Skip to main content

Kultúra


A világirodalom egyik legszebb lélektani regényét veheti kézbe új magyar fordításban az olvasó. Galgóczy Árpád átköltése bátran sorolható Bérczy Károly még a múlt században keletkezett, illetve Áprily Lajos századunk közepén készült Anyegin-fordítása mellé: a magyar műfordítás-irodalom két kimagasló remekének szintjét érte el. Fordításában az eredeti verses regény mozarti derűt és mozarti mélységeket ötvöző hangszerelése csendül fel.


A szerkesztőség, amelynek akkor tagja voltam, a város legkisebb kollektívái közé tartozott. A takarítónőt is számítva sem tette ki létszámunk a tucatot. Talán ennek köszönhetően volt munkánk hosszú ideig összehangolt, fennakadásmentes. Ha kellett, élő gépsort is tudtunk alakítani.

Történt pedig, hogy megjelenés előtt állt egy könyvünk. A nyomda már a kötéssel is végzett. Mi megkaptuk a mutatványpéldányokat utolsó ellenőrzésre.

Átnéztük. Persze akadt pár apróság, hiányzó ékezet, de nem a némileg vagy a szárnyaló szavakban.





Alig lábaltunk ki a lágerkorszakból, úgy érezzük: Kelet-Európát most a nacionalizmus szabdalja új zónákra. A Gulagon sokféle nemzetiségű elítélt volt; hogy viselték el egymást?

Amikor iskolába jártam, az osztályunkban nagyon sok fura nevű gyerek volt – Zejbot, Zelgyesz, Zemmel. És esküszöm neked, a mai napig nem tudom, milyen nemzetiségűek voltak. Azt tudtam, hogy én zsidó vagyok, és persze jólesett, amikor azt olvastam, hogy Botvinnyik sakkvilágbajnok zsidó, hogy Max Bear boxvilágbajnok amerikai zsidó.


József Attiláról beszélget Galkó Balázzsal és Jordán Tamással Havas Fanny


Beszélő: Január elsejétől április 11-éig a Bartók rádióban mindennap József Attila-versek hangzanak el. Este 10 óra körül 10–12 percben.

Galkó Balázs: Ez egyébként pontosan 100 nap József Attila születésnapjáig. Száz részben elhangzik József Attila minden verse, hatszázvalahány vers. Április 11-én pedig az egész anyagot leadja a Bartók rádió, csak hírek lesznek közben.

Ez kinek az ötlete volt?

Az enyém.







Év végén, év elején szokás mindenféléről mérleget készíteni. 1992-ben ugyancsak bővelkedett művészeti eseményekben Magyarország, a gazdasági nehézségek és kulturális zűrzavar ellenére volt több jó kiállítás, komoly művészeti akció. Ezekből csak néhányra emlékezhetünk, mert mindig előfordul, hogy félreteszünk egy meghívót, s hiába futunk néhány héttel később a helyszínre.

Azokból a tárlatokból idézünk fel néhány részletet, melyek, úgy véljük, a legaktuálisabb gondolatokat közölték nézőikkel.



Nem emlékeztem rá, mikor lépett be a bisztróba.

Valószínűleg senki sem emlékezett. Mintha mindig ott állt volna a pult előtt. Hosszú termetű, öregedő férfi, merev, ingerült, sértődésre kész arc. Erősen kopott, sötétkék télikabát, kétsoros: ezzel a télikabátjával dacosan elébe vág a holnap visszatérő divatnak. Ezt kicsit meg kell nézni. Odanézni rá.

Igen, meg kellett volna nézni, de senki még csak észre se vette. Az a halk, visszahúzódó, csendes fajta. Belesüpped a háttérbe. Arcok gomolyogtak amúgy is a fáradt félhomályban. Ráncok az arcokon.





Hajdanában, ha valamivel kitartóbb, ha szorgalmasabban fejleszti a lábmunkáját, talán egy egészen másfajta mezőny legjobbja is lehetett volna. Benne volt a Fradi kölyökben! Pedig akit akkortájt, a harmincas években betettek a Fradi kölyökbe, azt másutt szinte már a nagycsapathoz igazolták. És ezzel még nem volt vége a dicsőségnek!


Kitörött a szabadság, tehát, gondolná az ember, mindjárt kitör a tanszabadság is. Felfakadnak a lefojtott tanári és tudósi energiák, előkerülnek a fiókokból a félkész tankönyvek és segédletek, néhány nagyszerű pedagógus most közkinccsé teheti mindazt, amit eddig féllegálisan terjesztett. A tudós hölgyek és urak pedig előrukkolnak a nemzetközi tudományosság élvonalába illeszkedő elemzésekkel, megmutatják, „mi a pálya”.

Nem így történt, ezt ma már – nem kis rezignációval – megállapíthatjuk.



Kohn és Kazinczy megint találkoznak.

A Szerecsen patikában ismernek egymásra, s igen megörül mindkettő a másik látásának. Kohn mellport és valérián-cseppeket, Kazinczy valériáncseppeket és mellport vásárol. Mindketten megfáztak. Annak ellenére, hogy Kazinczy majd’ kétszer annyi idős, mint Kohn, a két férfi egyformán rosszul érzi magát, s valóban, egyképpen betegek.



…levél várt itthon, régi kiadóm neve a borítékon, nahát, még létezik, él, élni fog?, úgy tudtam, csődbe ment, felszámolás alatt áll, felszámolási biztost neveztek ki az élére, mesélte valaki, vagy az újságban olvastam, lehet, hogy megmenekült, újra munkához lát?

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon