Miért ígérnek növekedést?

Egyetértünk a Hírmondó kommentátorával (Egy arasszal közelebb a szakadékhoz. Hírmondó 1986/1. sz.): a mégoly szerény gyorsulással számoló tervkoncepciót sem alapozták meg az 1981–85 közötti időszak eredményei. Egyeden olyan célt sem sikerült megvalósítani, amelyet a kormányzat – okkal – szükségesnek tartott az „új növekedési pályára” való áttéréshez (maga a jelszó is kikopott a használatból).

Miért ne?

Másként történt. Nemhogy távolmaradt volna a séta beharangozott színhelyeitől, a karhatalom elképesztően nagy apparátussal vonult fel. A túlméretezett erőfitogtatást még magyarázhatjuk azzal, hogy a közrend őrei biztosra akartak menni. De amikor a gumibotozásnak nekiláttak, már pontosan tudták, hogy nincs mitől tartaniuk: a környezetvédelmi séta nem dagad rendszerellenes tömegtüntetéssé (a 30. évben vagyunk...) tovább →

Bár a Reagan–Gorbacsov-találkozó csupán a kezdet kezdete, az elkövetkezendő világpolitikai fejlődés körvonalai meglepő élességgel kirajzolódnak. Ez a folyamat más lesz, mint a ’70-es évek elejének enyhülése volt.

Miért csinálták?

A lengyel és a magyar pártvezetés pánjai és ispánjai – ó, történelmi testvériség – évek óta kölcsönösen utánozni próbálják egymást. Jaruzelski négy éve ígéri inkább önmagának, mint népének, hogy országában Kádár-rendszert teremt, méghozzá olyat, amilyennek az a jelenlegi válsága előtt látszott.

Mire int a jogérzék?

Azzal, hogy nem dolgozik, a munka nélkül élő ember még senki testi épségében, vagyonában nem tett kárt. Kézenfekvőnek tűnik persze, hogy inkább fog személyi vagy anyagi kárt okozó bűncselekményt elkövetni, mint ha rendszeres munkát végezne. Ám ahhoz, hogy a hatályos magyar jog közveszélyes munkakerülőnek minősítse, nem szükséges valóban elkövetnie azt, amire az átlagosnál nagyobb esélye van.

Felemás restauráció

Magyarországon 1956 novembere, Csehszlovákiában ’68 augusztusa után hiánytalanul restaurálták a szovjet mintájú politikai rendszert. Itt újjászervezték, ott tömeges tisztogatásokkal szelídítették meg a pártot, majd minden szinten helyreállították megingott főhatalmát. Felszámolták az ellenállás illegális szerveit (nálunk pl. a felkelőcsoportokat, odaát pl. a független rádióadók hálózatát), törvényen kívül helyezték és szétzúzták az önálló társadalmi szervezkedés átmenetileg elismert intézményeit (pl.

Régen elmúltak azok az idők, amikor a politikai közönség nem elhanyagolható része a pártvezetéstől várt útmutatást. Persze az is régen volt, amikor a vezetés még mozgósítani kívánta a társadalmat állásfoglalásaival. Ha megnyilatkozik, ma már elsősorban azért, hogy az apparátusok alkalmazottaival tudassa, milyen magatartást vár tőlük.

A december végén elfogadott választási törvényt három különböző távlatból érdemes szemügyre venni. Összehasonlíthatjuk a képviseleti demokráciák választójogával, amely lehetővé teszi, hogy az állampolgárok szabadon válasszanak különböző programokkal fellépő jelöltek között, s hogy a hasonló programmal induló jelöltek választási tömörüléseket (pártokat) alkossanak. Ha ezt az összehasonlítást vesszük alapul, akkor az új magyar választási törvény rendelkezései nem kevésbé korlátozónak, korlátozásai nem kevésbé önkényesnek mutatkoznak, mint a korábbiak.

A magyar gazdaság válságban van. A nemzeti jövedelem 1979 óta alig nőtt. A beruházások visszaestek. Néhány vezető iparág termelését a piaci kereslet szűkülése korlátozza; mások a pénzügyi megszorítások, az anyag- és alkatrészhiányok miatt kénytelenek visszafogni a tevékenységüket. A fogyasztói árak gyorsabban emelkednek a jövedelmeknél, miközben az áruellátás és a szolgáltatások színvonala romlik. Hatósági szükségintézkedések zavarják meg a vállalati gazdálkodást.

1982 februárjában százhét aláíró levéllel fordult Hetényi István pénzügyminiszterhez. Arra kérték, vizsgálja fölül a Magyar Nemzeti Bank három hónappal korábbi közleményét, amely megtiltja, hogy magyar állampolgárok élelmiszert és más fontos használati cikkeket vigyenek vagy küldjenek ki az országból. A levélírók érvelése egyszerű: nem vitatván gazdasági jogosultságát, emlékeztetnek rá, hogy az intézkedés különösen nehéz helyzetbe hozza a magyar állampolgárok egy nem kicsiny csoportját – akiknek rokonai vagy barátai élnek a környező országokban.