Tisztelt Legfőbb Ügyész Úr!

Mint az köztudomású, az ún.

Végvári őrnagyot a Dunagate-ügy méltán híressé tette. Méltatlanul elfeledkezett azonban a közvélemény a nagy leleplezés másik szereplőjéről, a Budapesti Rendőr-főkapitányság III/III-as csoportjának tisztjéről, Bajcsi István főhadnagyról, aki – betartva a szolgálati utat – a katonai ügyészségre vitt be egy kötegnyit az állambiztonsági szervezet megsemmisítésre váró dokumentumaiból. Bár szabályosan járt el, főnöke, Barna Sándor budapesti rendőrfőkapitány ellene is feljelentést tett két interjú miatt, amely a 168 órában hangzott el, illetve lapunkban jelent meg.

1990.

(Nogea badavar – héber kifejezés, jelentése: „érdekelt.” Aki elfogult egy perben akár anyagi indokból, akár családi kapcsolat, akár szeretet vagy gyűlölet miatt, az a perben érdekeltnek tekintendő, és ezért nem alkalmas a tanúskodásra. Ugyancsak nem lehet bíró sem az, akivel szemben alapos gyanú merül fel, hogy valami indokból nogea badavar.)

Jóm Kippur ünnepe a Tóra parancsa: a hetedik hónap 10. napján legyen az engesztelés napja. Mivel nincs kötve történelmi eseményhez, még jobban kidomborodik vallási jellege.

Aki valamelyest eligazodik a kimúlt rendszer élettanában, annak nyilvánvaló, hogy a Beszélő december 1-jei számában megjelent cikk túlértékeli a szerepemet a lakitelki jegyzőkönyv megjelenésének megakadályozásában. Ilyen súlyú kérdést nem bíztak minisztériumi főosztályvezetőre. Általában sem, és konkrétan rám még kevésbé, ugyanis kiadói főigazgatói kinevezésemkor kölcsönösen tisztáztuk, hogy a politikai cenzúrához nem sok közöm lesz.

Örömmel vettük tudomásul, hogy a Beszélő november 10-i számában, a Gazdaság rovatban ismertetést közölt a közelmúltban lebonyolított 4 millió dolláros fogyasztásicikkimport-pályázatunkról. A tájékoztatás néhány adata azonban pontatlan, kérem, hogy olvasóink pontos informálása érdekében adjon helyet az alábbi kiegészítésnek:

Az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium szakértőivel közösen kimunkált pályázat célja választékbővítés volt, ezért kerültek árukörébe olyan cikkek is, mint a tengeri hal (élő tengeri halról nem volt szó).

Az elnök védelmében

Mint lapjuk és Göncz Árpád köztársasági elnök régi tisztelője, elképedve olvastam a Katona Tamással készült interjút. Azon, az hogy MDF-es külügyi államtitkár Grósz Károlyhoz hasonlítja Gönczöt, nincs mit csodálkozni. Az MDF már többször tanújelét adta – legutóbb épp a taxisblokád idején –, hogy a kormány népszerűségének rohamos csökkenése közepette nincs igazán ínyére a köztársasági elnök változatlan népszerűsége. Érthetetlennek tartom viszont, hogy a Beszélő hajlandó mindezt kommentár nélkül leközölni.

Jelentse fel, mi leközöljük!


Az Alvámos feljelentette a Fővámost. Tette ezt úgy, ahogy illik. Leírta, amit ilyenkor szokás –eltussolás, pia, nők –, majd elküldte a Fővámos felettesének, na meg a sajtónak, jelesül a Beszélőnek. Gyakori eset, szóra sem érdemes, egy olyan országban, ahol az ügyek ilyen bonyolítása régi népi játék.

Örömmel és megnyugvással olvastam a HVG 1990. nov. 10-i számában, a Nagy Sándor MSZOSZ-elnökkel folytatott interjúban, hogy Nagy Sándor betartotta a szolgálati utat, és engedélyt kért – kapott is – a nyelvöltögető belügyminisztertől arra, hogy részt vegyen a taxisokkal folytatott tárgyalásokon.

A Beszélő november 10-i számában viszont Korányi György nyugdíjas – Jaj a gyengéknek címmel – fenyegeti a kormányt a nyugdíjasok blokádjával. Biztosíthatom, hogy vele tartok.

Tisztelt Szerkesztőség!

A Vám- és Pénzügyőrségnél dolgoztam 10 évig. Szeretném, ha lapjuk lehozná az én levelemet is, így talán az illetékes szervek felfigyelnének ennek az utolsó sztálinista szervezetnek a dolgaira. Szomorú lenne, ha olyan emberekre bíznák a testület vezetését, akik eddig a legtöbbet tettek azért, hogy az állambiztonság fiókintézményévé változtatták a Vám- és Pénzügyőrséget.

A testületnél eltöltött időmben – 1980-tól 1990-ig – ebben főszerep jutott dr. Balogh György vezérőrnagynak. Az Önök lapján keresztül szeretnék kérdéseket feltenni dr.