„Nehéz feladat ez számomra, gyerekorvos vagyok – mondja Őry Imre SZDSZ-es alpolgármester, aki a nyolcvanas években még az Egészségügyi Minisztérium gyermekvédelmi osztályát vezette. – De ha a várost meg akarom védeni, és a gyerekeket meg akarom menteni, akkor ki kell őket lakoltatnom.” Szívélyes ember, nem zökken ki nyugalmából.
Jelenlegi ismereteim szerint az idén éppen az önkormányzatokat érinti legkevésbé a kormány intézkedéscsomagja – nyilatkozta a Népszavának Kara Pál, a Belügyminisztérium (BM) önkormányzatokkal foglalkozó helyettes államtitkára. Az érdekelteket ez azonban aligha zsongatta el. Az ország majd 3200 önkormányzatának mostanság elfogadott büdzséi ugyanis általában jóval takarékosabbak, mint még tervezetkorukban.
Tavaly úgy volt, hogy ezentúl minden másképp lesz. A koalíciós megállapodás és a kormányprogram túllépett a végtelen egyeztetések során kilátástalanul elbonyolódott korábbi törvénytervezeteken, és világos elvekre alapozott médiapolitikát ígért: az MR és az MTV kormányfelügyeletére lehetőséget adó alkotmányellenes 1974-es kormányhatározat haladéktalanul hatályát veszti, az MR és az MTV a jelenleginél kisebb lesz, és a monopolhelyzete megszűnik, a műsorszórás egységes felügyelet alá kerül, és 1994 őszére a parlament elé terjesztik a médiatörvény javaslatát.
A Fejér megyei Kálozon a polgárőrök azt hiszik, hogy igazuk van. Egy jól megtermett férfinak még a hangja is elcsuklik, amikor valaki megkérdőjelezi a helyi romák elleni csoportos fellépésük jogosságát. „Még a végén mi leszünk a bűnösök! – panaszolja őszinte felháborodással. – Pedig mindenki tudja, hogy kik a bűnözők. Milyen ember az, akinek nincs munkája, nincs földje, és mégis megél?”
Gláczer Miklós, a helyi – egyelőre nem hivatalos, nem bejegyzett – polgárőrség vezetője tyúklopásokat, garázda cselekményeket említ, amelyek felháborodást váltottak ki a községben.
A MÁV Rt. új kollektív szerződése (KSZ) körüli, három és fél napos sztrájkot kirobbantó viták a következő pontokban csúcsosodtak ki:
Munkarendek megváltoztatása. A MÁV-nál eddig a munkarendeket – vagyis hogy az egyes állomásokon, pl. nappalos, több műszakos vagy folyamatos munkaidőben folyjék-e a munka – a KSZ ún. helyi függelékeiben határozták meg. (Mintegy 900 ilyen helyi függelék van.) Mivel a kollektív szerződés per definitionem megállapodás, a függelékek is csak a szakszervezetek egyetértésével változtathatók meg.
A 156 kerek szám, ugyanis a bruttó hazai terméknek (GDP) 3 százalékát jelenti, épp akkorát, mint amennyi államháztartási hiányt a maastrichti szerződés engedélyez az Európai Unió tagállamainak. Nehéz elhessegetni a föltételezést, hogy a költségvetők tollát épp ez a snoblesse oblige vezette, hogy kedvezőbb legyen az országkép a nemzetközi pénzügyi szervezetekkel folytatott tárgyalásokon.
Mint megtudta, a VÉT-vita napok óta a kollektív szerződés (KSZ) tervezetének egyazon pontja, a munkarend-változtatás körül folyik (a vitapontokat keretes írásunk ismerteti). „A sztrájkgépezet beindult” – hallhatta a tudósító Gaskó szavait, de alig érzékelte e fordulatot a tárgyalóteremben. Csak annyit látott, hogy a felek számos bírósági tárgyaláson kipróbált munkajogi fölkészültséggel feszültek egymásnak; a diskurzust valósággal a hitvita aurája lengte körül.
Mire megy ki a játék? „Presztízsharc”, mint ahogy a tévében mondták?
Az utolsó magyar mítosznak is vége? Azt hittük, hogy – ha másban nem is – de legalább a „kiművelt emberfők” tekintetében nem kell szégyent vallanunk, sőt, a magyar szellemi potenciál távoli, de fényes jövőnk záloga. De talán ez is hiú ábránd csupán. Egy közép-európai ország vagyunk a sok közül.
Az Országos Tudományos Diákköri Konferencia (OTDK) társadalomtudományi szekciójának rendezvénye idén, április 7–8-án az esztergomi Katolikus Főiskolán zajlott.
A Fidesz indulása maga volt a csoda. A párt (akkor még csak az ifjúságé) lépésről lépésre együtt növekedett az új magyar demokrácia fiatal hajtásaival, valósággal összeforrt velük. Abból lehetett tudni, hogy más világ jön, hogy a Fidesz még mindig létezik, sőt egyre biztosabban létezik.
Tizenhárom nappal a határidő lejárta után Horváth István, Dabas kisgazdaszínekben újraválasztott polgármestere rájött, hogy apró, de végzetes hibát követett el. A képviselő-testület állásfoglalását kérte, hogy maradhat-e a DETCOM Rt. telefontársaság igazgatótanácsának elnöke. Megkapta. A képviselők megkezdték a procedúrát az összeférhetetlenség kimondására – ahelyett, hogy felszólították volna a polgármestert, mondjon le valamelyik tisztségéről.
Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével
Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?
A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI
A „kieg” ostroma
1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.
Friss hozzászólások
4 év 43 hét
7 év 16 hét
7 év 20 hét
7 év 20 hét
7 év 22 hét
7 év 22 hét
7 év 22 hét
7 év 24 hét
7 év 25 hét
7 év 25 hét