Egész térségünkben megindult a föld. Októberben az NDK következett, novemberben Bulgária és Csehszlovákia, decemberben Románia. Nincs többé berlini fal, nincs többé román kommunista párt. Akik nemrég még attól féltek, hogy a népszavazással Magyarország túlságosan előre szalad, most kezdik úgy látni: túlfutott rajtunk a történelem.

Jaltának vége, az utolsó kontinentális birodalom szemünk láttára esik szét. A gazdasági válsággal küszködő, belső gondjai által lefoglalt szovjet állam nem képes újból kézbe venni külső – kelet-európai – birodalmát.

A forgatókönyv

Szeptember elején, amikor a politikai egyeztető tárgyalások sorozata a vége felé járt, az Országgyűlés őszi ülésszakára, az MSZMP pedig sorsdöntő kongresszusára készült – minden roppant egyszerűnek látszott. Az időközi választások és a közvélemény-kutatások eredményei egyképpen azt mutatták, hogy a Magyar Demokrata Fórum az egyetlen igazán erőteljes ellenzéki erő, a kormányzó pártban pedig diadalmasan tört előre a reformszárny.

Az elmúlt évtizedek cigánypolitikája antidemokratikus, antiszociális és diszkriminatív volt. A cigányságot nem tekintették egyenrangú kisebbségnek, a kollektív jogoknak még azokat a morzsáit is megtagadták tőle, amelyek a többi etnikai kisebbséget megillették. A nem magyar anyanyelvű cigányok számára a társadalom egyetlen alapintézményében sem biztosították az anyanyelv használatának lehetőségét.

A cigányság semmilyen tekintetben nem kapta meg azt a segítséget, amely e nép emancipációjához, társadalmi integrációjához szükséges lett volna.

Lengyelországban kormányra került a Szolidaritás. Magyarország a szabad választások küszöbére érkezett. Milliók tüntetnek az NDK-ban, Honecker uralmának vége. A prágai sztálinisták napjai meg vannak számlálva. Még Bulgáriában is elindult a demokratikus mozgalom. Egyedül Ceausescu Romániája őrzi a változatlanság külszínét – ki tudja, meddig.

Válság válságot követ a Szovjetunió határai között. A balti köztársaságok függetlenséget követelnek. Megmozdult Belorusszia, végre Ukrajnában is létrejött a népfront. A Moldvai Köztársaságban államnyelvvé emelték a románt.

A tények

Kezdjen a kormány tárgyalásokat a politikai pártokkal a gazdasági válság orvoslásáról – javasolta az SZDSZ küldöttgyűlésén. Ennek a kezdeményezésnek is része lehetett abban, hogy a minap a kormány meghívta az Országházba a politikai pártok képviselőit A megbeszélések nehézségei annak tisztázásával kezdődtek, kiket hívjanak meg. A meghívások első látásra véletlenszerűek voltak. Akadt olyan párt, amelynek nevével itt találkoztunk először.

A gazdaságban a hat hónap jelenti a rövid távot. Legalább ennyi idő kell ahhoz, hogy láthatóvá váljék a konjunktúra változása. A magyar kormány – ha márciusban választások lesznek – feleennyi idővel rendelkezik. Mit szabad és mit kell ennyi idő alatt elvégeznie?

Arra aligha van mód, hogy a gazdaságirányítás központjaiban dolgozók – követve a nyugati mintát – csupán íróasztalaik kiürítésével, új állások felkutatásával töltsék napjaikat. A gazdaság válságban van, a termelés, a forgalom és az életszínvonal drámaian csökkenhet, bármikor bekövetkezhet az összeomlás.

A rádió hajnali reklámja horoszkópot hirdet. Év vége, évtized vége, négy évtized vége: szezonja van a csillagjóslásnak.

Három hónapja mennyivel könnyebb lett volna a politikai asztrológus dolga! A Nap a Mérleg jegyében járt, a nyugalmas csillagkép kiszámítható politikai jövőt ígért – a hatalom megosztását a még uralkodó régi és a lendületesen előretörő új párt között.

Ma Magyarországon minden politikai szenzáció rövid életű. Mire az egyik petárda fénye felvillan, már robban is a következő.

Október első napjaiban Habsburg-láz kerítette hatalmába az országot. Kisgazda körökből felröppent a javaslat: legyen Habsburg Ottó az ellenzék köztársasági elnökjelöltje. Dr. Habsburg először homályos igent mondott esetleges jelöltetésére a SZER tudósítójával folytatott telefonbeszélgetésben. Aztán, titkára útján, határozott nemet. Aztán a magyar rádióban megismételte a nemleges választ, érzékeltetve, hogy a nemből lehet még igen is.

Ha a szabad demokraták kezdeményezése nem állja útját, akkor a magyar szavazók az MSZMP és az MDF egyezségének megfelelően rövidesen köztársasági elnököt választanak. Az államfő számos belpolitikai jogköre mellett nemzetközi kapcsolatainkban is képviselni fogja a magyar államot, és ő lesz a fegyveres erők főparancsnoka.

Lezajlott az MSZMP rég várt kongresszusa, amely előtt ki-ki a pártszakadás félelmének vagy reményének adott hangot a maga vérmérséklete szerint. A pártszakadásra nem került sor. Az MSZMP összeszedte minden erejét és átalakult azzá, ami addig is volt. Nem csupán új minőségű szervezet nem jött létre a régi helyén, hanem bizonyos mértékig restauráció zajlott le, visszaállt az az állapot, amely az utolsó évek megzavarodott viszonyai előtt a kádári évtizedekben uralkodott.