Skip to main content

Belföld

HBA [Hegedűs B. András]: Új berlini fal?


Bánkódik a Népszabadság (1994. október 20.), hogy a bajor CSU elnöke – pártja sok évtizedes hagyományait követve – „kommunistázik”, rögeszmésen vörösre lakkozott fasisztáknak nevezi az összeomlott Német Demokratikus Köztársaság területén, az új tartományokban jelentékeny választási eredményt elért utódállampártot, a Demokratikus Szocializmus Pártját.

Z. J. [Zolnay János]: Lévai Katalin, az Esély főszerkesztője: „Egymástól vesszük el a pénzeket”

Szponzorok piaca


1989-ben indult az Esély szociál- és társadalompolitikai folyóirat. Miből él a lap?

Első pillanattól kezdve a Soros-alapítvány a legfőbb támogatónk, de kapunk pénzt a Népjóléti Minisztériumtól, a Friedrich Naumann Alapítványtól, a Budapest Bank Budapestért Alapítványtól és a József Attila Alapítványtól. Demszky Gábor főpolgármester rokonszenvezik az Eséllyel, ennek köszönhető, hogy az OTP – amely a Főpolgármesteri Hivatal pénzét kezeli – támogatja a lapot. A fél életem azzal telik, hogy biztosítsam az anyagi feltételeket az Esély számára.


Litván György: Az SZDSZ és 1956


Miközben mindnyájan öregszünk, az SZDSZ, szerencsére, fiatalodik. Mind kevesebben vagyunk itt, akiknek a magyar forradalom személyes, felnőtt fejjel megélt élménye.

révész: A Nemzet lapszámosai

Szponzorok piaca


A Magyar Nemzet a nyolcvanas évek elején még egyértelműen nyereséges volt, a nyolcvanas évek végén… vagy igen, vagy nem. A tulajdonosi jogokat gyakorló Pallas Lapkiadó 1989-re 17 milliós veszteséget mutatott ki a lapnál, a Pénzügykutató Rt. vizsgálata szerint azonban a Magyar Nemzet még ekkor is nyereséges.

1990 elején a lap eléri a 180 ezres példányszámot. A legszínvonalasabb és legpolgáriasabb magyar napilapként számon tartott Magyar Nemzet megvásárlása minden számítás szerint jó üzletnek ígérkezett.


Zolnay János: „Menjünk, igyunk valamit!”

Az SZDSZ küldöttgyűlése


A koalíciónak nincs alternatívája, az SZDSZ kormányzati szerepvállalása a ciklus végéig nem kérdőjelezhető meg. Ez volt a párt hétvégi tisztújító küldöttgyűlésének legfontosabb üzenete. A küldöttgyűlésnek egyébként nem volt, nem lehetett igazi tétje. Pető Iván pártelnöknek nem volt kihívója, a koalíciót ellenzők, mindenekelőtt Tölgyessy Péter és Béki Gabriella nem jelöltették magukat az Ügyvivői Testületbe. A küldöttek öt percben korlátozták a felszólalások időtartamát.

Sándor Eleonóra: Nemzettest és államérdek


„Ha kormánypárt leszünk, szeretnénk keretszerződést kötni a Szlovák Köztársasággal, amely az első nagy lépés lenne a kölcsönös bizalom kialakítása felé. A szerződésben Magyarország mindenekelőtt garantálná a jelenlegi határok sérthetetlenségét. Egyidejűleg mindkét fél kötelezné magát a nemzeti kisebbségek jogainak betartására” – nyilatkozta közvetlenül a választások előtt Horn Gyula a Národná Obroda című pozsonyi lapnak.

Az ilyen és ehhez hasonló nyilatkozatok részben lelkesedést, részben riadalmat váltottak ki Pozsonyban.


Mink András: Párhuzamos dűlőutak

Mink András


Az Antall-kormány száz napja

1. hét (május 23–29.) Egy hónappal a választások után letette az esküt Antall József kormánya. Székfoglaló beszédében a pártállam bukása utáni első szabadon választott kormány feje kiemelte: „E nap az ország számára a dolgos hétköznapok egyike. S csak akkor lesz ünnep, ha a történelmi folyamatok megélője lehet a nemzet.”

Antall József száz nap türelmi időt kér a sajtótól és az ellenzéktől.




Rejtő Gábor: Hány hét a Világ?

Szponzorok piaca


A Világ a rendszerváltás szolid forgatagában született, alig egy hónappal az újratemetés előtt, 1989. május 25-én jelent meg első száma. Munkatársainak zöme az Ötletből, az 1983-ban a KISZ KB által alapított gazdaságpolitikai hetilapból verbuválódott, kiadója pedig az Unió Lap- és Könyvkiadó Kft. volt, Horváth Bélával az élen, aki korábban az MSZMP KB agit-prop. osztályának munkatársaként küldetett az Ötlet élére, ahol is másfél évig főszerkesztette a lapot.

R. S. [Révész Sándor]: Babakocsiból géppisztoly

Interjú Szekfű Andrással, az SZDSZ volt médiaszakértőjével


Ön szerint a magyar állam televíziója már régen nem közszolgálati, hanem kereskedelmi televízió, és ha lesz Magyarországon közszolgálati televízió, az nem ebből a kereskedelmiből lesz.

Ha idejönne egy elfogulatlan marslakó, és körülnézne, akkor azt látná, hogy Magyarországon van egy állami tulajdonú kereskedelmi tévé, a Magyar Televízió, két csatornával. E két csatorna munkatársai jelentős részben (bár korántsem mindannyian) vállalkozói tudattal, profit-orientáltan viszonyulnak ahhoz, amit csinálnak.


Révész Sándor: Csigabiga rétes

A médiatörvényről


A szabad demokraták azt mondják, a szocialisták kiszálltak a közös törvényépítésből, nem tudnak és nem akarnak dönteni a legfontosabb kérdésekben, nem tudnak és nem akarnak ütközni a status quo fenntartásában érdekelt erőkkel az állami médiamonopólium megtörése érdekében, nem tudnak és nem akarnak beletörődni a közszolgálati média függetlenségébe.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon