Kutyából nem lesz szalonna. Gyakran lehetett hallani ezt a magyar közmondást, amikor a szocialisták tavaly májusban megnyerték a választásokat, és abszolút többséget szereztek a parlamentben. Persze csak egy kisebbség szájából. Ugyanis a szocialisták képesek voltak bódítóan nagy reményeket kelteni, és még azoknak a jóindulatában is örömüket lelhették, akik nem rájuk szavaztak.
Két Horn-program is van immár, a Bokros-féle és a Békesi-féle (utóbbit kormányprogramnak is hívják). Igaz, amikor Békesi László lemondott, a miniszterelnök „súlyponti átcsoportosításokat” helyezett kilátásba. Most, a hét elején pedig nyilvános „szakmai” bírálatban is részesítette Békesit – amennyiben Bokrost „szakszerűbbnek” nevezte –, s példaként a megkésve benyújtott privatizációs törvénytervezetet olvasta fejére. Kérdés tehát, áthelyeződik-e az a bizonyos súlypont.
Késő-kádári koalíció
A Horn-kormány pártjai messzemenően igazodnak a késő-kádári társadalom politikai kultúrájához. A szocialisták fellépése, nyelvhasználata mindenben megfelel a politikai elitről a 80-as években kialakult képnek. A szabad demokraták beléptek a kormányba, de belső ellenzékként folytonosan kibeszélnek a hatalomból. Az ellenzék jobbközép pártjai nem különösebben vonzzák a kormánykoalíció szavazóit, az önkormányzati választásokon a szocialistáktól inkább a szabad demokratákhoz áramlott a közönség.
Ha egy önkormányzat vállalkozásba fog, általában nem fölös pénzét kívánja kihelyezni; többnyire éppen a tőkehiány ösztökéli a településeket arra, hogy ingatlanvagyonuk egy részét apportként gazdasági társaságba vigyék. A „vállalkozó önkormányzat” hívei azzal érvelnek, hogy ez az alaphelyzet Magyarországon tipikus, így a települések számára kézenfekvő megoldás ingatlanvagyonuk külső működőtőke általi mobilizálása. A koncepció ellenzői szerint viszont bukás esetén az önkormányzat alapellátási kötelezettségeit kockáztatja. Tiszabő esete azonban mindkét álláspont híveit zavarba hozhatja.
Eredj haza, hogy itt maradhass!
Egy algériai úr, amúgy tisztes vállalkozó, majd fél évtizede él már Magyarországon egy gazdasági társaság tisztségviselőjeként. Három és fél évvel ezelőtt házasságot kötött egy magyar illetőségű leánnyal, és frigyüket a Mindenható két gyermekkel áldotta meg. Boldogan éltek, mígnem hatályba lépett az új idegenrendészeti törvény.
Volt miről vitázni, hiszen a keretegyezmény megszületése jelentősen módosította a közgyűlés által még 1993 elején felállított munkatervet. Ekkor a közgyűlés hosszas vajúdás után úgy döntött, hogy az Európai Emberi Jogi Konvenciót ki kell egészíteni a kisebbségi jogok védelmével. Híres 1201. számú ajánlásában felszólította az ET Miniszteri Bizottságát a kiegészítést szolgáló egyezmény, az ún. Kiegészítő Jegyzőkönyv elkészítésére, és az egyezményre szövegszerű javaslatot tett.
A minap távozott a pénzügyminiszter, Békesi László, akinek programja a magyar gazdaság három év alatti konszolidálását ígérte, igaz szigorú megszorító intézkedésekkel, a költségvetési hiány lefaragásával. (E program hangsúlya akkor is a konszolidáción van, ha időközben a retorikai viták a modernizáció fogalmát egyenrangúvá tették a stabilizáció céljával.) Nemrég a privatizációs kormánybiztos, Bartha Ferenc volt kénytelen távozni a HungarHotels-botrány nyomán. A jegybankelnöki pozíció már régóta betöltetlen, „jegelve van”.
Nem sokat tudok a Magyar Nemzet aktuális helyzetéről, a vele kapcsolatos privatizációs tervekről, az esetleges (hátsó) szándékokról, így nem tudom megítélni, hogy a felhívásban jelzett veszélyek mennyire valósak. Azt viszont én is fontosnak tartom, hogy a lap megőrizze a jelenlegi arculatát, és ami ezzel egyet jelent, a jelenlegi főszerkesztővel és munkatársi gárdával működjön tovább.
1. A szigetközi vízpótlás szempontjai a keresztgát létesítését nem indokolják.
1.1 Többé nincs technikai akadálya annak, hogy a szlovák fél a mosoni vízkivételen biztosítsa a szigetközi ágrendszer (a Mosoni-Duna felső szakasza, a mentett oldali belvízi csatornák és a hullámtéri ágak) vízpótlásához természetvédelmi szempontból szükséges 45 m3/sec hozamot.
Nagyon tiszteletreméltónak tartom az Akadémia erőfeszítéseit, és azt is, ahogyan állást foglalt az ügyben. Kedves Király Zoltán, ebben az állásfoglalásban nem az van, hogy módosítsa a kormány a szerződés szövegét, hanem az van, hogy függessze fel, halassza el az építkezést… Mi ezzel a probléma? Az, hogy nemzetközi jogi szempontból erre alapvetően két esetben van lehetőség. Az egyik: abban az esetben, ha azok az alapvető körülmények változtak meg, amelyek lényeges alapul szolgáltak a szerződés megkötéséhez. Másodszor, ha gyökeresen átalakul a még teljesítendő kötelezettségek mértéke.
Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével
Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?
A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI
A „kieg” ostroma
1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.
Friss hozzászólások
6 év 13 hét
8 év 38 hét
8 év 42 hét
8 év 42 hét
8 év 43 hét
8 év 44 hét
8 év 44 hét
8 év 46 hét
8 év 46 hét
8 év 47 hét