A francia hírközlési eszközök például azt tudatták a francia közvéleménnyel, hogy Magyarországon a jobboldal 70%-os győzelmet aratott március 25-én. Igen, az MDF, az SZDSZ, a kisgazdák, a kereszténydemokraták és a Fidesz együtt körülbelül 70%-ot kapott a területi listákon. De azért kissé fanyar mosolyra húzódhat bonyolult közép-kelet-európai ajkunk. Mit értenek ebből a nyugatiak? Ők bizonyára azt hiszik, hogy nálunk is az történt, ami az NDK-ban, holott eléggé más a mi (egyelőre egyébként részben még befejezetlen) képletünk.

A romániai magyarság helyzetét az teszi feszültségekkel terhes politikai problémává, hogy egy két és fél milliós kisebbséget gyakorlatilag nem lehet asszimilálni. Százmilliós nép talán képes erre, főképp, ha olyan fejlettséget, rohamos gazdagodást tud produkálni, mint az USA.

Orosz István, a régi folyam munkatársa és nyomdásza dolgozott e faltól elrejtve a BESZÉLŐ nyomdai előállításán: Dunabogdány, Táncsics u. 35. A nyomda 1985-ben lebukott. Orosz Pista pedig ezután Londonba emigrált, s a szabad BBC tudósítójaként tevékenykedik. A sajtószabadság napját azért most idehaza is megünnepeltük: az SZDSZ dunabogdányi csoportja EMLÉKTÁBLÁT avatott fel az egykori nyomda helyén.

A március 25-i választásokkal csakugyan véget ért „a rendszer”, és átmentésről, restaurációról többé szó nem lehet. Az utódpartokra leadott kevesebb, mint 15 százaléknyi szavazat úgyszólván véglegesen eldönti azt a kérdést, akar-e a magyar nép – vagyis a túlnyomó többsége – valamilyen átmeneti vegyületet az eddigi rend és az európai típusú demokrácia között: nem akar. Azok, akik a volt állampárton belül maguk is a demokráciára való áttérést választották, ezt az ítéletet talán igazságtalannak érzik.

Fidesz

– Mi a véleménye arról, hogy a március 15-i közvetítés ódiumát az SZDSZ-re hárították?

Deutsch Tamás: A megbeszélések során kétségtelenül volt vita a pártok között, amit lehet így értékelni, lehet úgy értékelni, de ez teljesen közömbös abból a szempontból, hogy március 15-én nem volt élő közvetítés a magyar televízióban. Érdektelen, hogy volt-e vita az SZDSZ és más pártok között, vagy más pártok és más pártok között az útvonal, a helyszínek stb.

Mire ez a lap az olvasó asztalára kerül – ha egyáltalán asztalnál olvassa az újságot –, már csak pár nap lesz a választásokig. Az olvasónak ezúttal csakugyan választania kell. Csatlakozik-e Magyarország az elmaradott, zűrzavaros, veszélyes országok táborához, olyan lesz-e, mint Románia, Jugoszlávia, Bulgária, Ukrajna –, vagy teszünk egy hatalmas erőfeszítést, és normális, hétköznapi európai országgá válunk, olyanná, mint Dánia, Belgium, Spanyolország, Norvégia?

Választanunk kell.

Minden forradalom előre és hátra visz – a mai békés magyar forradalom is.

Beszélő: A Magyar Hírlap március 11-i számában megjelent egy körinterjú arról, hogyan képzelik a pártok a kormány első száz napját. Természetesen minden párt a maga politikai elgondolásainak megfelelően írja le, mit kellene a kormánynak tennie De vajon mi az, aminek meg kell történnie ahhoz, hogy az új kormány egyáltalán létrejöhessen, függetlenül attól, melyik párt lesz a legerősebb. Röviden: hogyan születik meg négy évtized után az első felelős magyar kormány?

– Az első parlamenti ülést a korelnök vezeti. Nyomban meg kell választani a Ház elnökét.

– Ön azt mondta nemrég egy pártok közötti konzultáción, ’83 óta nem volt felhatalmazása a rendőrségnek arra, hogy erőszakosan oszlasson tömeget. Ha erőszakra került sor, akkor ez mindig merő félreértésből történt. Vagy ahogy említette, idegesek voltak a rendőrök.

Pongor: Mint mondottam – és ezt tudom is vállalni, pontosabban csak ezt tudom vállalni –, nem volt a Vencel térhez hasonló jelenség; és még… sorolhatnám. Tehát nem volt rendőrkarhatalmi fellépés. Ebben nem volt semmi politika, ezt én kifejezetten szakmai szempontból mondom.

1983

„Körülbelül 11 órakor véget ért a hivatalos ünnepség a Nemzeti Múzeumnál. Néhány barátommal elhatároztuk, elmegyünk a Petőfi-szoborhoz. (…) Fél 12 körül már kisebbfajta tömeg gyűlt össze a szobor körül, négy-ötszázán lehettünk, túlnyomórészt fiatalok, de volt néhány idősebb ember is köztünk. Kis csoportokban beszélgettünk, a hangszórókból dalok, kórusművek harsogtak. Néhányan szavalni kezdték a Nemzeti dalt, a tömeg átvette és egyre nagyobb hangerővel mondta a verset.

Király Zoltán hajdan a T. Ház fenegyerekeként kezdte parlamenti pályafutását. Felszólalásait jeges borzongások, idegrángások, halk sikolyok, hangos morajok és dühödt megjegyzések kísérték. De ő csak állt a vártán, állt merészen. Újabb és újabb ellenvetésekkel bombázta a tespedtséghez szokott honatyákat és honanyákat. Hol vannak már ezek a daliás idők! Idegeit, úgy tűnik, erősen megviselték a közelmúlt politikai csatározásai, mert ma együtt szorong azokkal a levitézlett nagyságokkal, akiknek nemrég még minden szavától vér tolult a fejükbe.