A Csúcs-műhely három dokumentumot bocsátott ki. Az egyik a műsorstruktúra változásáról szól (lásd keretes anyagunkat), a másik a Magyar Rádió Szervezeti és Működési Szabályzatáról, a harmadik pedig az etikai kódex. Az alelnök átadta a tervezeteket az érdekvédelmi szervezeteknek, majd gyorsan betiltotta azt a gyászünnepséget, amelyet e hét péntekére szerveztek a rádiósok Koncz Zsuzsa, Bródy János és sokan mások részvételével a rádió márványtermében Gombár Csaba és Hankiss Elemér tiszteletére.

A Magyar Rádió műsorszerkezetére a ciklikusság jellemző. Mindhárom adó műsorrendje napi, heti, havi ciklusokban szabályozott. Az egyes ciklusokban közel azonos helyen, közel azonos időtartamban hasonló jellegű műsorok ismétlődnek.

Mivel éppen 25 éve végeztem az egyetemet, sajnos nem tartozom a pályázat potenciális résztvevői közé: nem is a holnap híreit hozom (legalábbis remélem), hanem „a velünk élő történelem” legrosszabb emlékeit kényszerülök felidézni – mondjuk az „Autonómia antinómiái” témakörében. Ezen antinómiák feloldását bízom a most huszonévesek, a holnap szerzői intellektuális és morális bátorságára, tőlem csupán a szomorú diagnózisra telik.

1989 eufóriájában, mint minden, a szakmai megtisztulás – nem tisztogatás, öntisztulás – is oly könnyűnek látszott.

A „klakőr” francia eredetű idegen szavunk. Leginkább a régmúlt korok színházi világában volt honos. Azokat a fizetett színházi alkalmazottakat nevezték így, akik előadásról előadásra azért kaptak némi javadalmat, hogy amennyiben a „normál” fizető nézőtéri közönség egy-egy poénnak szánt színpadi eseménynél nem tört ki dörgő tapsviharban, tapssal és ujjongással riasszák föl őket lagymatag szundikálásukból.

A hatalom szorító cipője

Az előző országos gyűlés utáni sajtótájékoztatón Csurka István még magabiztosan zárta mondandóját: két év alatt kitapostuk a hatalom cipőjét, ezután járni fogunk benne. Azóta kiderült, hogy a magabiztosság korai volt. A hatalom cipője több helyen szorít. Mindenekelőtt megváltozott a belpolitikai környezet.

A mozgalom másik kiindulópontja az, hogy tagjai magukat normálisnak, a tőlük eltérőt – értelemszerűen – abnormálisnak tekintik. Ezért felelősséget éreznek azokért a „tévelygőkért”, akik másképpen akarnak gondolkodni, másban mernek hinni, mint amit jó előre kitaláltak számukra. A más vallást választókról eleve feltételezik, hogy azok csak pszichikai „átprogramozás” vagy „agykontroll” következtében térhettek el a többség és a szülők ízlésétől, vallásától vagy világnézetétől.

„Amikor összetalálkoztok a hitetlenekkel, akkor vágjátok el a nyakukat! Mikor azután nagy rontást tettetek bennük, akkor szorosan kötözzétek meg őket; és utána vagy (gyakoroljatok) nagylelkűséget, vagy (kérjetek) értük váltságdíjat – amíg a háborúság véget nem ér.  Így (van ez).”
(Kor. 47;4-ford Simon Róbert)

A hír önmagában nem jelentős.

Harminc év fölötti, kicsi, kövér nő Ylan. Bár ferde szemmel nézi a világot, nem tipikus kínai alkat. Valami mégis van benne, ami messziről jelzi az ázsiait: talán a furcsa, szinte ráfestett örökmosoly. Egyenes tartással ül, szemhéját félig mopszliszemére ereszti, s csak annyira bízik meg bennem, amennyire egy barátságos idegenben bízhat…

– Több, mint két éve jöttem Kínából Románián át. Korábban sosem jártam külföldön, nem is lehetett. Kína egy nagyvárosában éltem, szüleim és húgaim vannak. Férjemtől néhány éve elváltam.

Abból indulok ki, hogy ez a kormány nemcsak abban az értelemben lesz koalíciós, mint a jelenlegi, hogy több párt támogatását élvezi majd a parlamentben, hanem abban az értelemben is, hogy valódi koalíció lesz. Vagyis: nem lesz benne olyan domináns párt, mint a jelenlegiben az MDF. Arra látok e pillanatban esélyt, hogy a kormányt több párt közel egyenlő erővel támogatja majd, s így nem egy uralja majd valamennyi kulcstárcát. Ez viszont azt jelenti, hogy egy párt és annak vezetője kevésbé határozzák meg a kormány programját (illetve programtalanságát) és tevékenységét, mint ez ma történik.

A nagy pártugrást megelőző bemelegítés színhelyéül stílszerűen a Testnevelési Egyetemet választották. Egyesek kimondottan a tornatermekbe, bordásfalak és mászókötelek társaságába szorultak. Jóval többen érkeztek, mint számították a rendezők.

Hogy még nagyobb legyen a tumultus, a bejáratnál minden egyes jövevényt átkutattak a biztonsági legények. Kiforgatták a zsebeket, átkotorták a táskákat. Ilyet még nem pipáltam, ez már fejlett államélet…

Ez a torlódás, ácsorgás, hosszas várakozás nem Csurka, hanem dr. Antall, dr.