A végső állásfoglaláskor leplezetlenül az a kérdés, ki fogadja el szőröstül-bőröstül az adott törvényt s vele az adott kormányt. A függetlenek közül Zwack Péter megszavazta a csomagot, az SZDSZ-ből korábban kiült Rab Károly tartózkodott.
Hetedik születésnapi kongresszusán a Fidesz botladozva próbált menekülni saját múltja elől. A pártelnök a záró sajtótájékoztatón kérlelte a sajtó gyér számban megjelent munkatársait, ne szekírozzák tovább azzal, hogy mi a különbség az alternatív radikális és az ökoszociális konzervatív fideszes önkép között. A programnyilatkozat elfogadásával lényegében lemondtak a kontinuitás látszatáról, mondván, filológiai kérdéssé vált, hogy mennyit változott a párt a hősidők óta.
Az egypárt- és egylaprendszer éveiben az Esti Hírlap volt az egyetlen bulvárlap. Fénykorában negyedmillió példányban kelt el délutánonként a főváros utcáin, és szép nyereséget hozott a pártkiadónak. Azután elszaporodtak a pártok, a lapok és a laptulajdonosok. 1990-ben az Esti Hírlap többségi tulajdonjogát a szerkesztőség beleegyezésével Robert Maxwell szerezte meg.
A tavaly októberben hatályba lépett rendőrségi törvény szerint a rendőrség ismét különösebb faxni (parancs) nélkül sétálhat be magánlakásokba. A hajléktalanmenhelyeken novemberben kezdődtek a rendszeres razziák – noha a menhelyek nehezen tekinthetők magánlakásoknak. Az elsőként akciózó Budapesti Rendőri Ezred a körözöttek listáját tartalmazó új laptopját akarta kipróbálni – a rendőrség pedig általában a törvény betűjét és szellemét. A Máltai Szeretetszolgálat vonatához este 11 tájban érkeztek a rendőrök, és éjfélre már végeztek is a mély álomból felvert 120 ember ellenőrzésével.
A sztrájk meghirdetése nem a kongresszus feladata, jelentette ki újságírók előtt Nagy Sándor, az MSZOSZ újraválasztott elnöke. Pedig korábban világgá kürtölték: a május 5–6-i nagy szakszervezeti találkozó majd választ ad arra, hogy a kormány nem enged a március 12-ből, és hogy néhány ötlet kicsipegetése után elveti az MSZOSZ „alternatív csomagját”. A választ, szögezte le utólag Nagy Sándor, a kongresszus által elfogadott nyilatkozat tartalmazza. Ám a nyilatkozat kissé diplomatikusra sikeredett.
Előző kongresszusán, 1991 novemberében a Magyar Szakszervezetek Országos Szövetsége (MSZOSZ) kilépett a nagypolitika színpadára: ellentétben a kékkel, amely az SZOT-ból MSZOSZ-szé alakulás óta a szövetség „hivatalos” színe, nyíltan és egyértelműen vörössé vált (Beszélő, 1991. nov. 30.), még ha van is neki mutatóban egy kereszténydemokrata platformja. A színvallás bölcsnek bizonyult: az MSZOSZ az MSZP-vel karöltve mászott ki a politikai karanténból, amint azt az 1993.
A miniszterelnöktől, aki médiatörvény hiányában még mindig a tévéelnök munkáltatója, világos jelzések érkeztek arról, hogy elégedetlen a tévéhíradóval, noha a főszerkesztő személyében már jóval a választások előtt, 1994 márciusában megállapodtak a tévé élére kiszemelt Székely Ferenccel. (Akkor az MSZP még úgy képzelte, hogy a médiatörvény gyors elfogadásáig Székely kormánybiztosként vezényli majd a tévét.) E jelzések – értesüléseink szerint – olykor telefonon érkeztek esténként a tévé elnökéhez, például 1994.
„A valódi kérdés nem az, hogy kapitalizmust akarunk-e, hanem hogy milyen legyen az a kapitalizmus” – mondta a Baloldali Tömörülés tagjainak – a kádárista nosztalgiáktól tartókat megnyugtatva – Hajdú János ismert újságíró és parlamenti képviselő. Nos, a két összejövetel azt tükrözte: a szocialista párton belül körülbelül annyi válasz van e „valódi kérdésre”, ahány a magyar politikai paletta egészén.
Tőkekoncentráció és szegénység
Békesi László ismét előadta két jól ismert, szociáldemokratának alig nevezhető alapgondolatát.
Május 18., este, a Köztársaság téren. A legnagyobb párt székházában is elcsitultak a politikai viták, villanyoltás előtt az ügyvezető elnök is nyugodtan megihatta a nap első pezsgőfröccsét. Az ország legnagyobb színházába is gyülekeztek az opera szerelmesei.
A téren bolygó lelkek: öregek, gyerekek, ifjak, kutyák. Alvás előtt egy kis mozgás, egy szippantásnyi friss lég, meg majd az eb is reggelig nyugton marad.
Május 16-án délelőtt elkezdődött a Bokros-csomag részletes vitája az Ország Házában. A képviselők két órácskát vitatkoztak, azután ebédeltek, azután egyéb parlamenti ügyekkel foglalatoskodtak, sötétedés után pedig újra a csomagban kotorásztak.
Nyúzott autósok
„A gazdasági stabilizációs csomag nagyon sok réteget durván bánt, egyszerűen nem kímél” – fakadt ki Demeter Ervin (MDF) este tíz után.
Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével
Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?
A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI
A „kieg” ostroma
1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.
Friss hozzászólások
5 év 37 hét
8 év 10 hét
8 év 14 hét
8 év 14 hét
8 év 15 hét
8 év 16 hét
8 év 16 hét
8 év 18 hét
8 év 18 hét
8 év 19 hét