„A lovakrul” …talán hagyjuk ezt a megkorosodott, bár szép kifejezést. Széchenyi napjai elmúltának, Szemere Miklósunké is, maholnap az SIS végre működni kezd nálunk is, a szatellites nemzetközi sportközvetítő hálózat lófogadáshoz s effélékhez szükséges „intézményrendszere”… s nem fölösleges talán ezért sem, hogy

az angliai versenyek rendszerét

erőm s tapasztalataim szerint, a helyhez s terjedelemhez mérten, tehát még mindig kicsit irodalmiasan, ismertessem.

Londonban a Hill, a Ladbrokes, a Coral, a Tote etc.

A szép giccs vigasza, melege, értelme sugárzik egy mexikói filmből.

Mi az ördög volna ez? Irodalomban és festészetben nyilván butaság, fából vaskarika, „ilyen állat pedig nincs”. Moziban van: a hetedik művészet utánozhatatlan csodája a Szeress Mexikóban című giccsfilm.

Szívdobbanás

„A szerelmi érzés eredendően csak giccses lehet” – intett egy nagyszerű írásában Deák Tamás, amikor, Magyarországra települése után, Filmvilág-beli esszéjében valamely nagy rendező meghökkenéssel fogadott giccsfilmjét védte-mentegette.

Tegyük fel, hogy van egy bizonyos dr. Oscar Vogt német idegorvos, aki nagyra törő tudományos tervei végrehajtásához némi szerencsével gáláns támogatókat talál: a Krupp családot.

Azt hallottam, hogy az első régészéti kiállítását tízéves gyerekként rendezte meg a tanár úr.

Igen, a barátommal a kőhalmi vár sziklái közt nagyon szép neolitikus cserépanyagot bányásztunk ki, és azt mutattam be.

Kőhalom Erdélyben van, de nem tudom, pontosan hol.

Brassó és Segesvár között körülbelül félúton van Homorod–Kőhalom állomás, ott kell leszállni a vonatról, onnan vagy hat kilométert kell megtenni gyalog, szekéren, újabban autóval, úgy érünk Kőhalom községbe.

Birkás Ákos két vagy három különálló és mégis illeszkedő táblából álló képeinek egyetlen motívuma a téglalapba foglalt elliptoid.

A vastagon, szálasan és keményen festett, ám a mozgásból eredő formából fakadóan mégis „lágynak” tetsző munkák arról tanúskodnak, hogy Birkás a nyolcvanas évek közepén-végén a bizonytalan teremtésben és a teremtő bizonytalanságban dialektikus és gazdag formát talált.

Látszólag nincs intimebb, szubjektívebb műfaj az amatőr filmnél, a családi felvételeknél. Pedig a kamera mögött álló többnyire rejtve marad, személytelenül rögzíti azt, amit lát, amit megörökítésre szán, s amivel nem akar mondani semmit. Nincs üzenete. Ezek a filmek nem kiáltanak szerzőért, magukban valók, hiánytalanok. Csak utólag, a privát Magyarország darabjait nézve tűnik fel úgy, hogy volt ott egy betöltetlen hely, amit aztán Forgács Péter felfedezett. Csakhogy nem ez történt.

Kiss Laci nyúlánk, kerek arcú fiú, már majdnem tizenhét éves, zöld szeme van, ami ha lecsukódik, az istennek sem akar kinyílni. Debrecenbe járt a szakmunkásképzőbe, de két évig csak az elsőt, volt, amikor nyolc helyett tizenkettőre sem ért be, aztán lesunyt fejjel szégyenkezett, elaludtam. Sokáig nem hitték el, aztán az igazgató azt mondta, na, eredj haza, fiam, és majd gyere vissza, ha kialudtad magad. Nem ment vissza.

Gulácsy Lajos regénynek mondott szövege tulajdonképpen önarckép, éppúgy, mint szinte minden rajza és festménye. Mondhatjuk „alpáribban” is: ez a sohasem volt, utólag kompilált, töredékekben fennmaradt szöveg a festő leggazdagabb korszakának, a tízes évek elejének kulcsa, főmotívumainak gyűjteménye; magyarázat oda-vissza, előre-hátra mozdulatokhoz, gesztusokhoz, színekhez, témákhoz; megfejtés és feloldás sejtelmekhez, sugallatokhoz.

Az ember azt hinné, hogy a halál valami rettenetes dolog, aztán kiderül, mikor a fáradt tekintetű orvos meghallgatja, megforgatja a testet, hogy alig több, mint bármi más, az egy kicsit furcsa, mikor a térd roppan egyet a nyomás alatt, igen, mondja erre a doktor, halott. Hesz Jancsi a kapuban azt meséli, hogy feléjük a lábujját törik el, arra felébred, ha van még benne lélek. Lélek, mely ott körözött a magasban, és valahová leszállt, a Vida fiú pedig meghalt. Szajkó volt, azt mondják, furcsa madár, utánozza a többiek hangját, aztán ha közelébe ér, leüti.

Mi van, ha egy vers címét megváltoztatjuk?

Ez végiggondolható. Mi változik, miért, hogyan.

És mi van, ha mást változtatunk rajta – alcímet kap, minden sor nagybetűvel kezdődik, másik kötetbe kerül? Ezek sem bonyolult kérdések. Mindez bőven belefér abba, amit a variációkkal, a szövegek történetével kapcsolatban el szokás mondani.