Meg kell mondanom most mindenkinek: nem olyan nagy hal ez a smároló gyilkos. Ez az egész baromira… hogy is mondjam csak. Felfújták a dolgot.

Gyerekkora óta ismerem, velem mindig rendesen viselkedett, soha semmi zaj, de még csak bűz sem jött ki a lakásából. Szóval el van túlozva ez az ügy. Ráragadt a jól hangzó, zamatos név Pistikére. Mert előtte így hívták. Pistának néha. De a legtöbb ismerőse előtt pusztán Pistike volt. És tudják miért lett ő a Smároló Gyilkos? Tudják, honnan kapta ezt a nevet?

Talán nem tévéznek eleget, vagy túl feledékenyek.

Egyszer kábé este hatkor, hűs, borongós őszi nap volt,
vert avart sodort a nyirkos, őszi szél az útakon,
ültem elmerengve hosszan, s látom ám, hogy bent a koszban
hosszú árnyak szárnya moccan fönt az egyik bútoron,
fölkavart por, hollóforma ronda, súlyos únalom,
s rémisztő volt? hú nagyon!

Előszó

Az aszkézisnek helyet kell találni a világon, pontosabban kinek-kinek a maga világában. Ha nem gyakoroljuk időről időre, pusztán csak a gyakorlás kedvéért, az önmegtartóztatás szélsőséges formáit, akkor örök félelemben kell élnünk, nem feltétlenül a pokol meg az ördögök miatt, bár ez ellen sincs különösebb kifogásom, ha másképp nem megy valakinek, hanem azért, mert különben az ember nem áll készen.

„…az ortográfiai jelek száma huszonöt.
E megállapítás lehetővé tette, hogy háromszáz évvel ezelőtt megalkossák a Könyvtár általános elméletét, és megnyugtató módon megoldják az addig megfejthetetlennek látszó problémát, azt, hogy szinte valamennyi könyv kaotikus zagyvaság.”
(Jorge Luis Borges: A titkos csoda)

Az Enigma, avagy az első feltörhetetlen kód feltörése

Dr.

József Attila 1926-os versének első sorában tulajdonképpen nincs semmi különös, semmi látnivaló. Azazhogy mi nem látunk benne semmi különöset. Azazhogy nem látnánk benne semmi különöset akkor, ha nem versként olvasnánk a metaforát, ha pusztán a látványra, a puszta látványra figyelnénk, és nem a látás módjára, a költő látásának és láttatásának módjára. Ámde nem tudjuk nem meglátni a lenyűgöző tényt: szerzőnk szavakkal teszi teljességgel láthatóvá – belső szemeinknek – azt, ami egyébként – külső szemeinkkel – teljességgel láthatatlan.

Kedves Olvasónk!

Bizonyára tudja: cudar idők elé néz a magyar magaskultúra. Immáron nem pusztán előállítóinak életszínvonala, hanem intézményeinek léte forog veszélyben. A Soros Alapítvány költségvetése csökken, s bár a kultúra támogatására szánt pénzösszeg még mindig számottevő, lejáróban van az az évtizednyi haladék, amelyet Soros György a rendszerváltáskor a magaskultúrának vásárolt.

Az intermédia nem egyszerűen egy avantgárd vagy posztmodern művészeti irányzat – sőt főleg nem az. Az intermédia fogalma magában hordja annak lehetőségét, hogy a szűk szakmai körökből kilépve társadalmi érvényességre tegyen szert – a „szakma” ebben az összefüggésben nem más, mint a technikai alapú információtovábbító eszközök összessége: az írásnyomtatástól és a fotótól a filmen, a magnón, a videón, a tévén, a számítógépen át az internetig. Formálódó posztszocialista, információs társadalmunkban csak most kezdünk ráébredni a „média” (a médiumok) igazi jelentőségére.

Vendégek: Bodoky Tamás (újságíró, MaNcs) Falus Dániel (Index Rádió) Kirschner Péter (Magyar Rádió) Nótári Péter (Para-Rádió) Simó György (Tilos Rádió) Spitzer Gyöngyi Soma
Moderátor: Indri Gyula (Duna tévé)

I. Gy.: ’91. augusztus 21. Tilos Rádió. Meg tud-e élni egy ilyen nonprofit rádió? Kell-e 24 órás műsoridő? Vagy elég egy megosztott frekvencia?

S. Gy.: Attól függ, hogy mit szeretnének azok, akik a rádiót csinálják.

dec 1



Boldog vagyok, és ez épp elég ok.

dec 2-3-4



Mivel naplót írok, és megkértek, hogy legyek közéleti, tévézni fogok, veszélyesen élni.

Mágia. Valaki bántani akar. Engem és mindenkit, akit szeretek. Figyelmeztetett, de nem vettem komolyan. Haragszik rám, mert szerencsésnek tart. Gyűlöli magát, mert szerencsétlen. Engem bánt helyettem.

December van, nem megyek sehova, elleszek, mint a befőtt, várom a penészgombákat.

Nüanszok, ha számítanak egyáltalán. A hónap nyilatkozata, elköv.: Deutsch sportmin., jún. 16., 301. parc.

„Nagy Imre holtában érte el azt, amiért életében sikertelenül harcolt, azaz megdöntötte a szocializmust, és kivívta a szabadságot a magyar nép számára.” A beszédet szerencsére nem zavarta meg a köztársasági elnök és a rendszerváltó, ’56-os SZDSZ-esek kínos jelenléte, amit a meghívók ügyes elküldése utáni meg nem kapással sikerült elérni, de ez mindegy is, mert nyilván csak akadékoskodtak volna.

Pl.