Skip to main content

Belföld


A Martin Luther King Egyesület közlése szerint a múlt év végén, december 30-án és 31-én a budapesti V. kerülethez tartozó Kecskeméti utcai rendőrőrsön legalább tizenkét arab férfit vertek meg brutálisan. A Váci utcai valutakereskedők elleni – egyébként a Martin Luther King Egyesület által is szorgalmazott fellépés – sajátos formáját találta meg a belvárosi rendőrőrs: a megfigyelt személyeket a sétálóutca közepére állított rendőrautóba tuszkolták a közönség érdeklődése közepette, majd bevitték az őrsre.

Holt műsorok szelleme kísérti az alelnököket


Előző számunkban közreadtuk a Magyar Rádió alelnöke által pusztulásra ítélt műsorok listáját (Csendpróba, Beszélő, 1993. január 30.). „A listával kapcsolatban meg kell említenünk mint bizonytalansági tényezőt, hogy nem minden műsor van ott, ahonnét a tervezet ki akarja söpörni…” – figyelmeztettük az olvasót már a múlt héten. Azóta volt időnk, hogy egy kicsit utánanézzünk a dolgoknak.

A dr.



Rend, rendőrség


Minél nagyobb a személyes szabadságjogok köre, annál kedvezőbb a terep a bűnözésre… Most – és az elmúlt évtizedek után ez természetes – a személyi szabadságjogok erősítésén fáradozunk, de tudnunk kell, hogy másféle spekulációk – épp a bűnözéstől való félelem következtében – a nemzetközi irodalomban már felvetik a személyi szabadságjogok korlátozásának gondolatát.

(Köztársaság, november 13.)

Idegenek, etnikumok

Magyarország megúszta a vendégmunkáskorszakot, amely idegen etnikum nagyarányú befogadásával jár.








A fővárosi rendőrök jelentősebb csoportjai ismerkedtek az alternatív szórakozóhelyek világával és közönségével a hét végén. Az ismerkedés pénteken este 11 óra után kezdődött a Narancs Alapítvány Egocentrumában, a Lőrinc pap téren. Az Egocentrumban ilyenkorra általában elül már a hangzavar, nem is szokták őket feljelenteni a környékbeli lakók, de ez a péntek kivételes nap volt. Este tizenegy után is bömbölt az AC/DC, telt ház volt, kb.


Ki a lavórból!?

Az MDF centruma természetszerűen az egységet hangsúlyozta. Maga a miniszterelnök azonban korántsem hangsúlyozta túl. „Ez az összetételű elnökség többségében kifejezi azt a politikát, amit vállalok…” (Idézi a 168 óra.) Világos beszéd: az egység annyit jelent, hogy a miniszterelnöknek, a kormánynak biztos többsége van az MDF-elnökségben, a vele szembefordulókat csak öt fő képviseli, akiket mindig, minden alkalommal le fognak szavazni.


Honvédelmünk időszerű kérdései


Nem kétséges, hogy egy kontinens közepén elterülő ország katonai védelme szempontjából az egyik meghatározó tényező a légtere őrzésének képessége. Különösen igaznak tekinthető ez a megállapítás most, a huszadik század utolsó évtizedében, amikor repülő támadóeszközök sokasága – pilóta vezette harci repülőgép, robotrepülőgép, ballisztikus rakéta állhat – az ország potenciális ellenfeleinek rendelkezésére.

Mikor tekinthető egy ország légvédelme kielégítőnek?


Beszélgetés Palotás Jánossal


Beszélő: Januári 1. és 3. számunkban a parlament három ellenzéki pártjának vezetői válaszoltak lapunk kérdésére: hogyan kezdenének kormányozni, ha pártjuk megnyerné az 1994-es választást. Hogyan kezdené a Köztársaság Párt elnöke?

Köztársaság Párt, köztársasági elnök

– Nem akkor kezdenék hozzá. Meggyőződésem, hogy ’94-ben az emberek ismét megszólíthatóak lesznek. Lesznek annyian a választáson, mint a ’90-esen, sőt. A bizalmat is meg lehet nyerni ’94-ben, fokozott, odafigyelő bizalmat lehet szerezni.




A Romhányi-per


A Jurta szellemisége miatt aggódó igazgatót és társait azzal vádolják, hogy 1992. július 16–18. között fogva tartottak és különös kegyetlenséggel megöltek egy embert a színház alagsorában.

Romhányi – akinek a Riadó főszerkesztője szerint „a 80-as évek végén a hívó szavára a Jurtában gyülekeztek a felszínre törő ellenzéki erők” – politikai fogolynak mondja magát, és „Jurta-beli meghurcoltatását politikai ügynek tekinti”.


Beszélgetés Szalai Erzsébettel és Laki Mihállyal


Laki Mihály: Egyre erősebb az a meggyőződésem, hogy ’89 végéig, ’90 elejéig Magyarországon peresztrojkában vagy szuperperesztrojkában gondolkoztunk. Nekem legalábbis egyértelműen az volt a meggyőződésem, hogy a legjobb esetben sem dől össze a Szovjetunió, Magyarország és Lengyelország a finnekéhez hasonló státust fog kapni, melyben kezdetleges többpártrendszer lesz, erős szovjet dominanciával.


Egy Bulányi-esten Ladocsi Gáspár esztergomi teológiai tanár azt találta mondani, „hogy a Szentírás, a Biblia, egyedül a katolikus egyházat illeti meg, mert azt a katolikus egyház hozta létre. Mi jogon használják mások, holott nem az ő könyvük?”

A kérdés úgy is megfogalmazható, hogy mi veszélyezteti inkább a lelkiismeret, a vallás szabadságát: a szekták léte, vagy a nagyegyházak némely vezetőjének az a törekvése, hogy egyházának államegyházi pozíciót biztosítson?


Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon