Föl van adva a lecke a forradalomnak, ha a joggal találja szemben magát.

De hát már nem is forradalom ez, mint volt akár még fél évvel ezelőtt, hanem keserves szembenézés az örökölt kényszerekkel. A kormányrúd rücskösebb, a fogaskerekek rozsdásabbak, mint gondolta volna az ember. Kérdéses, hogy egyáltalán meg lehet-e fordítani a hajót. Persze iránymeghatározás is kellene, és ehhez kevés a nemzet, a többségi lélek, amely állítólag megújhodik, mihelyst a horizontra érünk.

Üzenjen a kormánynak – kérték a szavazóktól az önkormányzati választás előtt az ellenzéki pártok. Ugyanezt mondták a választási kampány finisében a kormánykoalíció pártjai is: utasítsák el a választók a viszályt szító ellenzéket.

Mire következtethetünk az első forduló eredményeiből? Kitűnt, hogy bölcs dolog volt kétféle választási rendszert alkalmazni.

Antall József elegáns jelenség. A mai politikai életben valószínűleg a legelegánsabb. Elegánsak a jól szabott, könnyű öltönyei, elegáns, ahogy belép a Ház üléstermébe, és helyet foglal a miniszterelnöki székben, elegáns a sokat karikírozott kéztartása is.

Igazi eleganciája azonban abban rejlik, ahogy a támadásokat visszaveri. Eleganciájának ez az oldala először a kormányprogram vitáján csillant föl.

Szerkesztőségünk egy talán évtizedek óta aládúcolt józsefvárosi házban székel, mintegy kétszáz méterre a Rákóczi tértől, ugyanannyira a József utcai kocsisortól, valamint a Tolnai Lajos utcai rendőrségtől, ahol a lap veterán munkatársai eltöltöttek néhány éjszakát, amikor még nem a kormány, hanem a rendszer ellenzéke voltak. A nevezetes utcák közelsége ellenére a ház, ahol dolgozunk, élünk, sőt olykor lakunk, igazán szolid, polgárias. Itt, a jelenlegi szerkesztőség egyik helyiségében működött a Szabad Demokraták Szövetségének első irodája.

Hétfőn délelőtt azt hittük, hogy ez a politikai szenzáció: az SZDSZ indítványára a Ház leszavazta a kormányt és két bizottságát. Példás, pártokat, sőt a kormányt átszelő – részben előkészített, részben rögtönzött – összjátékkal győztek a „jók”. A nyugdíjasok kaptak egy kis pénzt.

A Havas–Solt-féle módosító indítvány értelmében a társadalmi szervezetek kezelői jogából származó jövedelem nem a költségvetéshez, hanem a Társadalombiztosítási Alaphoz kerül.

Megkezdődött a szabad választások utáni első tanév. A diktatúra iskolájának, reményeink szerint, befellegzett. Ám a vakációról visszatérő tanár máris baljós jeleket észlel. Az iskoláknak megküldött minisztériumi leirat az iskola által kiadható szünnapok számát 14-ről 8-ra csökkenti, s kéri az igazgatókat, hogy lehetőleg ezt se használják el mind. Ráadásul az idei tanév egy héttel hosszabb lesz az előzőeknél, június 14-ig fog tartani. Az intézkedés indoklása azt hangsúlyozza, hogy a tanítási napok száma nálunk jóval alacsonyabb, mint Európában.

Tavaly ősszel hallottunk róla először, amikor a kormány halálra szánt akcióba lendült a költségvetési deficit csökkentésére. Főrendőrök kezdték emlegetni, méghozzá halmozott sokkadagokban. (Dr.

Ünnepek múlnak ki és élednek újjá napjainkban. Érdemes hát átgondolnunk, mit kezdjünk ma azzal az ünneppel, amelyik régen, most és a jövőben végig piros betűs nap maradt, marad. Mit, s kinek üzen ma augusztus huszadika?

Üzen az ünnep legelsőbben nekünk, e magyar haza polgárainak. Üzeni, hogy egy nép vagyunk a sok közül. Önbecsülésünkre apellálva int, hogy ne akarjunk kevesebbek lenni (még ha kevesebben vagyunk is), s józanságunkra apellálva int, hogy ne akarjunk többek se lenni, mint más népek.

A délnyugati nagy falu szélső utcáiban úgy minden ötödik ház udvarán félreérthetetlen, színes ruhákat lenget a forró szél a kifeszített szárítókötélen. Félmeztelen csöppségek gomolyognak eldobált hulladék között, s a fák alatti hűsben asszonyok, gyereklányok múlatják az időt. A kocsma, a téesz-iroda, a posta előtt inkább férfiak. Délelőtt tíztől délután négyig egy hangos szót sem hall az idegen. Szelíd béke lengi át a szokványos nyári hétköznapot.

Pedig dehogy van itt béke! Az idegen bénultan áll, amikor szembetalálkozik a robbanó indulatokkal. A cigányok!

Szerep, személy és kihívás szerencsés találkozását ünnepelem. Ez az ember alkalmas az állására, nem mindennap ér ez a benyomás. Láttuk megindult arcát, igen, ezt értjük, ez a mi emberünk, ez mi vagyunk. Göncz Árpádnak kell megjelenítenie Magyarország, e „független és demokratikus köztársaság” ethoszát. Göncz Árpád elnök úrral üzenünk publikusan és szimbolikusan önmagunknak és a világnak. Neki kell Magyarország nevében a legfontosabb kérdésekben elvi nyilatkozatokat tenni.