politikai, hatalmi típusú működésről a rendőri tevékenység közszolgálati jellegére helyezi a hangsúlyt.

Erről jutott eszembe a régi történet: Heves megye egyik városkájában esett meg állítólag, hogy a nyomozó felpofozta a szakértőt, mert az neki nem tetsző szakvéleményt szolgáltatott.

A közoktatási törvény tervezetét a parlament el fogja fogadni. Elfogadja, mert ez a törvény tetszik az MDF-nek, klappol a kereszténydemokratáknak, nem érdekli a kisgazdákat, és az ellenzék körében is akadnak, akiknek „elmegy”. A törvény életbe lép. Kezdetben csak annyi hatása lesz, hogy az első osztályban megint lesz osztályozás és a jobb iskolákban felvételi vizsga, az óvónéniknek pedig főiskolára kell járni, ha eddig csak középiskolában tanulták volna a szakmájukat.

Annak ellenére, hogy mifelénk nem kifejezetten ritka jelenség télen a hideg, a közigazgatás és a közbiztonság embereit mégis minden télen meglepi, hogy a közép-európai emberfajta is képes a hidegben megfagyni, különösen, hogyha hajléktalan. Pedig az idei tél nem is indult rosszul. ’92–93 fordulóján viszonylag emberléptékű menhelyek sora nyílt meg.

Ilyennek gondoljuk az Oltalom menhelyet és a Vöröskereszt, illetve a főváros által nyitott anya-gyermek szállókat.

– Az a kormányzati tevékenység, amit én végeztem idáig, természeténél fogva kevésbé volt kitéve a politikai, ideológiai vitáknak. Én nem vagyok tagja pártnak, szakértőként kerültem be a kormányba. Mindezekből következően az én politikai profilom nem volt és nem lehetett ideologikusan vagy pártpolitikailag annyira meghatározott, mint a kultusztárca vezetőié. De azt azért le kell szögeznem, hogy osztom a koalíciós pártok alapvető társadalompolitikai értékeit. Nem vagyok tehát világnézetileg semleges ember, ilyen ember egyébként nincs is.

A posztkommunista átalakulás gazdasági, szociális feszültségei olyan mértékűek, hogy a társadalom nehezen tudja elviselni őket, nincs fölkészülve rájuk. A jelenségek, amelyekkel szembe kell néznünk, a politikai és a társadalmi közeg, amelyben működnünk kell, ezekkel a feszültségekkel terhes. Az átalakulást értékelve még azok is különböző hangsúlyokat használnak, akik lényegében hasonlóképpen vélekednek róla.

Az igazi veszély

Magyarországon 1989-ig a kelet-európai régióhoz képest különlegesen szerencsés helyzet alakult ki.

A rendszerváltás hőskorában, 1989–90, 1990–91 telén zsúfolásig megteltek a pályaudvarok hajléktalanokkal, a lapok pedig hajléktalanokról szóló hírekkel.

Akkoriban a Beszélő stábja is többször járt, főképp a Keletiben.

Azóta konszolidálódott a helyzet, ma a pályaudvarok éjszakánként szinte üresek. Ez részint annak köszönhető, hogy több a férőhely, több az átmeneti szállás: a főváros elkezdett berendezkedni arra, hogy vannak hajléktalanok. A határátlépési szigorítások nyomán drasztikusan csökkent a beutazók száma.

Sepregetők

1988. november 7-én, miközben tízezrek a bécsi áruházakban ünnepeltek, a Fidesz aktivistái munkásruhában söprögették a belvárosi utcákat. Akciójukat a rendőrség nem honorálta, ám az ünnepcsere mégis bekövetkezett. A vágy beteljesülését szükségképpen követő kiábrándulás azonban váratott magára, március idusának rebellis jellege megszűnt ugyan, ám az államosítás aktusa elmaradt.

Egy évvel a hivatalos választási kampány várható kezdete előtt az SZDSZ ügyvivői testülete munkaokmányt terjesztett a párt Országos Tanácsa elé, A szabadelvű politika mozgástere címmel.