Beszélő: Mikor értesültél a megállapodásról?

Orbán Viktor: Tegnap este. Tegnap fél tíz körül.

Beszélő: És mi a véleményed róla?

O. V.: Abból a szempontból mindenképpen jó, hogy mutatja az esélyt: a két nagy párt, bár az egyik ellenzékben van, a másik ellenzékben lesz, mégis képes rá, hogy egyezkedjen, és ésszerű megoldásokat találjon nyitott kérdésekre. Ez a tervezet nagyon-nagyon jó megoldásokat ajánl.

Beszélő: Mi késztette a Magyar Demokrata Fórumot arra, hogy beleegyezzen: az SZDSZ-es Göncz Árpád legyen a köztársaság ideiglenes elnöke, holott a parlamenti mandátumok száma alapján a maga jelöltjének is megszerezhette volna ezt a posztot?

Kónya Imre: A felelősségtudat, amely a Fórum eddigi politikájában is megnyilvánult. Az MDF úgy értékelte, hogy az ország érdekében meg kell kötni bizonyos megállapodásokat. A megállapodásoknak többnyire az a lényege, hogy engedni kell olyankor is, amikor ez látszólag nem közvetlen érdeke a megállapodáskötőnek.

Április 29-én, pár napos intenzív tárgyalássorozat után, megállapodás született a kormányalakító MDF és az ellenzék fő erejét adó szabad demokraták között. Az egyezség két legfeltűnőbb pontja, hogy a Fórum elfogadta Göncz Árpád köztársasági elnökké jelölését, míg az SZDSZ hozzájárult az alkotmányerejű – s ezért csak kétharmados többséggel elfogadható – törvények körének szűkítéséhez.

Tisztelt Küldöttgyűlés! Kedves Barátaim!

A választás, amely mögöttünk van, nem egy volt a parlamenti képviselő-választások sorában. Ez a választás békés úton véget vetett a pártállami rendszernek.

Mielőtt ezt a kényes tárgyú cikket egyáltalán elkezdeném, le kell szögeznem, hogy a Romániai Magyar Demokrata Szövetség, az RMDSZ egyetlen magyarországi párttal, így a Szabad Demokraták Szövetségével sem áll hivatalos kapcsolatban, minden ilyen irányú román politikai vád indokolatlan. Az RMDSZ különben sem pártszerű szerveződés, hanem koalíciója mindazoknak a politikai áramlatoknak, amelyek az erdélyi – továbbá felső-Tisza-vidéki, partiumi, bánsági stb. – magyarság körében kialakultak: van köztük kereszténydemokrata, liberális, szociáldemokrata, radikális demokrata irány.

Lezajlott a választás második fordulója: van kilencvenkét szabad demokrata képviselő a parlamentben, az országgyűlés egynegyede. Győzött a keresztény-nemzeti jobbközép, a szociálliberális szabad demokraták pedig elhelyezkedhetnek a balközépen. A konzervativizmussal való pózolás nem illett ehhez a párthoz. Aki a jobbközéphez akar tartozni, azt egy mágnes át fogja húzni a keresztény-nemzeti centrumhoz. Ha tetszik, ha nem, az erők logikája folytán a szociálliberálisoknak a balközép pozíció marad, az a természetes helyük. Nem volna ésszerű a parlamentáris jobboldalon versengenünk az MDF-fel.

Ha fonák módon is, de megvalósul a szabad demokraták régi törekvése és álma: Magyarországnak erős, cselekvőképes kormánya lesz. Az április 9-i forduló után az MDF a vártnál jóval kényelmesebben alakíthat kormányt a kisgazdákkal és a kereszténydemokratákkal együtt, hiszen a jobbközép összesen 229 képviselői helyet (59%-ot) szerzett.

– kérdezi egyik rádiós barátom, s viccnek szánt szavai mögül felsejlik a szorongás. Magyarország átélt már egy B-listázást, s tudjuk, mit jelent, ha a művezetőket is párthűségük alapján nevezik ki. Európának ezen a felén már-már természetesnek veszik, hogy jajj a legyőzőiteknek, hogy az előrejutáshoz párttagkönyv kell, hol vörös csillaggal, hol pedig „ősi magyar életfa szimbólummal” a borítóján.

A Beszélő ez évi 11. számában Tamás Gáspár Miklós barátom rövid írást tett közzé a választásokról. Nagy port kavart cikke arról szól, hogy miért indokolt a szabad demokratákra szavazni. Bár a cikkel, mint alább kiderül, magamnak is bajom van, alapeszméjét könnyű úgy összefoglalnom, hogy a liberális demokrácia bármely híve habozás nélkül egyetérthessen vele. Ezzel kezdeném.

Az első szabad választás az MDF és az SZDSZ között dől el. Mindkét párt híve a többpártrendszernek és a parlamentarizmusnak.

A választások első fordulójának külföldi visszhangjában tallózva, a leggyakrabban két észrevétellel találkozunk. Az egyik: a választás szabad, demokratikus volt, minden annak rendje és módja szerint történt. Ez a lényeg. De nem lényegtelen a másik észrevétel sem: „Magyarország még nem lépett be a komputerkorszakba.” A szavazatok számlálásának sokfelvonásos tragikomédiáját nem mindenki nézi sajnálatos véletlennek.