Skip to main content

Beszélő hetilap, 17. szám, Évfolyam 7, Szám 17

Jevgenyij Popov: …arról, hogy mikor kéne élni

M. A. [Mink András]: Énekszó és tánc…

Eörsi János: Hatról ötre

A vasutassztrájkról

(eö) [Eörsi János]: A vitás pontok

Révész Sándor: Big nyekk!

A médiatörvény viszontagságai

zádori: Ugróiskola vagy zsákbanfutás?

Az önkormányzatok oktatási intézményeiről

zj [Zolnay János]: Városvédők és gyermekmentők

Kilakoltatás Rákospalotán

(–) [Neményi László] - SZ. J. [Szabolcsi János] - [Neményi László]: Jospin vagy Chirac? / Milliárdokra kacsingatva / A plutónium titkos útjai

Neményi László: „Ördögi, vérforraló, aljas tett”

Bombamerénylet Oklahoma Cityben

(–) [Neményi László]: Terrorizmus és szabadságjogok

Kiss Ilona - Neményi László: Szlovákiában az emberek többsége „etnikai” alapon választ

Beszélgetés Gyurovszky Lászlóval, a szlovákiai Magyar Polgári Párt alelnökével

–lt [Solt Ottilia]: Egészségügyi sokkterápia

Tálas: Egészségügyi reform Lengyelországban

Tamás Gáspár Miklós: Értelmiség és ha-ha-hatalom

Az álprobléma megoldása

Krasztev Péter: A tudomány szalonképessége

Bikácsy Gergely: „Ma is ezt gondolom”

Bori Erzsébet: Minden este bál van

(Esti Kornél csodálatos utazása)

Parti Nagy Lajos: Ostel

[Kisbali László]: Szociálpolitika és világnézet

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon