A rémálom fogalmának szelíd változata

Fordítok mostanság egy „monokróm” könyvet, olyasmi ez, mint mikor a sakkfeladvány visszakövetkeztető megoldásának alapkritériuma, hogy csak a világos, csak a sötét mezőkön lehet haladni stb. a bábukkal… de hagyjuk a további mellébeszélést. („Továbbit”, mert ez az előzetes toldalék már dolgozatom utáni fejlemény.) Dolgozatom, mely itt olvasható, természetleg sokszorosan monokróm.

Legigazibb örömöm,
Külföldi ha Pestre jön,
Kalauzolni őt minden felé,




Nézze meg a ligetet
És a Margitszigetet
S jöjjön el a Parlament elé,



A sok pesti panamát,
A Dob utca illatát,
Világos hogy nem emlegetem,



S ha néki konveniál,
A mikor az éj leszáll,
Kitünő helyekre vezetem!



Látta-e már Budapestet (…)?

Zerkovitz Béla:

Látta-e már Budapestet éjjel?

Ferencz Győző

DUGÓ
(Képes levelezőlap a piros hetesről)

Üdvözletem küldöm

 
Bár a FranciArt (a 2001-ben Franciaországban megrendezett MagyArt mintájára elnevezett magyarországi francia kulturális évad) rendezvényei csak februárban kezdődnek, a szemfülesebbek már januárban bőséges ismereteket nyerhettek arra nézvést, miként is gondolkodnak a kortárs művészetről a franciaországi FRAC és MEP fedőnevű gyűjtemények gazdái és kurátorai.

A hazai kulturális életben Téged mindenki „Táncos” Szabó Gyuriként ismer, és kevesen tudják rólad, hogy közgazdasági végzettséggel rendelkezel. A hazai modern tánc egyik első fontos rendezvényét, az első pantomimfesztivált még Közgáz-hallgatóként szervezted. Hogyan találkoztál először a mozdulatművészettel?

Az egyetemen akkoriban úgynevezett instruktorok működtek a gólyák mellett. Feladatuk szerint a teljesen tapasztalatlan elsősöket informálták, szinte családtagként segítették a helykeresésüket, beilleszkedésüket ebben az óriási oktatási intézményben.

Csehy Zoltán: A szöveg hermafrodituszi teste. Tanulmányok a humanizmus, az antikvitás és az erotográfia köréből.

Engedjék meg, hogy e bemutatót látva megosszam Önökkel két gondolatomat Nagy Tamás építészetével kapcsolatban: az egyik a szimbolikus forma helyénvalósága, a másik a hiány pozitív kifejezhetősége. Az alábbiakban ezekről fogok beszélni.

A szimbolikus forma helyénvalósága azért merült föl bennem, mert Nagy Tamás életművében a templomoknak fontos helyük van. A mai magyar építészetben küzdelem folyik érvényes szimbolikus formák megtalálására, és úgy látom, óriási a zűrzavar, ha megtalálnak, megtalálni vélnek történeti vagy máshonnan előhúzott szimbolikus formákat.

Minden nap új honlap. „A tegnap is elment, a honlap is elmegy” – írhatta volna a nem is oly időtlen messzeségben lévő, mára klasszikussá nemesült költő, ha a világ annak idején vagy előbbre lódul, vagy korábban fog a lódulásba, ő pedig ismerhette és használhatta volna mindazokat a technikai jótéteményeket, amik nekünk, hálátlan és sokszor tapintatlan utódainak magától értetődően vannak a kezünk ügyében. De nem lódult, sosem lódul. Különben a mai honlap (www.belga.hu) nekünk, nagy öregeknek már tegnapi honlap.

”Akarsz-e élni, élni mindörökkön,
játékban élni, mely valóra vált?
Virágok közt feküdni lenn a földön,
s akarsz, akarsz-e játszani halált?”
(Kosztolányi Dezső:



Akarsz-e játszani)

Egy konyha. Tegnaptól egy éven át én bérlem, tehát egy évig az enyém. Nem sok, amiről akár csak ennyit is elmondhatok. Tehát van egy lakás, ahol viszonylag hosszú időn át élni fogok, és abban van ez a helyiség, amelyik – a lakással egyetemben – csöppet sem jellemző rám.

Istenkísértő vállalkozásba fogott Csanádi Judit, amikor a Hajós utcában – néhány töredékes dokumentum és egy csőtöréses beázás után elvégzett alapkiásás következtében felfedezett kétséges falmaradvány nyomán – egy chilei régész segítségével rekonstruálta a mindeddig ismeretlen Joténtér-kulong város (az egyszerűség kedvéért nevezzük most így) jellegzetesnek tűnő szegmensét. A Joténtér-kulong név egy olyan kvázi-fragmentumból származik, amelyet egy XVI.

Kis ország, ám fotós nagyhatalom vagyunk, hiszen Kertész, Brassai, Moholy-Nagy, Kepes György, Robert Capa, Stefan Lorant, Martin Munkacsi, Lucien Hervé és még jó néhány magyar neve nem hiányozhat az egyetemes fotótörténetből, s ez bőven ad okot a nemzeti büszkeségre. Ámbár pontosabb, ha inkább magyar származású alkotókról beszélünk, hiszen az életművüket nem itthon alkották meg.