Hírek szerint új filmjének premierjére nemsokára Budapestre érkezik Aki Kaurismäki, a legismertebb finn rendező. A nyugati kritikusok és nézők a hatvanas években, a lengyel, cseh és magyar filmiskolák eredményei láttán hökkentek meg: számunkra hasonló meglepetéssel szolgáltak tíz-tizenkét éve a török–kurd Güney nemzetközi sikerei (török film nyerte Cannes-ban az Aranypálmát, hihetetlen esemény volt!). Mostanában a finn filmektől, a Kaurismäki fivérek alkotásaitól hüledezünk.

A privatizálás szónak évekkel ezelőtt egészen más jelentése volt – legalábbis a sajtóban –, mint manapság. A többnyire mindenki által elfogadott konvenció szerint – annak idején – az újságíró nem írhatott, nem beszélhetett magánéletéről, nem keverhette össze „privát” dolgait a közügyekkel, még akkor sem, ha azok valami módon esetleg egybe is csúsztak.

1918 őszén Budapesten Babits Mihály és néhány írótársa a nemzeti irodalom és művészet ideológiájával szembefordulva egyetemes európai mozgalom szervezésével foglalkozott, melynek az lett volna a neve: Európa lovagjai. E mozgalomba azt az írót, költőt és politizáló intellectuelt is szerette volna bevonni, aki már évekkel korábban az internacionális irodalom és művészet legfrissebb irányzataival keresett kapcsolatot, nemzetek feletti, háborúellenes irodalom és művészet születésénél bábáskodva. Ez az író Kassák Lajos volt.

Szimplán tök. Nem tök szar, tök jó, tök vicces, nem, ez úgy tök, ahogy van. A címe szerint ugyan Uborka, Tv1, 19.15, okt. 27., egy keddi napon, ismétlés, húsz perc nyúlós kedélyeskedés, maximum legyen avokádó, úgy elegánsabb, íze annak sincs, husikája, az van, az élmény, hogy ettünk, és marad a talány, hogy vajon mit.

Vannak olyasféle őszi délelőttök, amikor az égbolt kékje alábbereszkedik, s a mennyország mindjárt ott kezdődik a tér öreg platánjai felett. Hát azért mégsem. Nem ilyen egyszerű. A padokon öregek ülnek szépen sorban, és nyerni akarnak. A totó. Ott egy másik, az a fiatal csóró meg a nőket bámulja. Ő is nyerni akar. Babakocsikerék nyikorog, pelenkaszagot lehelget a szél. A galambetető öregasszony. Mosolyog a galambforgásban, mint aki máris nyert.

A nyolcvanas évek közepe óta az avantgarde-ról már Magyarországon sem lehet bűntudat nélkül gondolkozni: az avangárok vagy valaha volt múltjuk tiszta emlékeitől éreznek szívszorulást, felidézve a fogalom visszhangját, vagy jelenük és megsejdített jövőjük vágyaitól vezérelve igyekszenek megszabadulni még a gondolattól is, mely hajdani eszméikre és szerepükre utalhatna.

Bizonyára véletlen egybeesés csupán, hogy a magyar tévé harmadszor ismétli néhány éven belül a Végső visszaszámlálást, épp a Kossuth moziban zajló fantasztikus filmfesztivál idejében (ahol persze szintén vetítik Don Taylor 1980-as darabját).

Ebben a filmben a szupermodern Nimitz repülőgép-anyahajó egy elektromos vihar folytán visszakerül az időben 1941 decemberébe, amikor a japánok épp Pearl Harbourt készülnek bombázni. Kirk Douglas, a hajó kapitánya merész döntésre kényszerül… Bevallom, szeretem ezt a derék és ízléses filmet.

Az a két Bernhard-regény (a másik A menthetetlen), amely nemrégiben jelent meg magyarul, kivételes helyen áll ebben a kivételes életműben. Döbbenetes erejű szövegeiben Bernhard elment a legvégsőkig, ami azt jelenti, a lehető legmesszebb ment el, ami nem jelenti azt, hogy nem lehet még messzebbre is menni. Alakjai a lehetőnél is messzebb mennek, oda, ahol már nem jön létre vagy megsemmisül a mű, széthull a személyiség, kioltja magát az életet. Bernhard maga elment a határig, és nem lépte át.

Kertész Imrének

Lassan, gyötrelmesen lassan és nehezen hangolódó típus vagyok, ezért a kádfürdőzéssel már régen, még az úgynevezett serdülőévekben felhagytam, érthetően tehát bizarrul érintett, amikor nem oly régiben a márvány ivócsarnok udvari bejáratánál egy rossz ábrázatú idősebb férfi kádfürdő címén imádkozott ki egy százast a zsebemből.

Olyan igen jó, de főképp megható egy ilyen család, az ember csak benyomja, pereg belőle a báj, úgy estefelé, egy vasárnap, 18-án, Tv2, Família Kft., 19.05, a bolondos, a zaklatott, az igazi, a megértő, az ideális, a szerető család, és vonz, foglyául ejt, szemem, szellemem, irodalmilag is magába zár, az alkotás nehézségei, családfő írni kényszerül, néző nevet (alájátszva), küszködik, tét: vadkender, írni róla, nem megy, barkácsol helyette, néző kacag, szintén nem megy, megértik, vele vannak, jó, jó család, olyan bogaras, néző sivít, kislány, mintabakfis, telefonál, ikrek veszekednek, feles