Skip to main content

Gazdaság és társadalom

Révész Sándor: Joggal-körömmel

Filmtörvény, filmjogok, filmalapítványok


Ez év elején hirtelen kiélesedtek a filmszakma egzisztenciális alapkérdései. Többé-kevésbé mindenki egyetért abban, hogy sürgősen privatizálni kell a mozgóképgyártás és -forgalmazás legfontosabb intézményeit, a Moképet és a filmstúdiókat, rendezni kell a filmjogokat, és meg kell hozni a filmtörvényt. Az alkotók most szerezhetnek tulajdont, jogokat, most szólhatnak bele, hogy milyen legyen az állami pénzek elosztásának és a magyar film piaci védelmének törvénybe iktatott rendszere.

Hahner Péter: Ki mit nem tud?

Töprengések a történelemfelvételin


Nem tartozom a hivatásos vészmadarak közé, akik szívesen hallgatják saját károgásukat. Az idei történelmi felvételi egyik vizsgabizottságában ülve azonban olyan sokkhatások értek, amelyek kérdések egész sorozatát vetették fel a számomra. A válaszokat nem ismerem, és aligha hiszem, hogy akad olyan okos ember, aki megmondja nekem, miért is van mindez így. De azért – környezetem unszolásának engedve – mégis közzéteszem tapasztalataimat, bosszankodjon más is, ne csak én.

Csutoros Gergely: Tatabányai szocpol


Ma is működik a „Mésztelep” és a felsőgallai 6-os telep, ahol a húszas évek első betelepülőit – az ország minden részéről érkezett, főleg család nélküli embereket – helyezték el, nagy kolóniákban. Azóta újabb és újabb betelepülési hullámok érték el Tatabányát, ahol az 50-es évektől kezdődően a „szocialista város” szindrómának köszönhetően az átlagosnál több lakótelepi lakás épült, és így a betelepülők is valamivel könnyebben jutottak lakáshoz.

Kőszeg Ferenc: Riasztópisztoly és díszkard

Etnikai feszültség Csepelen


Képzeld el, kedves liberális olvasó, hogy négy zsidó fiatal, két húsz év körüli fiú, két tizenhét-tizennyolc éves lány ballag hazafelé a Rózsadomb kávéházból. Valahol a Mechwart tér környékén összeszólalkoznak négy, hat vagy nyolc szkinheddel, nemzeti ifjúval, huligánnal vagy egyszerűen régi osztálytársaikkal, akikről csak annyit lehet biztosan tudni, hogy nem zsidók. Verekedés tör ki, „büdös zsidók” – kiabálják a támadók –, „meghalsz, zsidó”, „fuss az életedért”. Aztán lövések dörrennek.

(Szentessy): Takácsdúlás

Ítélet a szentesi „keresztapa” ügyében


Szentesen két helyi lap él abból, hogy a város közéletéről hoz nyilvánosságra közérdekű és hasznos információkat. Csongrád megyében két megyei napilap is működik, továbbá a Magyar Rádió Szegedi Stúdiója és a körzeti tévéállomás biztosít nyilvánosságot közérdeklődésre érdemes eseményeknek. Miképpen fordulhat elő mégis, hogy a Szentesi Bíróságon – melynek épülete egyébként húsvét hétfőn éjjel kigyulladt – 1994. június 10-én hatályos bírói ítélettel lezárult egy korábban nagy feltűnést keltett ügy, a sajtó azonban konokul hallgat róla?

solt: Érdekképviselet és jogállam


A Vasutasok Független Szakszervezeti Szövetségének alelnöke nem akart hinni a szemének, amikor az alábbi levelet elolvasta.




Papp Gábor alelnök és Kalmár Tibor, a VFSZSZ ügyvezető elnöke nem ehhez a hangnemhez szokott a munkáltató részéről. A tárgyalási stílus 1992. május 22-e óta inkább azzal a fordulattal volt jellemezhető, hogy „forduljanak a bírósághoz”.




Vásárhelyi Mária: Választók válaszai

Felmérés a politikai tájékozottságról


1994 áprilisának utolsó napjaiban az MTA–ELTE Kommunikációelméleti Kutatócsoportja 1000 fős országos reprezentatív mintán vizsgálta a hazai politikai viszonyokra, a választási rendszerre vonatkozó ismereteket. Elemi kérdésekre kerestünk választ, de úgy látszik, hogy még ezen a szinten is elég hiányosak és bizonytalanok a lakosság jelentős részének ismeretei.

A választások óta legalább naponta háromszor dicsérték meg politikusok és politikai elemzők a magyar lakosságot a nagyarányú választási részvételért.


révész: Etele virágai


Közvetlenül a választások második fordulója után, május 30-án tizenkét környezet- és természetvédő szervezet nyílt levélben javasolta Horn Gyulának és Pető Ivánnak, hogy a koalíciós megállapodás kidolgozása során tartsanak kerekasztal-tárgyalásokat a társadalmi szervezetekkel.

Megkezdődtek a koalíciós tárgyalások, a nyílt levélre, amelyet a sajtó nem közölt, nem érkezett válasz, viszont a 12 kezdeményezőhöz további 171 szervezet csatlakozott.


R. S. [Révész Sándor]: A Bizottság


Baráth Etele a környezetvédelmi bizottság feladatkörét határozottan át akarja alakítani, és ebben – az első bizottsági ülés jegyzőkönyve szerint – nem kell számolnia a bizottsági tagok ellenállásával. A bizottság a komplex megközelítés jegyében nagy hangsúllyal foglalkozna területfejlesztési, építésügyi és infrastrukturális kérdésekkel, azonkívül az idegenforgalommal.

Zádori Zsolt: Környezetvédelem: vizesnyolcas?


Mindkét jelenlegi kormánypárt a végrehajtó hatalom ésszerűsítését ígérte. Ennek egyik látványos eleme lett volna egyes szaktárcák megszüntetése. Sárközy Tamás – több párt által elfogadott – tervezetében nyugat-európai mintákra hivatkozva azt javasolta, hogy a Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztériumot szüntessék meg, és a környezetvédelem feladatait osszák szét más minisztériumok között. A javaslat elvetésének az oka nem annyira a politikusok környezetvédelmi elkötelezettsége, mint inkább a két koalíciós párt előélete volt.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon