Skip to main content

Gazdaság és társadalom

Mink András: Avanti popolo!

Mink András
Interjú Greskovits Béla közgazdásszal a türelemről, a követhető stratégiákról, a populista gazdaságpolitika esélyeiről


Beszélő: Egyre többen emlegetik, hogy fogytán a lakosság tűrőképessége. Mekkora veszélyt jelent ez?

Greskovits Béla: Valóban egyre gyakrabban hangzik el: vigyázat, az embereknek fogytán a türelme, ami könnyen a szélsőségek megerősödéséhez vezethet. Az elnyomorodás ellen csakugyan tenni kell, mert sokan vannak, akikre már-már elviselhetetlen terhet ró a gazdasági rendszerváltás.


Győrffy Miklós: Búcsú a padsoroktól


Győrffy Miklós: Szeretném mindhármótoktól megkérdezni, hogy voltaképpen miért hagytok föl a közvetlen politizálással, miért nem vállalkoztok arra, hogy a következő ciklusban országgyűlési képviselők legyetek?

Tamás Gáspár Miklós: Én két esztendeje határoztam el, hogy nem fogok indulni a ’94.


Jóföldi Zsuzsa: Tiszta papírügy


A nyolcvanas évek elején hatmilliárd forintos rekonstrukciót végeztek a szolnoki papírgyárban. A nagy beruházás 90 százalékát állami kölcsönből finanszírozták. A gyár így nyugat-európai színvonalú technikával a legigényesebb nyomdai eljárásokra alkalmas papírokat állított elő. Akkor a beruházás céljának az import csökkentését és a hazai piac minőségi igényeinek kielégítését nevezték meg. De rosszul számítottak a szakemberek, mert 1990 második félévében jelentősen visszaesett a belföldi kereslet, az importliberalizáció miatt megjelentek a hazai piacon a külföldi papírok.

Lányi Kamilla: A kifogyhatatlan őserő

Földkérdés és modernizáció


A magyar agrárrendszer válsága már 1980 körül megmutatkozott, amikor kiderült, hogy rövid távon csak egyre nagyobb fölöslegek termelésével tudja fenntartani magát, fölöslegeit pedig egyre inkább csak a KGST-régióban és egyre nagyobb mértékben csak rubelért tudja értékesíteni, a rubelárakat pedig itthon több száz százalékos dotációval kell kiegészíteni. Ilyen körülmények között kezdetben csak az elhasznált termelőeszközök (főként a fölöslegek megtermeléséhez szükséges importgépek) pótlására nem jutott pénz, majd a műtrágya- és növényvédőszer-használat is csökkenni kezdett.

Magyar Elemér: „Megölni őket egy kicsit durva megoldás”

Levelek a fogdából


A 18 éves, jelenleg munkanélküli P. J. a közelmúltban került szabadlábra előzetes letartóztatásából. Idézet a fogdából írt egyik leveléből:

„Liebe Ancsa! Most neked elég rossz helyről írok, szégyellem én is, a rendőrségi fogdából. Biztos emlékszel rá, amikor a campingben mondtam neked, hogy a zsidótemetőben összefújkáltam egy jó pár sírt. Amikor hazajöttünk Abádszalókról, rá két napra behoztak a yardra. Itt több a cigány, mint az ember. Ezek itt, úgy mint a többi büdösek, mint a puma ketrec primitívek, szóval mocsok patkányok.


Gündisch Mónika: Sine diagnose…


B. J. ekkor már nem volt „kiskorú”. Közben eltelt valamivel több mint két esztendő. Az érettségire, majd felvételire készülő, felsőfokú technikumba járó, zenét, könyveket és számítógépeket imádó fiatalemberből illedelmes anyanyelvünkön „néhai” B. J. lett. Megnyugodni nem tudó és akaró anyja állítása szerint a fél kisváros zarándokolt ki sírjához az idén halottak napján a temetőbe. „Mert nagyon jó fiú volt” – mondja.

Nem nyereségvágy az, ami őt, a II. rendű felperest és az apát, az I. rendűt elindította egy ma még ritka, szinte csak a megszállottak által járt úton.


Zolnay János: Mókamesterek

A Parabola kontra Köznevelés per


A képernyőn Nagy Feró szónokol: „Kun elvtárs, vagy akarom mondani demokratikusan, Kohn úr, nagyon hiányzott a legutóbbi Charta-tüntetésről.

Bóc Imre: Az állam titkos jövedelme

Együtt kell-e élnünk az inflációval?


A szocialista pénzügypolitika utolsó vonaglása a minősített infláció útjára indította a magyar gazdaságot. Az áfa bevezetésével, a támogatások csökkentésével sikerült 1988-ban két számjegyűre fel: tornászni a fogyasztói árszínvonalat. Akkor még ígérgették, hogy az infláció ütemét a következő évben ismét egy számjegyűre szorítják vissza (ez nem jött össze), hogy év közben nem lesz újabb központi áremelés (lett).

Papp Emília: Végtelen történet

Hitelkonszolidáció, bankkonszolidáció, adóskonszolidáció


A bankreform kezdeteire nyúlik vissza a történet, amikor is úgy indították el az önállóság útján a Magyar Nemzeti Bankból (MNB) kiváló kereskedelmi bankokat, hogy tőkeerejük nem volt összhangban az MNB-től átvett hitelállomány kockázatával. A hiteleket a puha magyar számviteli szabályok szerint kezelték, nem minősítették megfelelően, s nem képeztek elegendő tartalékot az esetleg bukottá váló hitelek fedezetére.

Vincze Péter: Visszhang – hangfogóval


A tudósító tihanyi találkozásai közül feltétlen első helyre kívánkozik a fekete szőrpamacs, „kinek” elfogulatlansága minden kétségen felül áll. A hat-nyolc hetes ártatlan kutyakölyök egyformán barátságos Kántás Vince polgármester pártolóival és ellenfeleivel. Kántás Vince ugyanis október óta a veszprémi vizsgálati osztály „vendéglátását” élvezi, melyet éppen a napokban hosszabbítottak meg újabb két hónappal januárig.

Nem a polgármester hiányzik

„Kijön a Vince, úgyis.




Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon