Skip to main content

Belföld

Eörsi János: Drákói engedékenység

Költségvetés ’95


Könnyen meglehet, hogy az új idők késlekedéssel kezdődnek. A parlamentben hétfőn, a napirend előtti vita során Szekeres Imre MSZP-frakcióvezető megemlítette, hogy a költségvetést esetleg csak januárban sikerül nyélbe ütni. De ez attól is függ, mondta, hogy nem fog-e az ellenzék „obstrukciót” tanúsítani. Az időzavar egyik oka, tette hozzá, hogy nem márciusban voltak a választások. Egyszóval kellemetlen a csúszás, de még visszatetszőbb volna ennél, ha a koalíció presztízskérdést csinálna a dologból, mint az MDF vezette kormány az 1991.

[Zolnay János]: Hol van az a régi iskola…


Bozsity Jován görögkeleti pap két éve került Hercegszántóról Budakalászra. Elmondása szerint a faluban 98 ember fizet egyházi adót, így a szerbek száma kétszázra tehető. Százas nagyságrendben élnek szerbek a szomszédos Pomázon, Szentendrén és Csobánkán.

Révész Sándor: Rés a vajban

Kisebbség, kormányzat, önkormányzat


Ha a kedves olvasó véletlenül egyik nemzeti vagy etnikai kisebbséghez sem tartozik, viszont ama 605 település, illetve fővárosi kerület valamelyikében lakik, ahol kisebbségi polgártársai önkormányzatot szeretnének maguknak választani, akkor december 11-én kap ajándékba egy csinos szavazólapot, amelyet hazavihet, és kiteheti a vitrinbe.

t. [Solt Ottilia]: Kis hír – kis kommentár


Kis hír

A tömegkommunikációból értesülhettünk a legújabb etnikai botrányról. Miután a péceli önkormányzat kiutalt egy nem egészen 50 négyzetméteres, félkomfortos lakást a háromgyerekes, rokkantnyugdíjas Sárközi Mártonnak, az utcában aláírásgyűjtés indult: elfogadhatatlan, hogy a lakásba cigányok költözzenek. A képviselő-testület többsége azonban állta a sarat.


zzs [Zádori Zsolt]: Főnix a sajtópiacon – Köztársaságból Respublikába

Szponzorok piaca


1992 áprilisában jelentkezett először a nyugati hírmagazinok (Spiegel, Newsweek, Time) mintáját követő képes hetilap, a Köztársaság. Az első főtulajdonosuk a kínai államadósság megvételében bízva támogatta őket. De a remények szertefoszlottak, így a Köztársaság 1992 októberében szünetelt. Az újabb mecénás 1993 áprilisáig bírta pénzzel. A májusi számok költségét a szerkesztőség vergődte össze. Ekkor egy lapszám teljes költsége kb. 2,7 millió Ft, ennek finanszírozására – bár több ajánlatot kaptak (pl. Jürg Marquard, Corvinbank) – ez év márciusáig senki sem vállalkozott.

Gyulai György: „Zöld ÁVO” a Kossuth téren?


Ünneplésre, megemlékezésre éppen megfelelő hűvös, de tiszta, napsütötte délután volt október 23-án, legújabb nemzeti ünnepünkön.

Mégsem vonzott a Kossuth térre a színvonalas komolyzenei és irodalmi program annyi embert, hogy ne szúrt volna szemet az egész téren szanaszét elhelyezkedő, de összetartozását jól láthatóan, kitűzővel is hangsúlyozó csoport.

Eszembe jutott a régi, szamizdat-Beszélőnek egy hasonlata: „A tüntetésen civilruhások virítottak, mint flaszterre szórt aprópénz közt a köpés.” A demokráciában a „köpés” ugyan már méltatlan kifejezés, de virítani hogyne vir




(z–i) [Zádori Zsolt]: Ausztria: állam a lapokban

Szponzorok piaca


A 7,66 millió lakosú Ausztria sajtópiaca védtelen a német terjeszkedéssel szemben. Viszonosságról szó sincs: míg a német lapok akadálytalanul özönlenek az országba, addig az osztrák lapok – legalábbis a közelmúltig – még szerény sikereket sem arattak a nagy testvér piacán. Ez a felismerés vezette jó tizenöt éve az államot arra, hogy létrehozzon egy sajtóalapot, amely évi 300 millió schillinget oszt szét a minőségi lapok közt. A lapok pályázata alapján a példányszámok szabta automatizmussal támogatják a legkülönfélébb orgánumokat. Az elv: minden minőségi, ami nem bulvár.

Solt Ottilia: Álomgyár


A jobboldali tobzódóktól visszafoglalt televízióban újra indulhatott Feledy Péter szíve csücske, a „Csak nézünk, mint a moziban” című sorozat – műsorvezető: Erdős Gábor és Sipos Pál –, amit a boldogtalan emlékezetű Nahlik Gábor betiltott. A sorozat keretében az 50-es évek emlékezetes filmjeit vetítette a tévé, a mozit azonban beszélgetések vezették be, eredetileg a filmek alkotóival, majd később az adott kor kritikussá vált fontos szereplőivel. György Péter már a sorozat indulásakor megsemmisítő kritikával illette az egész koncepciót.

–s –y [Havas Fanny]: Bekebelezett újságok

Szponzorok piaca


Vége egy álomnak, miszerint az újságok függetlenedhetnek a gazdasági érdekektől. A legnagyobb francia cégek néhány év leforgása alatt sorra ellenőrzésük alá vonták az újságok nagy többségét. Igyekeznek profitálni a nevezetes negyedik hatalomból.

Amikor 1987-ben Pierre Suard, az Alcatel-Alsthom elnök-vezérigazgatója megvette a L’Expresst, egy folyamatot –forradalmat – indított el. Nevezetesen, hogy az ipari és pénzügyi körök tarthassák kezükben az országos hatókörű hírmagazinokat és gazdasági lapokat. Az Alcatel-Alsthom a L’Express megvásárlásával tabut döntött le.


Kőszeg Ferenc: Három lap, három példa

Beszélgetés Pánczél Gézával, az INTERA Rt. elnökével
Szponzorok piaca


Playboy

A Playboy izgalmas dolog, ’89-ben jelent meg az első száma, az Interart ’90 végétől volt egyharmad, majd 1992-től kétharmad részben tulajdonosa a magazint kiadó Lipress Kft-nek. A Playboy egyfajta alternatív gondolkodást képviselt a megjelenése pillanatában Magyarországon. Egyfajta amerikai feelinget hozott be, ami távoli volt a magyar olvasó számára, az életminőség egy más szintjét sugározta.

Az amerikai cég mennyire volt jelen?

Nem volt soha tulajdonosa a magyarországi lapkiadónak.






Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon