1968-ban nevezett Timm Ulrichs, huszonnyolc éves képzőművész, a hannoveri bírósággal elfogadtatta a „Timm Ulrichs, az első élő műtárgy” márkavédjegyet, melynek igazán nem a tartalma, hanem a formája volt új; Piero Manzoni öt-hat évvel korábban dobozolt és piacra dobott művész-szar konzerve ment át az északnémet trade-mark révén metamorfózison, elkomolyítva Ben Vautier latinosan rendetlen, a bejegyzésre, adminisztrációra, védettségre és védhetőségre fittyet hányó hányavetiségét (Vautier korabeli nagy mondása, vagyis írása valami rossz táblára, hol négy, hol nyolc- vagy még tö

Valami lehet a levegőben mostanában, vagy csak a hőség teszi, érzi ember, állat, hogy valami nincs rendben. Dorogi lova, a Palkó például úgy issza a sört újabban, hogy felemeli a farkát közben, Mérő Lajos pedig a műfogát vesztette el valahol, de a sört ugyanúgy issza, talán kicsit kevesebbet, vagy csak Esztike, a pultos nem húz neki annyi vonást.

Hogy miféle érdemekért osztják a Nobel-díjat, azt nem könnyű kifürkészni, de az 1993-as év választottja esetében szerencsésen találkoztak az írói kvalitások a „magasabb szempontokkal”. Toni Morrison ugyanis nagyon tud írni. Amerikai, egy egyetemi katedra, egy Pulitzer-díj (Beloved, 1988) birtokosa, és innentől már vigyázni jó lesz, nehogy a rasszizmus és szexizmus kettős bűnébe essünk: szerzőnk – kit puszta neve alapján inkább vélnénk dzsesszzenésznek – fekete írónő.

Paprikáskrumpli redivivus


Kulináris drámatörténeti kvíz:

– Gyermekfejből gyúrt pástétom?

– Shakespeare.

– Uborkás szendvics?

– Oscar Wilde.

– Osztriga pezsgővel?

– Feydeau.

– Na és pirog teával?

– Csehov Antal.

– Hát vodka uborkával?

– Az bizony Gorkij.

– Paprikáskrumpli?

– Gergely Mártától Sarkadi Imréig, Sándor Kálmántól Urbán Ernőig.

Magyar színpadon illetlenség volt kimondani a paprikáskrumplit az utolsó negyven évben.

„…nem az arany, a bársony, a kincs érdekel, hanem az egyszer született, lelkes tárgyak holtukban is tartó megbecsülése. Az a találékonyság, amely az eldobásra már régen megérett tárgyat tovább élteti, amivel a fazékon az első lyukat is befoltozzák, és még a tizediket is, amivel a törülközőn még a foltot is befoltozzák.”

„Az alapítvány célja: a vizuális kulturáltság csiszolgatása. Ennek érdekében olyan értékek bemutatása – s olyan módon –, amiket és ahogyan a hazai kiállítási gyakorlatban csak ritkán láthat a közönség.

Sóvágó Lajost Sóvágó Lajosnak hívják, és nem Só Lajosnak, ahogy sokan hiszik, azt a marhaságot a volt művezetője (vagy csoportvezető, mindegy) találta ki még a Műszergyárban, a melegkovácsüzemben, ahol Sóvágó közel kilenc évig dolgozott mint anyagválogató. Ez az ember szellemileg arra nem volt képes, hogy a dolgozók puszta nevét megjegyezze, Sörést például Sörétnek szólította, máskor Sertésnek, egyszer meg úgy ment hozzá, hogy ide figyeljen, Malackám.

A tavaszi lengyel filmhéten egyszer már bemutatták, s a mozik most kezdik vetíteni Krzysztof Kieslowski francia produkcióban készült „Három szín-trilógiájának” második darabját, a Fehéret. Az első, a Kék már pergett a Művész mozi közönsége előtt, s a rendező egy nemrégi filmje, a Veronika kettős élete a napokban került videoforgalmazásba.

A Zanussi utáni lengyel filmrendező-nemzedékből igazán csak Kieslowski vált ismertté. Francia filmjeinek köszönheti ezt az ismertséget, pedig már hazájában jelentős filmalkotóvá vált.

Ophelia őrülési jelenete


Nem nélkülözi a tébolyt elszántan két hónapig esténként új darabot írni a másnapi újságból, délelőtt elpróbálni, megtanulni szövegét, és este szétosztani a trónteremben, mint Polonius leánya: „Nesze, neked ánis meg galambvirág…”

Persze az sem nélkülözi a tébolyt, hogy egyazon színházba jár valaki. Ugyanazt a tizennégy embert nézi estéről estére. Átveszi ritmusukat. Megismerkedik reakcióikkal. Összefekszik velük valósággal egy szűk térben.

HOLMI

Ki találta ki azt a címet, hogy Holmi?

Rengeteg címjavaslat volt, én először a Talán-t ajánlottam. Azért ezt, mert ’89 tavaszán, amikor Kenedi János megkeresett azzal, hogy csináljunk egy irodalmi folyóiratot, ez a cím kifejezte a helyzetet: talán lesz itt valami változás, talán mi is tudunk csinálni egy lapot. De a fiatalabb kollégák azt mondták, hogy nem talán, hanem biztosan lesz változás, és mi fogunk egy jó lapot csinálni.

Fehéren megy le a nap már hónapok óta, hosszan elidőz a horizonton, az utca végén, ha az ember a kocsmába megy, márpedig miért ne menne, a szeme majd kisül, mire odaér. Ott aztán pirosat, kéket, sárgát lát sokáig, és megy neki mindennek. Azt a kis tépett, csenevész kutyát is majdnem eltaposták, nagy szerencséje, hogy tudott vigyázni magára. A kutyához egy ember is tartozott, a második asztalhoz ült, nyilván idegen, mert az itteniek tudják, hogy az a kártyások helye.