Skip to main content

Belföld

Blaha Márta: Egy védő-óvó intézkedés


1994. október 17-én a zuglói gyámhatóság ideiglenes hatállyal nevelőintézetbe utalta Huszka Ottó Ond Vezér úti lakos hat kiskorú, 1981 és ’88 között született gyermekét, egyúttal csecsemőotthoni elhelyezést rendelt el újszülöttjük számára. Korábbi intézkedésük nyomán az édesanya szüleinek gyámsága alá került két legidősebb gyermekük. A kilenc gyerekből most egy sincs otthon.

A gyámügyi ügyosztály vezetője nem látja indokoltnak, hogy nyilatkozzék a Beszélőnek döntésük hátteréről, mint mondja, ez az eset a Nők Lapja profiljába tartozik.


efhá [F. Havas Gábor]: Hirdessen a Híradóban


Csinos reklámbetét színesítette a Híradó december 15-i, csütörtöki adását. Választási kampányfilmnek is megtette volna. Szöllősi Istvánnét, a szocialista országgyűlési képviselőt, a PSZ (Pedagógusok Szakszervezete) nagy hatalmú elnök asszonyát volt hivatva népszerűsíteni. Láthattuk, amint a magyar vaslady sokat sejtetően, a győzelemre születettek magabízó, derűs mosolyával az arcán végigvonult a Parlament folyosóján.

Eörsi János: Ria, ria, HungarHotels!


Egy nappal azután sikerült, hogy az Állami Vagyonügynökség kihirdette: a HungarHotelsre kiírt pályázat nyertese az American General Hospitality, melynek 57,5 millió dollárért adja el a szállodatársaság részvényeinek felét. Horn erre föl bejelentette: a Kormányzati Ellenőrzési Irodával 22-ig kivizsgáltatja a tranzakciót, s ennek alapján ő maga „dönt”, mégpedig épp időben, hiszen az amerikaiaktól csak 23-ra várják a végleges választ.

Az olvasó már tudni fogja, hogy „dönt” a miniszterelnök. A legvalószínűbb, hogy nem történik semmi, és az üzlet csak nyélbe üttetik.


S. [Solt Ottilia]: Gondoskodik, mint Horn a tűzoltókról


Talán kezdjük a pótköltségvetési törvénnyel. Van ennek egy indoklása – ez különben nem szokott megjelenni a közlönyben –, ami a lehető legszabatosabban fogalmaz, hogyaszongya: „A 39–41. paragrafusban szereplő javaslatok azt célozzák, hogy a köztisztviselők, a közalkalmazottak jogállásáról, a bírák, az ügyészek, a bírósági és az ügyészségi dolgozók előmeneteléről és javadalmazásáról szóló törvények, illetve más bérrendszerek (pl. hivatásos katona, rendőr) hatálya alá tartozók körében 1994 hátralévő időszakában 13.

Eörsi János: Nem adják a bankot!


Ezt azzal indokolják, hogy, ha már elkezdték, be is kell fejezni a bankkonszolidációt.

Zolnay János: MÁS-ban bízva

A budapesti kerületek képviselői


A koalíciós pártok által kidolgozott többségi választási rendszer a következő négy évben is nagy hatalommal bíró kerületi önkormányzatokban nagyarányú átalakulást eredményezett. Ha az eredeti jogalkotói szándék a helyi politikai váltógazdaság megteremtése volt, akkor a választások igazolták a rendszer működőképességét. A testületek zömében mostantól mások foglalnak helyet, mint korábban. A kerületi képviselő-választások egyértelmű vesztese az SZDSZ. A szocialisták 1990-hez képest előretörtek, a májusi gátszakadáshoz viszonyítva azonban mérsékeltebben szerepeltek.

Kozsa Pál, a Díjbeszedő Rt. vezérigazgatója:


Társasházak esetén a díjhátralék kiegyenlítésére a közös képviselőt és néhány tulajdonostársat írásban felszólítunk. Amennyiben a számla ennek ellenére kiegyenlítetlen marad, szerződéses kötelezettségünk a behajtási eljárás megindítása! A kintlevőségünk 3,2 milliárd forint. Hogy hány peres eljárást jelent ez elméletben? Körülbelül 180 ezret. Nem rábökünk három névre, hanem találomra választjuk ki őket. A társasházi lakóközösség tagjai ugyanis egyetemlegesen felelősek a közüzemi díjtartozásokért. A felszólított tulajdonostársak szociális helyzetéről nem rendelkezünk információval.


(eö) [Eörsi János]: Érdekek és költségek


„Önmagában nem kivetnivaló, hogy itt valamilyen megállapodás született” – értékelte hétfőn a parlamentben a szabad demokrata Bauer Tamás az ÉT-egyezség költségvetési kihatásait. Nagy dicséret ez tőle, hiszen tíz nappal korábban, amikor rosszak voltak a megállapodásra a kilátások, „gyengének” nevezte a szakszervezeteket, amiért sehogy sem akarják rászánni magukat az önkéntes korlátozásra, „mert attól félnek, hogy bármilyen kompromisszumot kötnek, a tagság nem fog bízni bennük”.

zzs [Zádori Zsolt]: Pofára vagy pártra


A hétvégi önkormányzati választás egyik nagy újdonsága volt, hogy a tízezer főnél nagyobb települések is közvetlenül választhatták polgármestereiket. 1993–94-re – különféle okokból és intenzitással – már mindegyik párt támogatta ezt a törvénymódosítást. Azt azonban senki sem tudhatta előre, hogy a választók a nagyobb település első emberét az ismertség, elismertség vagy párttámogatás alapján választják.

Vasárnap mindenesetre 103 város első alkalommal közvetlenül választó közössége 55 helyen újraválasztotta az egykor közvetve a hivatalába került polgármesterét.


Fürj György István: Vizes blöff


A társasházi lakástulajdonosok tévednek, ha azt hiszik, hogy biztos a fedél a fejük fölött, ha becsülettel fizetik a rezsit és a közös költséget. Nem biztos, mert attól még kaphatnak a Díjbeszedő Rt.-től milliós adósság befizetésére felszólító levelet és számlát. Ha nem fizetnek, fizetési meghagyást kapnak, ha kifogással élnek, polgári pert akasztanak a nyakukba.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon