A kerekasztal megbeszélései után az illegális nyomdák lekerültek a pincébe, mert talán még szükség lehet rájuk. Nem lett. Így az után az egyik gépet kiküldtük Mongóliába, hogy azzal nyomtassák a kommunistaellenes röplapokat és újságokat. A másikat Romániába küldtük. Ezt a gépet én is elkísértem.

Temesvár

Temesvárott George Serban, a város nevét viselő szövetség vezetője képviseli a hatalmat. Ez azért különös, mivel a Societatea Timisoara a kormánnyal szemben álló, ellenzéki csoport. „Jos Iliescu!” (Le Iliescuval!) – hirdetik a feliratok a falakon.

Az eddigi viták egyre valószínűbbé tették, hogy a meghatározó jugoszláv politikai erők önmagukban nem képesek és talán nem is akarnak eljutni a kompromisszumig. Végül a Nyugat türelmét vesztette, és nem is titkolt beavatkozással igyekezett új mederbe terelni az eseményeket.

Nyugati sasszék

A Közös Piacot és az USA-t persze nem valamiféle jugofil érzelem, hanem a hideg racionalitás vezérelte.

A lipcsei Szent Tamás-templom karnagya – Johann Sebastian Bach óta a tizenötödik ebben a tisztségben – kínosan mentegetőzik a televíziós kamerák előtt. Ősz hajú, megtört tekintetű férfi, évtizedeken át vezette a nagy hírű intézményt, és most leváltják. Kiderült róla, hogy IM, azaz „Inoffizieller Mitarbeiter”, az NDK titkosrendőrségének, a Stasinak „nem hivatalos munkatársa” volt.

A dél-morvaországi Slusovice Csehszlovákiában a közelmúltig fogalomnak számított. A sikereiben a bábolnai állami gazdasághoz hasonlítható sikerszövetkezet munkatársainak csupán kis töredéke foglalkozott mezőgazdasági tevékenységgel.

A Jugoszláviában kialakult helyzet óhatatlanul eszünkbe juttatja Ortega nevezetes gondolatát a hispániai szeparatizmusról. A neves és déli szomszédaink körében mostanában talán nem is egészen véletlenül oly népszerű filozófus, mint ismert, a szeparatizmus okait Madridban vélte felfedezni. Jugoszláviában Belgrád játszik ugyanilyen szerepet, s anélkül hogy alábecsülnénk a horvát és a szlovén nacionalizmust, minden túlzás nélkül elmondhatjuk, hogy a kialakult helyzet összefügg a nagyszerb állameszme fél évtizeddel ezelőtti megújításával.

Beszélő: A Külügyminisztérium ismételten arra az álláspontra helyezkedett, hogy semmilyen esélye sincs a NATO-hoz történő csatlakozásnak. Nem mond ennek ellent a szervezet külügyminisztereinek legutóbbi határozata, miszerint a tizenhat tagállam biztonsága elválaszthatatlan Európa többi államának biztonságától? A „biztonsági partnerség” kialakulása vajon nem tekinthető-e első lépésnek a csatlakozás felé vezető úton?

Valki László: Örömmel olvastam a határozatot, mert az arra utalt, hogy valami azért változott a NATO gondolkodásmódjában.

„Az egyesült Németország NATO-tagsága volt a legtöbb, amihez 1990-ben szovjet hozzájárulást lehetett kapni… A Keleti-tenger, az Adria, a Fekete-tenger közötti államok biztonságpolitikai státusa bizonytalan maradt, és az lesz a következő években is” – írja Michael Stürmer, a publicisztika területére is szívesen kiruccanó német történész!

Írását – amelynek címe Visztula, Moldva, Duna; a magyar, csehszlovák, lengyel érdekközösségre utal – a csodálkozást és némi megrökönyödést kiváltó szovjet okmány, az úgynevezett Falin-emlékirat tette időszerűvé.

„Nem helyes Romániában etnikumközi villongásokra a pogrom szót használni. Pogromnak ugyanis csak azt lehet nevezni, ami a múlt században, a zsidók ellen, az orosz falvakban történt.” (Gelu Voican-Voiculescu, a Nemzeti Megmentési Front szenátora)

Romániában egyre szaporodnak a cigányellenes megmozdulások. 1990 kezdetétől 1991 tavaszáig több mint húsz településről kergették el az ott élő cigányokat, gyújtották fel lakásaikat.

Egyes megfigyelők a közös nyugati támogatás tervének komolyodásával hozzák összefüggésbe a hét végén nyilvánosságra hozott moszkvai közleményt is, amely szerint nem a Vilniusba vezényelt fekete barettes rohamosztagosok gyilkoltak meg 13 litván polgárt; az áldozatok egy részével a litván önvédelmi rendőrök golyói végeztek, más részük talán önként feküdt a tankok lánctalpa alá. Felmerült ugyanis az elképzelés, hogy a szovjetek megsegítését kössek össze politikai feltételekkel is. Például a rendkívül túlméretezett katonai költségvetés lefaragásához.

E sorok írójának abban a szerencsében volt része, hogy az SZDSZ képviseletében végigülhette az SPD kongresszusát, s alkalma volt végiggondolni: mit keres az SPD kongresszusán az SZDSZ képviselője? Mi köt bennünket az európai szociáldemokráciához, és mi az, ami elválaszt tőlük?

A szociáldemokrata párt tagságát ugyanúgy közös értékek, közös eszmék fűzik össze, mint az SZDSZ tagjait: a szociáldemokraták eszmevilága és mozgalma plebejus eszmevilág és plebejus mozgalom, ami laza, közvetlen atmoszférát teremt.