Skip to main content

Belföld

–is [Gosztonyi Ágnes]: Helyzetjelentés a drogfrontról

Eredeti gengszterfelhalmozás


1994 nyarán nemcsak néhány nagyobb hazai kannabisz- (indiai kender-) ültetvény lángolt fel a hatóságok hathatós közreműködésével, a szomszédok feljelentését követően (mivel „olyan gyanús volt, hogy mindig mosolyognak, pedig alig járnak a kocsmába”), hanem a lágydrog-legalizációs vita is Konrád György egy írása kapcsán.

Gosztonyi, Szarka: Őrzünk; védünk?


B. Á. budapesti taxisofőr elmondása szerint január 11-én filmeket szállított egy Angol utcai cégnek, amely a Bódi Művek épületében bérel irodát. Míg parkolóhelyet keresett, a Bódi Művek biztonsági embere rászólt, hogy ne akadályozza a forgalmat. Nem akadályozom, próbálok felállni a járdára, válaszolta B. Miután leparkolt, kezében nagy kupac filmmel, slusszkulcsát a kisujjára akasztva sétált befelé. „Velem ne beszélj ilyen hangon”, állt elé az őr, majd, hogy nyomatékosítsa mondanivalóját, ököllel arcába vágott. B.

Gorcsev Iván [Solt Ottilia]: Eredeti gengszterfelhalmozás


Határkő vagy nem határkő, a közvéleményt önmagában már az is feldúlta, hogy éppen a békés karácsony másodnapján, nyílt utcán, egy forgalmi dugóban manőverező Mercedesben agyonlőnek egy kisportolt fiatalembert, néhány órával később belelőnek egy tisztes belvárosi polgári otthon ajtajába, és a következő hajnalon, egy másik tarkón lőtt fiatalemberre bukkannak a budai Kongresszusi Központ mögötti Gesztenyéskertben.

Blaha Márta: Háború miatt a határ nem üzemel


Az önkormányzati választások idején a fél ország röhögött a kétszázhatvannyolc képviselőjelölttel bíró Baranya megyei apró falun, Alsószentmártonon, melynek összlakossága alig haladja meg az ezer főt. Pedig komikum helyett valami egészen mást kell látnunk a történtek hátterében: az elmúlt évtizedek településpolitikájának köszönhetően életképtelen helyzetbe jutó homogén cigány falut, a szociális ellátatlanságot, a százszázalékos munkanélküliséget.

Másrészről sem mondható sikeresnek a választás – állítja Lankó József plébános.


(inka) [Mink András]: „Nem lehetett itt ülni, és várni…”

Interjú Nyers Rezsővel
Reformbizottság, te örök!


1964 táján kezdődött a reform, az „új gazdasági mechanizmus” kidolgozása. A későbbi elemzések szerint már az előkészítés során sok kompromisszumot kellett kötni.


A reformkoncepciót tizenegy albizottság dolgozta ki, mindegyik valamelyik részterület felelőse volt, és azután az általuk elkészített anyagokat kellett valahogy összehangolni. Világos volt, hogy az összes részterületet figyelembe véve nincs optimális megoldás. A koncepció kidolgozása és megvalósítása politikai kompromisszum keretében ment végbe.

Fencsik Flóra: Vajh miért?


Nyugatiak lettünk címmel kesernyés glosszát írt a Beszélő január 12-i számába HáBéA. Keserűsége, ha jól olvasom, annak szól, hogy a csecsen-ügyben rendezett tiltakozó demonstrációra csak kevesen mentek el az orosz nagykövetség elé, s azok is zömükben idős, roggyant ’56-osok, akik a grozniji orosz tankokról a Corvin közre asszociálnak, s ettől kellőképp fölmegy bennük a pumpa ahhoz, hogy a nagykövetség elé gyülekezzenek.

Csakugyan kevesen voltak. Ezt HáBéA-tól eltérően nem a képernyő előtt, hanem a helyszínen tapasztaltam, ama kevés „roggyant” tüntető egyikeként.


Nanovfszky György


Nanovfszky György diplomata, közgazdász. Tanulmányai: ELTE, 1962–63, Nemzetközi Kapcsolatok Intézete, Moszkva, 1963–68, Lomonoszov Egyetem, Moszkva, 1964–67. Élete: 1968–71 az IBUSZ osztályvezezető-helyettese, 1971–73 a SZOT osztályvezetője, 1973–81 a KKM főelőadója, 1981–86 az UNCTAD munkatársa Genfben, 1986–91 az MGK főtitkárhelyettese, 1992– moszkvai nagykövet, akkreditálva Örményországban, 1993– Grúziában is.

Mink András: Pestissel a rák ellen

Mink András


A rákellenes csodaszerek szabályos időközönként, jó két-három évente húznak el a magyar ugar fölött. Úgy tíz évvel ezelőtt a Kovács Ádám-féle Celladam okozott nagy izgalmat és felfordulást, majd jöttek a Béres-cseppek. Az előbbi azóta a feledés homályába veszett, utóbbi pedig megvetette egy gyümölcsöző üzleti vállalkozás alapjait, de az eredeti szer rákellenes hatásáról ma már szó sem esik. A halandó emberek, mindenekelőtt azonban e szörnyű kórban szenvedők és hozzátartozóik ismét csodaszer és remény nélkül maradtak.

Kiss Ilona: „Nem mi vagyunk a legfontosabbak Oroszországnak”

Beszélgetés dr. Nanovfszky György moszkvai nagykövettel


Most, hogy naponta látjuk a csecsen főváros bombázását, megint az a kérdés izgat mindenkit: nekünk kell-e félni az oroszoktól? Mit akar velünk az orosz külpolitika? Mennyire borzolja a kedélyeket, például NATO-tagságunk kilátásba helyezése?

Egy Duma-képviselőtől hallottam a minap: „Én azt kívánom, hogy csak lépjenek be mihamarabb a NATO-ba a közép-európai országok, akkor legalább a NATO pillanatok alatt szétesik, működésképtelen lesz, mi meg nyugodtan alhatunk.” Komolyra fordítva a szót: az új orosz Közép-Európa-doktrína nyilvánvalóan még csak most körvonalazódik.


Z. J. [Zolnay János]: Fővárosi főnökök

 
A választási eredmények átfogó koalíciós megállapodásra késztették Demszkyt és az MSZP-t. Amint ismeretes, hamar megegyeztek abban, hogy a két párt két-két főpolgármester-helyettest ad. Január végéig kell elkészülnie a középtávú fővárosi program „téziseinek”, a részletes program pedig júniusban kerül majd a képviselők elé.

Várható, hogy erősödik a „végrehajtó hatalom” a közgyűléssel szemben.


Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon