Skip to main content

gazdaság

[Langmár Ferenc]: Impresszumok és sumákok


– A Gazdasági Versenyhivatal (GV) éves jelentéséből kihullott a hivatal reklámkiadványa, aminek a kiadója a Forka Kft. volt. A GV tavaly tárgyalta a Világgazdaság (VG) című lap ügyét, s ebben a Forka Kft. is érdekelve volt. A kft. által kiadott lap, a Privát Profit szerkesztőbizottságának tagja a Versenyhivatal elnöke, Vissi Ferenc is. Az jutott eszembe, hogy ez az egyik első eset, amikor nem a magyar sajtó valamely részét vásárolja meg valaki, hanem fordítva. Nincs itt összeférhetetlenség?

– Mielőtt válaszolnék, én is szeretnék kérdezni.


[Langmár Ferenc]: A bibliától a slendriánságig


Varga György: Nálunk egy nagyon szigorú, írott etikai kódex van érvényben. Ez tartalmazza, hogy az újságíró nem foglalkozhat hirdetéssel, hirdetésszervezéssel. Ez a bibliánk, aminek betartatásáért nap mint nap éppen meg kell küzdeni.

– Kinek az elsődleges felelőssége ennek érvényesítése?

V. Gy.: Az enyém, de szerencsére a munkatársak nagy része ebben szövetségesem. Pedig nagyon nagy a csábítás. Külső megbízók gyakran tesznek ajánlatokat újságíróknak.




Langmár Ferenc: Megvásárolhatók-e a gazdasági újságírók?

Hétről-hétre


Március közepén 10 milliárd forintértékben kibocsátották a sávos kamatozású kincstárjegyek új sorozatát a költségvetési deficit finanszírozására. A papírok nagyon gyorsan fogynak. A roham mögött nagy intézményi befektetők is állnak, akik az erősödő kamatcsökkenések mellett igen vonzónak találják e papírok kamatfeltételeit.

Az egyik legnagyobb pénzpiaci befektető, az Állami Biztosító (ÁB) vezetője elmondta (Magyar Hírlap, 1992. április 17.), ők 1 milliárd forint értékben szerettek volna vásárolni.


L. F. [Langmár Ferenc]: Adjatok, mit Isten adott!


Ezerszer is megátalkodottnak és eltökéltnek kell lennie tehát – sajnos – annak, aki ma a sajtó valamely részét merészeli valamilyen formában támogatni. Számos értékes újság és folyóirat esik ennek áldozatául. De nemcsak a sajtó támogatásával vagy nem támogatásával vonhatnak a fejükre vihart a pénzintézetek.

Idén eddig legalább ezer különböző támogatási kérelem érkezett hozzájuk, panaszkodott a héten az egyik középbank illetékese.


–lf– [Langmár Ferenc]: Részvényesek a kézben


A tavalyi nagybanki közgyűléseken többek között az váltott ki vihart, hogy a nagyrészvényes, az állam érvényesítette akaratát a kisrészvényesek ellenében. Az erőkülönbség egyértelmű volt, de mégis volt alkalom, hogy a kisrészvényesek nem szavazatarányuk miatt nem tudták érvényesíteni akaratukat, hanem azért, mert nem tudták megszervezni a közös föllépést.

Langmár Ferenc: Rakosgatják a humán erőforrásokat

Hétről hétre


Illő helyen tartotta első csúcstalálkozóját a Magyar Külkereskedelmi Bank (MKB) új vezetése. Alighogy a közgyűlésen szétválasztotta Erdély Gábor elnöki és vezérigazgatói funkcióit, s az MKB igazgatóságába beválasztották az MHB elnök-vezérigazgatóját, Bartha Árpádot, a két vezető áthajtott az Ingatlanbank közgyűlésére.

Eörsi János: A választásokig senki nem fog dönteni

Interjú Világi Oszkárral, a cseh–szlovák parlament liberális alelnökével
Vízlépcső


Elöljáróban még egy apró pontosításra kényszerülünk. A C variánst (a Duna szlovák területen való elterelését) szorgalmazó erők úgy érvelnek – halljuk –, hogy a magyar kormány magatartása amúgy is merev. Ez a beállítás egy ponton interjúalanyunkat is félrevezeti: azt állítja, a magyar kormány nem mutatott hajlandóságot arra, hogy felkérje az Európai Közösséget, küldjön szakértőket az úgynevezett hármas szakértői bizottságba. Valójában a tárgyalások során arról volt szó, hogy a két fél szakértői mellett egy harmadik, független ország szakértőit is felkérik.

Tállas Gerzson: Csődmatiné


„Közepes ház” volt a balatonfüredi mozi délelőtti előadásán. Már reggel fél tízkor egy sikeres kalandfilmhez illő tömeg gyülekezett az épület előtt, de a sor nem a pénztárhoz, hanem egy az előcsarnokban elhelyezett asztalhoz vezetett, ahol a megjelent hitelezőket (szám szerint 91-et) azonosították, és a tartozások összegét egyeztették. Az összegek 30 000 és több millió Ft között mozogtak. Voltak olyan hitelezők is, akik nem jöttek el az egyeztető tárgyalásra. Ezek közül többen levélben juttatták el javaslataikat a gyár vezetőségéhez.

P. E. [Papp Emília]: Tartalék kontra osztalék

Budapest Bank


Az 1991 őszén meghozott banktörvény szerint a céltartalékot az adózás előtti nyereségből lehet elkülöníteni, s ezért a bankok az év során befizetett nyereségadójukból – 40 százalékos adómértéket figyelembe véve – a képzett céltartalék 40 százalékát visszaigényelhetik. Tették is ezt a bankok, s az első negyedévben összesen 10-12 milliárd forint nyereségadó visszafizetésére jelentették be igényüket a költségvetésnél, az amúgy sem rózsásan álló költségvetés felelőse, Kupa Mihály legnagyobb bosszúságára. A miniszter elérte, hogy a nagybankokat csak a közgyűlések után kelljen „kifizetnie”.

Szegő Márta: Mit kíván a magyar tőke?


Az 1980-as években a központi akarat már csak annak árán tudta fenntartani a lakossági fogyasztás pártkongresszusilag garantált szintjét, hogy túladóztatta a vállalati erőforrásokat, a külföldi eladósodás pedig megugrott. A belföldi és a külföldi magántőke ebben a játékban nem partner. A talpon maradás a versenyben – egyfajta mókuskerék – feltételez és megkövetel egy bizonyos nagyságú tiszta profitot, amely a fejlesztést, a bővítést, a piaci munka elmaradhatatlan költségeit fedezi, nem is beszélve a vállalkozásra fölvett kölcsönök terheiről.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon