Skip to main content

Gazdaság és társadalom

Kőszeg Ferenc: Újra Lovas Istvánról

Talált tárgy


Lovas István a Beszélő legutóbbi (április 14-i) számában tisztességesnek minősíti a lap eggyel előbbi (április 7-i) számában megjelent, róla szóló írásomat. Cikkemben – 3,2 nevem volt – a következőket állítottam: 1. Lovas a Szabad Európa Rádió munkatársaként a még pártállami Magyar Televízióban leplezte le a „cenzúrázó” SZER-t, majd miután a német munkaügyi jogszabályok a nyilvánvaló illojalitás ellenére sem tették lehetővé a menesztését, 20 ezer dollár végkielégítés fejében önként távozott a kommunistákkal paktáló rádiótól. 2.

Zolnay János: Leállósáv

A Városliget és az autópálya


A zöld csoportoknak a jelek szerint nincs türelmük kivárni, amíg a Fővárosi Önkormányzat beváltja a budapesti úthálózat „gyűrűs elemeinek pótlására” tett ígéretét. Szeretnék elérni, hogy lezárják a Városligetnek rohanó M3-as autópályát a Belvárossal összekötő Koós Károly sétányt – még azelőtt, hogy a megépülő Lágymányosi híd ténylegesen lehetővé tenné – a Belváros elkerülését. Tavaly áprilisban a Budapesti Rendőr-főkapitányság még a sétány egyórás időtartamú, demonstratív lezárásához sem járult hozzá, idén azonban a környezetvédők fellépését váratlan siker koronázta.

(zj) [Zolnay János]: „Az egyesület célja nem változott”


Az egyesület 1992-ben több mint száz szkinhedtámadást regisztrált, 1993-ban csak 14-et. Tényleg ennyivel csökkent az incidensek száma?

Ezek csak a regisztrált esetek, lehet, hogy a valós szám ennek akár többszöröse. A rendőrség arra hivatkozott, hogy a rendőrök sokáig nem voltak felkészülve az ilyen esetekre. A rendőrök is különbözőek, szerintem nem kell általánosítani.


Zolnay János: Volt egyszer egy Martin Luther King Egyesület

Beszélgetés Ill Márton kizárt elnökkel


A Martin Luther King Egyesület talán az egyetlen hatékonyan működő kisebbségjogi civil szervezet volt az elmúlt három évben.

A Martin Luther King Egyesület alapítója vagyok, és az egyesület, illetve az általa megfogalmazott célok számomra ma sem közömbösek.

Hogyan kezdtetek dolgozni?

Egy mali fiú lakásán az állatorvosi kollégiuma mellett összeültünk afrikai és ázsiai haverokkal. Ott határoztuk el, hogy szervezetten kell fellépni az idegengyűlölet ellen. Mindenekelőtt egyéni jogsérelmekre kívántunk reagálni.






Szalóki András: Gáz van, babám!


Hol az olló komámasszony, avagy hová lett a kerettörvény?

A ’93 márciusában elfogadott energiapolitikai koncepció szerint a jogi szabályozás első lépése egy kerettörvény lett volna, s ez adta volna a közös platformot az ágazati törvények számára. Az ipari tárca ezzel szemben hozzáfogott a gáz- és a villamosenergia-szolgáltatási törvény áthajszolásához, a „privatizáljunk minél többet és minél gyorsabban” elv érdekében, finanszírozni a költségvetés hiányát.

De nem mindegy, hol a határ. Mennyiért is kel el az 1 billió forint értékűre becsülhető energetikai ágazat.




[Eörsi János]: Kölcsön – egyik zsebből a másikba


Március 22-én a kormány javaslatára módosították az államháztartásról szóló törvényt. Eszerint az elkülönített állami pénzalapok átmenetileg (ez év december 31-ig) a mindenkori jegybanki alapkamat mellett kölcsönt nyújthatnak egymásnak, legfeljebb három évre, az adós alap pedig – eltérő megállapodás hiányában – évenként, egyenlő részletekben törleszthet a hitelező alapnak. Az indoklás szerint a Távközlési Alap 8,9 milliárd forint „átmeneti jellegű szabad forrásának” kölcsönadásával lehetne föloldani „a más területeken jelentkező forrásszűkösséget”.

Eörsi János: A taktikus miniszter bőkezű hivatala

Az Idegenforgalmi Alapról


Az úgynevezett elkülönített állami pénzalapok műfajában rövid időn belül ez a második törvénysértő eset. De azért van különbség is: szemben Kádár Béla külgazdasági miniszterrel, aki a parlament számvevőszéki bizottságának korábbi ülésén dühödt kirohanásokkal védekezett a Kereskedelemfejlesztési Alapot tépázó bírálatokkal szemben (Beszélő, március 31.), Latorcai János ipari miniszter taktikusan bejelentkezett és mégse ment el a múlt heti – utolsó – bizottsági ülésre.

Zolnay János: Lakótelep az erdőben

Revitalizáció a Ferencvárosban


1991 után a fővárosi önkormányzatok egyként meg voltak győződve arról, hogy a város felújítása csak vállalkozói alapon folytatható, tehát csak úgy, ha a telkek, illetve az ingatlanvagyon részleges értékesítéséből származó hasznot sikerül valamilyen konstrukció keretében a megmaradó épületek felújítására fordítani. Az önkormányzatok fejlesztési koncepciói erős tussal „rajzolták ki” a korábban csak adminisztratív jelentőségű kerülethatárokat.

Szőke Zsuzsa: A füstbe ment „szolnoki terv”

Repülőgépek helyett mundért!


Egy héttel később, 1993. március 31-én Urbán János vezérőrnagy átfogó tájékoztatást adott a honvédelmi bizottságnak „a hazai repülőtisztképzés beindításának javasolt feladatairól és költségvetési vonzatairól”. Olyan képzési tematikát ígért, amely a korszerű nyugati repülőképzéshez illeszkedik. Amint kiderült, kiképzőbázisnak a Szolnoki Repülőtiszti Főiskolát szemelték ki, és négy év múlva profi vadászerepülő és helikoptervezető állományt lehet felavatni. A képzés beindítása 1997-ig tartana, ez 2,9 milliárd forintot emésztene föl.

Csutoros Gergely: Rothadó víziparadicsom

A Kopaszi-gát…


Az 1838-as árvíz után kezdték el Dél-Buda (mai XI. kerület) Duna-partját feltölteni. Az építkezések során kialakítottak egy mesterséges gátat, mely a vízszabályozást szolgálta. Így hozták létre a Lágymányosi-öblöt. A félsziget a Kopaszi-gát nevet kapta, hiszen kiépítése után nem takarta növényzet. A területtől közel száz évig távol maradt a civilizáció. A mesterséges képződmény természeti paradicsommá vált. A 30-as években fedezték fel az emberek ezt az akkor még érintetlen területet. Csónakházak, üdülők, kisvendéglők épültek. A vízre úszó halászbódék kerültek hálókkal, ladikokkal.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon