„A boldogság nagyobb a szenvedésnél.”
Robert Walser

1956 karácsonyán egy svájci tanya közelében két parasztgyerek egy öregember holttestére bukkant. A halott hanyatt feküdt a hóban. A fej enyhén félrebillent, a száj tátva, mintha csak a friss téli levegőt szívná be. Két méterre tőle hevert a kalapja. Zakója belső zsebéből karácsonyi üdvözlőlapok kerültek elő, valamint néhány nyugta bizonyos írói honoráriumokról. A Rosenberg nevű hegy egyik mellékcsúcsáról ereszkedett alá a völgybe.

Hegyek közé ékelődött piciny falu főutcáján vasszánkó kanyarog. Nincsen hó, de a talpas szerkezet mégis csúszik a fagyos földön, valami előző időtől otthagyott, jéggé alakult nedvességen. A szánkót egy asszony húzza. Öltözéke – kendője, tréningruhája – átmenet egy külvárosi és a hideg ellen védekező ember ruhája között. Annyit mindenképpen elárul ez az öltözék, hogy viselője legalábbis nem régtől idevalósi – hiszen mások, akik az utcán közlekednek, kendőket, csizmákat, falusi bundákat húztak magukra a hideg ellen. Mindenesetre egyben: a fázásban egyeznek.

Angyalosi Gergely: Először a regény szerkezetét próbálnám néhány szóban leírni, amihez persze kellenek tartalmi elemek is. Egyes szám első személyben előadott elbeszélésről van szó, amelybe – nagyjából a könyv a közepe táján – egy másik elbeszélés ékelődik. Az én, aki beszél, egy betegség történetét mondja el, egy olyan betegségét, amelyet egyrészt képzeletbetegségnek, másrészt az idő betegségének nevez. Képzeletbetegségen azt érti, amit a pszichiáterek kényszerességnek neveznek, tehát hogy valaki kénytelen együtt élni a folyamatosan épülő és pusztuló képzeletvilágával.

Rob740917 : silence

00Barbie00 : silence???

00Barbie00 : hey bobby dont u hear me singing

Rob740917 : hey barbie how RU!!! what RU singing

Rob740917 : ?

00Barbie00 : „I Feel Like Cry” Ozzie Osbourne

QteGuyInDC : barbie i die 4 listnin 2 yir pformns of tha ozburn #

00Barbie00 : hey Qte

QteGuyInDC : U make me krazy bAB

Vi0LeNs666 : This rum sux.

00Barbie00 : lets sing together Qte

Rob740917 : what about me, Barbie?

A médiaművészetnek két központja van Budapesten, a Soros Alapítvány C3 Központja és a Képzőművészeti Főiskola intermédia tanszéke. Mi egyáltalán a médiaművészet?

Peternák Miklós: Azt jelenti, hogy nem pusztán a létrehozott művek a fontosak, hanem az eszköz, amellyel létrehozták őket. Marshall McLuhan, akitől a szó is származik, egyenesen azt állítja: a médium maga az üzenet.

„A dráma valójában megkövült színház” – vallja Spiró György legújabb könyvében (8. o.). Fanyaloghatnánk talán a metafora pontatlansága miatt (elvégre a színház maga általában eleve „megkövült”, legalábbis tárgyiasult), de fontosabb odafigyelni a szerző szándékolt mondanivalójára: a dráma, a drámai szöveg olyan episztemológiai és dramaturgiai forrás, amely vall koráról, korának jellemző antropológiai és professzionális „kollektív tudásáról”. A színháztudomány egyik feladata tehát a drámai szövegek mint források faggatása.

Németh Gábor: A mai témánk Vaclav Nizsinszkij Füzetek című könyve, amelyet az Európa Könyvkiadó adott ki 1997 könyvhetére. Azzal szoktuk kezdeni a beszélgetést, hogy megpróbáljuk összefoglalni annak a könyvnek a tartalmát, amelyről aztán szó lesz. Azt hiszem, ez most nem nagyon lehetséges, hiszen ennek a könyvnek nincsen elmesélhető története. Egy négy hét alatt, 1919-ben írott naplóról van szó, amely az eredeti alcím szerint az Érzésről szólna.

Magyar Szocialista Munkáspárt
Központi Bizottság
Agitációs és Propaganda Osztály
Tudományos és Kulturális Osztály

Feljegyzés Lukács revizionista nézetei elleni harc
eredményeiről és helyzetéről

1.

A stílus válságát vizsgálta a kortárs művészetben egy lengyel professzor, és tanulmányában arra a következtetésre jutott, hogy ez a válság a modern ember lelkét háborgató örvénynek tulajdonítható. A szerző szerint az ember csak akkor nyerheti vissza lelki egyensúlyát, következésképp a stílusát, ha újból fölébred benne a hit és a metafizikai érzék. Nem túl meggyőző ez az érvelés. Először is nehéz elhinni, hogy a művészetben közvetlenül tükröződik az egész emberiség lelkiállapota.

1939. augusztus végén a varsói irodalmi köröknek a Ferdydurke megjelenése óta fenegyereke, de a nagyközönség előtt teljesen ismeretlen író az utolsó pillanatban valaki helyett felkerül egy Argentínába induló óceánjáróra. Alig hogy kikötnek Buenos Airesben, Hitler (majd a hadjárat végén Sztálin) megtámadja Lengyelországot. Gombrowicz legtöbb utastársa visszaindul hősi harcra. Ő huszonhárom évig nem jön vissza Európába, Lengyelországba soha többé.

Ez sem érdektelen. Még érdekesebb, hogy első novelláinak egyikében az elbeszélő véletlenül egy Dél-Amerikába tartó hajóra kerül.