1991 elején a koalíciós kormány helyzete meglehetősen ingatagnak tűnt. Kibékíthetetlennek látszottak az ellentétek a kisgazdák és az MDF között a kárpótlás ügyében. Nemcsak Torgyán József és Oláh Sándor, de Nagy Ferenc József, az akkor még egységes párt miniszteri tisztséget viselő elnöke is kijelentette, hogy ha az MDF ragaszkodik a kárpótlásban a „degresszióhoz”, akkor „konstruktív ellenzékbe” vonulnak.

A miniszterelnök alighanem a sajtótörténetben is ritkaságértékű maratoni nyilatkozattal ajándékozta meg (ismét) a Pesti Hírlapot. Az interjúer – nem kevésbé szokatlanul – Balaskó Jenő, a vagabund poéta. A sok évig némaságra kárhoztatott költő nem fukarkodik lírai énjének prezentálásával, ezért a szorgalmas újságolvasó rég tudja, hogy Antall József kormányának támogatására esküdött fel 1990. április 8-án, mondván, egy hazaszerető értelmiséginek kutya kötelessége az első szabadon választott kormányt pártolni.

A Fidesz és az SZDSZ között az első apró konfliktus akkor keletkezett, amikor az SZDSZ még nem is létezett. Az SZDSZ alapító atyái 1988 szeptemberében jelentették be a Szabad Kezdeményezések Hálózatának tanácsülésén, hogy egy szorosabban szervezett politikai szövetséget kívánnak létrehozni, s az alapító ülésre invitáló dokumentumcsomagban ezt a szervezetet Demokraták Szövetségének nevezték.

Amikor január vége felé Nahlik Gábor a vádlottak mindenféle bizonyítási javaslatának visszautasításával néhány óra alatt lefolytatta a tárgyalást Bányai Gábor és Nagy László fegyelmi ügyében, amelyben ő volt a feljelentő, a felolvasott ítéletben összekeveredtek a nevek.

Bizottság kontra minisztérium


A költségvetési törvény értelmében az egyházak összesen 2854,5 millió forint támogatást kapnak, hatféle jogcímen. A legnagyobb összegek – 980, illetve 870 millió forint – az egyházak alapműködésének támogatására, illetve az egyházi alapintézmények felújítására, beruházásra szolgálnak. Ezen az alapon igényelt támogatást 35 kis létszámú egyház, felekezet, gyülekezet is. A többi jogcím – közszolgálati tevékenység, közgyűjtemények fenntartása, oktatási tevékenység – a kis létszámú egyházakat részint nem érinti, részint nem tehető kérdésessé.

Mint 1992-es utolsó számunkban emlékeztettünk rá, a szeptemberi kétegyházai ügyben, amikoris a cigány Csurár-rokonság és „fehér” szomszédaik közös verekedése tört ki, majd egy népesebb „fehér” csoport megtorló akciót folytatott Csurárék ellen, s három család lakóházát is felgyújtották, a Békés megyei rendőrkapitányság a nyomozást november 15-én lezárta, s vádemelési javaslattal átadta a gyulai ügyészségnek. A vádirat 1992. november 26-án készült el. I. rendű vádlott Csurár Péter, II. rendű ifj. Csurár Péter, III. rendű Csurár Gábor, IV. rendű Csurár Péterné.

A köztársasági elnök igazsága

A köztársasági elnök álláspontja szerint – eltérő rendelkezés (ejtsd: médiatörvény) hiányában – a médiaelnöki tisztség az államfői kinevezéssel jön létre, és az államfői felmentéssel szűnik meg.[1] Ha más módját is megengedhetnénk e tisztség megszűnésének, akkor ad absurdum létrejöhetne egy olyan helyzet, hogy a köztársasági elnök folyamatosan csak kinevezget, s az általa kinevezett elnököket azután sorra kivágják valamilyen módon, pl.

A láthatatlan ember

A rendezvény még kinn a szabadban kezdődött. Egy meg nem nevezett kormányhivatalnok helyett Csurka István lépett a mikrofonhoz, aki előbb sajnálkozott, majd buzdított. Később híre ment, hogy a láthatatlan bürokrata, Fekete György a Művelődési és Közoktatási Minisztérium helyettes államtitkára volt. Talán e jeles státusférfiú távolmaradása volt az oka, hogy a kormányhoz oly közel álló Új Magyarország hétfői száma nem tudósított az ünnepségről.

Pápai üzenet

A katolikus egyházfő nemrég arra hívta fel a boszniai nők – és a világ – figyelmét, hogy az abortusz még akkor sem megengedhető, ha a terhesség háborús időben elkövetett nemi erőszak következménye. Ha az anya semmiképpen sem akarja megtartani a gyermekét, szülje meg, és adja örökbe valakinek.

Hogy hallottak-e a többségében muzulmán nők a pápa felhívásáról, és ha igen, megfogadják-e intelmeit, kihordják-e annak a katonának a gyerekét, aki nemrég esetleg a férjüket, apjukat vagy éppen gyereküket ölte meg – nem lehet tudni.

Még nincs két éve, hogy Magyarországon nem állomásoznak idegen csapatok, és visszanyertük nemzeti szuverenitásunkat. Nincs fölöttünk gyámhatalom, nem vagyunk csatlósa senkinek. Most az a kérdés, hogy alkotó kísérlettel bekapcsolódunk-e az európai demokraták társaságába.

A béke és a háború kérdésében azóta nem idegen parancsnokság dönt, hanem a magyar nemzet választott vezetői.