Skip to main content

gazdaság

Borszéki Zsuzsa: Lánc, lánc, hotellánc…


A magyar befektetési piac legvonzóbb területe – túlzás nélkül – a szállodaprivatizáció. Nem véletlen, hogy az Első privatizációs programban meghirdetett 20 vállalat között rögtön ott szerepelt a három nagy szállodavállalat is, hiszen az ÁVÜ ezek eladását egyszerűnek gondolta, az akciótól jelentős bevételt, gyors és átütő sikert remélt. Nem így történt. Egy külföldi befektetőknek tartott konferencián egy magyar származású amerikai hoteltulajdonos a bürokráciát tette felelőssé a privatizáció elhúzódásáért. Oktalanság lenne tagadni a bürokrácia jelentőségét. Az okok mégis mélyebbek.

Langmár Ferenc: Vele vagy nélküle?

Vince Mátyással beszélget Langmár Ferenc


– A nyolcvanas években a HVG különleges szerepet töltött be, minden bizonnyal a legjobb volt a hetilapok közül. Másutt is jelentek meg jó cikkek, írások, de a jellemző az volt, hogy azok jobbára a főszerkesztők ellenében jelenhettek meg. A HVG – kívülről így látszott – a te irányításoddal lett olyan, amilyen, nem ellenedre. Amikor külföldre mentél, nyilatkozataidból úgy tűnt, elfáradtál.

De távozásodkor is te voltál a királycsináló.


–eö– [Eörsi János]: Képviselői fizetések


Képviselői kezdeményezésre visszamenőleges hatályú, január 1-jétől számított illetményemelésre érkezett javaslat. Eddig 30 000 forint volt a képviselő alapilletménye (tisztségviselői, bizottsági pótlék nélküli fizetése). A kérdés az volt, hogy vajon 67 025 vagy 56 063 forintra kellene-e növelni a képviselői alapdíjat (tisztségviselői és bizottsági pótlék nélküli díjat). Illetve, kissé szemérmetesebben úgy volt föltéve a kérdés, hogy a képviselői alapdíj a vezetői pótlék nélküli miniszteri fizetésnek (a 112 125 forintnak) a 60 százaléka vagy csak 50 százaléka legyen-e.

Langmár Ferenc: A katonai alsónadrágokat is titkosították

Hagelmayer Istvánnal beszélget Langmár Ferenc


– Önt legalább két évtizede progresszív közgazdászként tartották nyilván, aki a piaci viszonyok térnyerését szorgalmazta. A Pénzügykutató Intézet vezetőjeként nemcsak emiatt volt sok konfliktusa, hanem munkatársai miatt is. Sok embert megvédett a politikai támadásoktól, amit akkoriban nagyon kevés kutatóintézet vezetője tett meg.

De számomra a Számvevőszék élén már nem ez az ember, nem az a progresszív közgazdász áll, aki egy színvonalas társaságot gyűjtött össze a Pénzügykutatóba.


Langmár Ferenc: Én ideteszem, te odarakod, ő amonnan elviszi…

Hétről hétre


Divatba jött a letéti számla, hála a Honvédelmi Minisztériumnál (HM) végzett vizsgálatnak. Lassan bevonul a köztudatba, hogy az úgymond nem szorosan a költségvetési feladatokhoz kapcsolódó letéti számlák gyakorta közcélú pénzek eltitkolására szolgálnak. Mint most bizonyították, az egykor több tucat letéti számlával rendelkező honvédelmi tárca csupán két ilyen számlája segítségével több milliárd forintot dugott el a nyilvánosság elől.

–lf– [Langmár Ferenc]: Egy érdektelen eset. A kár félmilliárd forint


„A sajtószabadság lelkesítő dolog”, s ezzel „máig sem tudnak betelni” a Magyar Villamos Művek Tröszt (MVMT) vezetői, mint azt a vállalat átalakulását bejelentő sajtótájékoztatójukon mondták (Beszélő, 1992. február 15.). A lelkesültség feledtethette el velük, hogy beszámoljanak a gázturbinás erőműfejlesztési program első beruházásának súlyos kudarcáról. (A sajtót vélhetően ugyanez a lelkesültség hatotta át.)

A százhalombattai, ma Dunamenti Erőmű Rt.


L. F. [Langmár Ferenc]: Az Inter-Európa Bank megúszta?


Megkezdődött az éves bankközgyűlések sorozata. A legnagyobb érdeklődés a nagyobb bankok közgyűlését előzi meg, de a nyitó „rendezvény”, a 2,8 milliárdos alaptőkéjű, s adózás után tavaly 2,2 milliárdos adózott nyereséget produkáló Inter-Európa közgyűlése más szempontból volt fölöttébb fontos.

Mint arról a Beszélő írt (1992. februári szám), az állami vállalatok bankrészvényeinek elvonása a banknál azt a lehetőséget is fölvetette, hogy az állam a semmiből döntő és közvetlen beleszóláshoz jut.


[Langmár Ferenc]: Fogyó Szolidaritás


A Szolidaritási Alapnál sokkal nagyobb a feszültség, mint a központi költségvetésben – jelentette ki a pénzügyminiszter. A munkanélküliségre vonatkozó prognózisok hónapról hónapra pesszimistábbak. Az alap első negyedévi bevételei azonban még az idei költségvetés beterjesztésekor tervezett befizetéseket is „alulmúlják”.

Langmár Ferenc: Közgyűlési viharok előtt

Hétről hétre


Ma csak a bankok gazdagszanak, mindenki más tönkremegy, s a vállalkozók nem jutnak elegendő és megfizethető hitelhez. Árnyalatnyi megfogalmazásbeli eltérésekkel bárki naponta hallhatja ezt a megállapítást. Arra is számos jel mutat, hogy az MDF és a kormány egyes körei ezen a helyzeten – ha törik, ha szakad – változtatni kívánnak.

Nem mindenki vélekedik így.


[Langmár Ferenc]: Túlzó fizetés


1991 elején nagy diadallal üdvözölte a kormány, hogy 1990-ben milyen kicsi volt a költségvetési hiány. Néhány hét után kiderült, hogy a nyereségadó és az állami vagyon utáni részesedés „túlfizetése” miatt 1991 elején mintegy 15 milliárd forintot visszaigényeltek.

Két év közötti összehasonlítás esetén a hasonló típusú kiadások/bevételek eltérése a meghatározó.

1990-ben tehát a nyereségadó túlfizetése több mint 7 milliárd forinttal mutatta kisebbnek a költségvetés hiányát, mint 1989-ben.




Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon